Az 1848-as szláv kongresszus Prágában, az Osztrák Monarchiában (ma Csehország) zajlott 1848. június 2. és 12. között. Ez volt az egyik első alkalom, hogy Európa szinte összes szláv nemzetének képviselői egy helyen találkoztak, hogy megvitassák a pánszlávizmus kibontakozó gondolatát. A kongresszus küldöttei nemcsak osztrák-, és magyar- hanem orosz-ellenesek is voltak(elítélték Lengyelország felosztását), annak ellenére, hogy utóbbi akkoriban az egyetlen teljesen független szláv birodalom volt.

Számos más pánszláv gyűlést is rendeztek ezután különböző közép- és kelet-európai városokban a 19. században.Magocsi, Paul R.; Pop, Ivan Ivanovich (2002). Encyclopedia of Rusyn History and Culture. University of Toronto Press. p. 373. . Retrieved 4 June 2012

A kongresszus A kezdeményezés Pavel Jozef Šafáriktól és Josip Jelačićtól származott, de a szervezők cseh aktivisták, František Palacký, Karl Zapp, Karel Havlíček Borovský és František Ladislav Rieger voltak.

1848. május 1-jén Prágában kiáltványt adtak ki az osztrák monarchia „szláv testvéreinek”, amelynek aláírója Franz Miklošič és Razglad voltak. Razglas figyelmeztette a szlávokat a frankfurti parlament közelgő összehívására és Nagy-Németország felépítésére, amely az osztrák monarchia egész területét elfoglalná, és ennek következtében a szlávok elnyelését okozná a germanizmusban. A szerzők kiáltványt intézett minden letelepedett szlávhoz, és felkérte a délieket, hogy gyűljenek össze egy kongresszuson Prágában 1848. május 31-én. „Büszkeség mindazokra, akik törődnek a szlávokkal, és ellenállni akarnak a germanizációnak.”

A kongresszus pontos célja már a kezdet kezdetén sem volt világos. A cél hiánya mellett a konferencia szervezői a formátum és az összejövetel napirendje miatt is vitatkoztak. Talán ez is jelezte, milyen nehéz lesz a konferencia a frakciók számára az együttműködésre.

Programja A kongresszusnak 4 fő pontja volt: egy ausztriai (a Habsburg birodalmon belüli) szláv szövetség létrehozása, kapcsolatok az Ausztrián kívüli szlávokkal, kapcsolatok az osztrák területeken élő nem szláv népekkel, az osztrák szlávok kapcsolatai az Ausztrián (különösen Németországon) kívüli nem szláv népekkel.

A konferencia kezdete után három szekcióban ülésezett: lengyelek és ukránok (akkoriban ruszinok); délszlávok; és csehszlovákok(a csehek már ekkor szerették volna a magyar Felvidék(a mai Szlovákia)területeit megszerezni. Lásd Palaczky térképét). A lengyel-ukrán szekcióban ruszinok, mazúrok, nagylengyelek és litvánok vettek részt. A kongresszuson részt vevő összesen 340 küldött közül a legtöbben a cseh-szlovák szekcióból érkeztek. 237 cseh-szlovák, 42 délszláv és 61 lengyel-ukrán vett részt. A megbeszélések során elsősorban német nyelven folyt a beszélgetés.

A kongresszus alatt vita folyt Ausztria szerepéről a szlávok életében az ausztroszlávok és a szeparatisták között. Dr. Josef Frič azzal érvelt, hogy „az elsődleges cél Ausztria megőrzése”, hozzátéve, hogy a kongresszus „csak az eszközökben különbözik”. Ezt a pontot vitatta Ľudovít Štúr, aki a kongresszusnak azt mondta: „a mi célunk az önmegőrzés”. Ez a széthúzás jellemző volt a konferencia légkörére.

