Françoise Lilar , Françoise Mallet-Joris álnéven belga írónő. 1969 és 1971 között a Femina-díj bizottság tagja volt, 1971 novembere és 2011 között pedig a Goncourt Akadémia tagja volt.
Fiatalkora Françoise-Eugenie-Julienne Lilar 1930. július 6-án született a flandriai Antwerpenben."Francoise Julienne Eugenie Lilar" in the Web: France, Death Records, 1970–2018 (Institut National de la Statistique et des Etudes Economiques (Insee); Paris, France; Fichier des personnes décédées; Roll #: deces-2016.txt) Suzanne Lilar írónő (az antwerpeni ügyvédi kamarába felvett első nő) és Albert Lilar belga igazságügyminiszter és államminiszter első gyermeke volt. Húga, Marie Fredericq-Lilar a 18. századra szakosodott művészettörténész lett. A háztartásban franciául beszéltek, de Françoise egy szobalánytól tanult flamandul.
Tizenévesként Lilar meglehetősen lázadó volt, és kétségbeesetten vágyott a szüleitől való függetlenségre. Hogy szembeszálljon velük, randevúzni kezdett egy idősebb férfival, Louis Decreux drámaíróval. Amikor szülei megtudták, a pennsylvaniai Bryn Mawr Főiskolára küldték, de ez nem tartott sokáig. Hogy még jobban bosszantsa szüleit, 1948-ban feleségül ment egy Yale-i végzős hallgatóhoz, Robert Amadouhoz."Frances J Lilar" in the New York State, Marriage Index, 1881-1967 (New York State Department of Health; Albany, NY, USA; New York State Marriage Index) Ugyanebben az évben született fiuk, Daniel Amadou. Robert Amadou francia volt, és rajta keresztül Lilar francia állampolgárságot szerzett. Miután ezt megkapta, Lilar és Amadou elváltak.
Párizsi tartózkodása alatt Lilar a Sorbonne-ra járt. Körülbelül ekkoriban Lilar és szülei kibékültek.
Pályája Irodalmi pályafutását a Le rempart des Béguines 1951-es kiadásával kezdte. Françoise Mallet néven publikált, hogy elkerülje családja kínos helyzetét a regény botrányos (leszbikus) tartalma miatt. Pályafutása későbbi szakaszában azonban megváltoztatta írói álnevét Françoise Mallet-Joris-ra, hogy ne keverjék össze Robert Mallet-val. A Le rempart des Béguines-t Amerikában The Illusionist címmel fordították le és adták ki, később pedig Into the Labyrinth és The Loving and the Daring címekkel újranyomták. A történet egy olyan városban játszódik, amely hasonlít Mallet-Joris szülővárosára, Antwerpenre, és a társadalmi osztály és a leszbikusság témáit dolgozza fel. Első munkáját 1955-ben folytatta, melynek címe La chambre rouge, angolul The Red Room. Ebben kevésbé koncentrált a leszbikus témákra, de folytatta a belga társadalmi osztályokkal és normákkal kapcsolatos feldolgozását.
Lilar jelentős irodalmi és közéleti személyiséggé vált Franciaországban. Karrierje előrehaladtával nagyrészt elhagyta belga gyökereit, és inkább egy igazán párizsi karriert választott.
A "Je veux pleurer comme Soraya" ("Úgy akarok sírni, mint Szoraja") című versét Szoraja Eszfándijári-Bahtijári Mohammad Reza Pahlavi iráni sahtól való 1958-as válása ihlette. A verset Marie-Paule Belle által szerzett és énekelt slágerré dolgozták át, amely 1995-ben jelent meg. Universal Music Group, uploaded 2023
Utolsó regénye, a Ni vous sans moi, ni moi sans vous 2007-ben jelent meg.
Témái Mallet-Joris regényei gyakran foglalkoznak a francia és belga emberek közötti kapcsolatokkal és társadalmi osztállyal. A szereplőknek gyakran csalódással kell szembenézniük, mivel rájönnek, hogy irreális elvárásaik vannak. Társadalmi felkapaszkodókat és álnok karaktereket is ábrázol.
Az Allegra (1976) című regényében Mallet-Joris a franciaországi rasszizmus és a feminizmus témáit dolgozta fel.
Tudományos műveket is írt, mint például a Megalkuvást nem ismerő szív: Marie Mancini élete, XIV. Lajos első szerelme (1964), és esszéket írt életfilozófiájáról és írásáról a Lettre à moi-même (Levél magamnak) (1963) és a La Maison de papier (A papírház) (1970) című művekben.
Irodalmi díjai Lilar 1958-ban elnyerte a „Könyvtárosok Díját” (Prix des bibliothécaires) a "Hazugságok Háza" (franciául Les mensonges a címe, ami egyszerűen „Hazugságokat” jelent), a Femina-díjat 1958-ban a Café Céleste-ért (franciául L'empire céleste, ami „Mennyei Birodalmat” jelent, ami erősen ironikus cím), és a Monaco-díjat 1964-ben Marie Mancini életrajzáért.
Magánélete és halála 1952-ben feleségül ment Alain Joxe francia történészhez, de a házasság csak két évig tartott. Lilar nyári románcként emlegette a kapcsolatot.
Később kapcsolatba lépett Jacques Delfau festővel. 1958-ban házasodtak össze. Három gyermekük született: Vincent, Alberte és Pauline.
Lilar egész életében viszonyt folytatott férfiakkal és nőkkel egyaránt. 1970 körül megismerkedett Marie-Paule Belle-lel, egy nyíltan leszbikus francia varietéénekesnővel. Nem titkolták kapcsolatukat. Lilar még Belle néhány dalához is dalszöveget szerzett, többek között azt a dalt is, amely később híressé tette Belle-t. Viszonyuk 1981-ben ért véget. Egy évvel később Lilar és Jacques Delfau elváltak.
1969 és 1971 között Lilar tagja volt a Prix Femina zsűrijének. Emiatt, mandátuma lejárta után, 1971 novemberében egyhangúlag megválasztották a Goncourt Akadémiára. Ezt a tisztséget 2011-ig töltötte be, amikor egészségügyi okokból lemondott.
Françoise Mallet-Joris 2016. augusztus 13-án hunyt el a franciaországi Bry-sur-Marne-ban, 86 éves korában.
Válogatott művei
Magyarul megjelent A Mennyei Birodalom (L'Empire céleste) – Magvető, Budapest, 1974 · Fordította: Kovács Vera Allegra (Allegra) – Európa, Budapest, 1986 · · Fordította: Dávid Gábor
Jegyzetek
Fordítás
További információk Bibliográfia az Académie Goncourt oldalán
Kategória:1930-ban született személyek Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:Belga költők, írók