A Ferrari 156 F1 egy Formula–1-es versenyautó, amit a Scuderia Ferrari tervezett és versenyeztetett az 1961-es Formula–1 világbajnokság során, valamint 1962-ben, 1963-ban, és még 1964-ben is. Az autót több pilóta is vezette, 1961-ben Phil Hill egyéni világbajnoki címet szerzett vele, a Ferrari pedig 1961-ben és 1964-ben is konstruktőri bajnok lett.
Áttekintés Az autó egy új szabályrendszer mentén épült meg, ugyanis 1961-től a 2,5 literes motorok helyett már az 1,5 literes motorok lettek az elfogadottak. Nagyon hasonló volt az 1961 előtti Formula–2-es szabályozás, és erre a Ferrari már épített egy autót, a 156 F2 megjelölésű középmotoros kasztnit.
Az 1961-es eredeti kivitelben az autó jellegzetes "cápaorrot" kapott, a két hatalmas, orrlyukszerű légbeömlő miatt. Ez a kivitel a Ferrari más autóin is megjelent ekkoriban, például a Ferrari 246 SP versenyautón. Az idényt még egy régi, 65 fokos geometriájú Dino-motorral kezdték, majd átváltottak egy 120 fokos geometriájú motorra, amit Carlo Chiti tervezett. A hathengeres kivitel, melyben mindegyik hengerhez két szelep társult, jóval simább vezethetőséget eredményezett. 1962-ben tervezték egy hengerenkénti négy szelepes motor megépítését is, ám ez végül elmaradt. Az 1962-es brit nagydíjon Phil Hill egy újfajta váltóval szerelt változatot vezetett, mely hatsebességes volt és a motor elejére szerelték. A német nagydíjon Lorenzo Bandini egy "cápaorr"-mentes kasztnit tesztelt, amely alapján az 1963-ban versenyeztetett 156 Aero változat készült. Ennek a változatnak a felfüggesztéseit átdolgozták, és a hűtőrácsok kisebbek lettek, a kasztni pedig sokkal hagyományosabb kivitelű lett.
1961-ben Phil Hill lett a világbajnok úgy, hogy a végső győzelemre a csapattársa, Wolfgang von Trips esélyesebb volt. Ő azonban az idény utolsó előtti futamán, az olasz nagydíjon életét vesztette egy balesetben. Az incidens tizenöt néző életét is követelte, amelynek köszönhetően az FIA betiltotta a versenyzést olyan pályákon, ahol a nézők a pálya felett, egy emelkedő tetején álltak. A csapat konstruktőri bajnok lett ebben az évben, ahogy 1964-ben is, ahhoz azonban ez az autó csak hozzátett valamicskét (Lorenzo Bandini egyszer még győzni is tudott vele), az érdem az utódmodell 158-asé volt.
Utóélete A Ferrari az 1960-as évek elején sajátos szabályozás szerint működött: valamennyi korábbi versenyautójukat bezúzták. Emiatt a 156 F1-ből csak replikák léteznek. Az egyiket az 1996-os La passione című film kedvéért építették meg, egy másikat egy magángyűjtő építtetett meg, illetve léteznek kiállítási darabok is.
Eredmények ÉvCsapatMotorGumikPilóták12345678910PontokHelyezés1961Scuderia Ferrari SpA SEFACFerrari 188/178MONNEDBELFRAGBRGERITAUSA40 (52)1.Richie Ginther2531538KINVRPhil Hill3219231NVRWolfgang von Trips412KI12KIOlivier Gendebien4Willy MairesseKIKIRicardo RodríguezKIPedro RodríguezNVRFISAGiancarlo Baghetti1Scuderia Sant AmbroeusKIKI1962Scuderia Ferrari SpA SEFACFerrari 178 NEDMONBELFRAGBRGERITAUSARSA186.Phil Hill323NVRKIKI11Giancarlo Baghetti4KINVR105NVRRicardo RodríguezKINI4NVRNVR614Lorenzo Bandini3NVRKI8NVRWilly Mairesse7KI4NVR1963Scuderia Ferrari SpA SEFACFerrari 178 MONBELNEDFRAGBRGERITAUSAMEXRSA264.Willy MairesseKIKIKIJohn Surtees4KI3KI21KI9KIZKILudovico ScarfiottiNVR6NILorenzo BandiniKI5KI51964Scuderia Ferrari SpA SEFACFerrari 178MONNEDBELFRAGBRGERAUTITAUSAMEX45 (49)1.Lorenzo Bandini10531Ludovico Scarfiotti9North American Racing TeamPedro Rodríguez6
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Világbajnok Formula–1-es autók Kategória:Scuderia Ferrari Kategória:1961-es Formula–1-es autók Kategória:1962-es Formula–1-es autók Kategória:1963-as Formula–1-es autók Kategória:1964-es Formula–1-es autók