A Szlovákia létrehozásával kapcsolatban egyes csehek Csehország és a majdani Szlovákia egyesülését javasolták egyetlen egységbe (a monarchián belül). A szlovák küldöttség azonban a J. M. Hurban által a kongresszusnak június 7-én benyújtott „A Magyarországi szlovákok és ruszinok kérései” című dokumentumban megvédte a tervezett Szlovákia autonómiáját Magyarországon belül, saját parlamenttel és kormánnyal. A szlovák küldöttség elutasította a horvátok és szerbek felhívásait is a magyarok elleni radikális fegyveres harcra.

Egy fontos nyilatkozat mégis elhangzott a konferencián június 10-e körül, amikor kihirdették az Európa Nemzeteihez intézett Kiáltványt. A nyilatkozat egy erőteljesen megfogalmazott kiáltvány volt, amely a szláv nép elnyomásának végét követelte. A szlávok nem kerestek semmiféle bosszút, hanem „testvéri kezet akartak nyújtani minden szomszédos nemzet felé, amelyek készek elismerni és velünk együtt hatékonyan képviselni minden nemzet teljes egyenlőségét, politikai hatalmuktól vagy méretüktől függetlenül”.Orton, Lawrence D. (1978). The Prague Slav Congress of 1848. East European Quarterly. . Ez fontos fejlemény volt, mert valamiféle egységet jelzett Európa összes szláv népe között.Polišenský, Josef: Aristocrats and the Crowd in the Revolutionary Year 1848. Albany: State University of New York Press, 1980.

Az Európa Népeihez intézett manifesztumának fő gondolata a nemzetek önrendelkezési joga volt. A kiáltvány egyenlőséget és igazságosságot követelt a szlávok számára, és elítélte Lengyelország felosztását. A kiáltvány volt az egyetlen dokumentum, amelyet a kongresszus jóváhagyott. Karel Havlíček Borovský is jelentős szerepet játszott a megvalósításában.

Egy, a császárhoz intézett követelésekről szóló listát is kiadtak, amelyet a kongresszus nem hagyott jóvá. E lista szerint a monarchiát föderációvá kellett volna alakítani, ahol a szláv népek egyenlő jogokkal rendelkeznének a németekkel és a magyarokkal.

A szlovákok, szlovének és a ruszinok s követelték független népként való elismerésüket.Devatenácté století slovem i obrazem: Dějiny politické a kulturní. Díl I. Svazek prvý, nakladatel J.R.Vilímek,. [s.l.]: [s.n.] Kapitola Slovanský sjezd (autor: Josef Jakub Toužimský), s. 312–323.

A német és a magyar vezetés heves nemtetszéssel reagált a kiáltványra és a kongresszusra. A németek tisztában voltak a szláv konglomerátum erejével, amely egész Európára kiterjedne, ha négy törzzsel egy állammá egyesülne, ahogyan azt a pánszlávizmus eszméje előrevetítette. Ezért a bécsi udvar és Metternich kancellár Németországban azonnal fenyegetőnek fogadta a helyzetet, és katonai ellenőrzést szervezett Prágában. 1848 májusában ezért Alfred Windischgrätzt Prágába küldték, hogy helyreállítsa a rendet és elfojtsa a prágai polgárok esetleges elégedetlenségét az abszolutista kormánnyal. Windischgrätz családjával érkezett Prágába, és szokás szerint a Celetná utca és az Ovocný trh sarkán álló katonai főhadiszállás épületében (a Rájovi Pachtok egykori palotájában) szálltak meg. A helyzet fokozatos eszkalálódására tekintettel a herceg június 8-án úgy döntött, hogy katonai parádét szervez a császári hadsereg erejének demonstrálására. A prágai polgárok erre június 12-én nagy misével válaszoltak a Koňský trh-nél.

A mise után a prágai polgárok egy része a katonai főhadiszállásra ment, ahol Windischgrätz akkoriban családjával és barátaival tartózkodott. Az összecsapások a rendfenntartó császári csapatokkal a Lőporkapunál kezdődtek, és fokozatosan átterjedtek a Celetná utcán az Óváros térre. Délután fél ötkor a hercegnő látni akarta, mi történik odakint, és az ablakhoz ment. Mielőtt kinyithatta volna, az üveg szilánkokra tört, és a hercegnő tehetetlenül a földre zuhant. A kihívott orvos halottnak nyílvánította. Június 12-én este osztrák katonák felkutatták, letartóztatták és fő gyanúsítottként megnevezték Maximilián Maux-t, a cseh Slavia egyesület diákját és tagját, aki a tanúk szerint puskával volt felfegyverezve a találkozón. Maux a hadsereggel való összecsapások során vágásos sebet szenvedett. A gyanú továbbra is fennállt a prágai diákság soraiban betöltött kiemelkedő pozíciója miatt. Letartóztatása után bilincsben, demonstratívan vezették a város utcáin, majd bebörtönözték, kihallgatták és brutálisan megverték. Az úgynevezett prágai júniusi felkelés alatt végig internálva maradt, és nem avatkozott bele a prágai utcai harcokba.

Kitört a prágai júniusi felkelés. A szláv kongresszus emiatt félbeszakadt, és soha nem fejeződött be.ŠTAIF, Jiří. Revoluční léta 1848-1849 a české země. [s.l.]: [s.n.] S. 68.

Ez később pünkösdi eseményekként vált ismertté, mivel a keresztény pünkösd ünnepére esett. A küldöttek sietõsen távoztak, és néhányukat le is tartóztatták a felkelés leverése után a kongresszus forradalmi jellege miatt az un. "Bach korszakban". A letartóztatottak között volt Mihail Bakunyin is, akit 1849-ben Drezdában tartóztattak le az 1848-as prágai eseményekben való részvétele miatt, és az Orosz Birodalomba deportáltak.

A kongresszusi küldöttek Cseh-Szlovák Bizottság František Palacký cseh történész elnökként felügyelte a teljes konferenciát. Pavel Jozef Šafárik szlovák filológus, költő, irodalomtörténész és néprajzkutató, a Cseh-Szlovákok elnöke. Ľudovít Štúr szlovák költő, újságíró, kiadó, tanár, filozófus, nyelvész és a magyar országgyűlés képviselője. František Zach cseh születésű katona és katonai teoretikus. Lengyel-Ruszin Bizottság: A bizottságot František Palacký és Mihail Bakunin kezdeményezésére hozták létre. Leon Sapieha vezette, és a lengyel-ruszin kapcsolatok kérdéseit vitatták meg. A galíciai ruszinokat (anyanyelvi kiejtésük ruszin, mai ukránok) a Legfelsőbb Ruszin Tanács és a Ruszin szobor politikai szervezetek képviselték. Karol Libelt, lengyel filozófus, író, politikai és társadalmi aktivista, szociális munkás, a Lengyelek és Ukránok Szövetségének elnöke. Legfelsőbb Ruszin Tanács (Iwan Borysykewycz, Hryhorij Hynyłewycz, Ołeksa Zakłynśkyj) Ruszin szabor (Leon Sapieha, Jan Tadeusz Lubomirski, Kasper Cięglewicz, Ludwik Stecki) Délszláv Bizottság Stanko Vraz, szlovén költő, a kongresszus alelnöke. Pavo Stamatović, szerb író, történész és főpap, a Délszlávok Szövetségének elnöke. Jovan Subotić, szerb ügyvéd, író, politikus és tudós.

Utóélete

Frantisek Palacky Ausztria föderális átalakítását akarta elérni ezért ellene volt a német egységnek. Egy nyolc tartományból álló föderációt tervezett és ezt be is mutatta 1849 januárjában az osztrák birodalmi gyülésnek, de csak a csehek, a tiroli olaszok és a délszlávok támogatták.SEGESVÁRY VIKTOR : A közép-kelet-európai föderációs eszme története a 18. század végétől 1945-ig. 7-8. o. https://mek.oszk.hu/02000/02092/02092.pdf

Irodalom Orton, Lawrence D. (1978). The Prague Slav Congress of 1848. East European Quarterly. . Tobolka, Zdeněk Václav [in Czech] (1901) [dedicated 1900-12-16]. Slovanský sjezd v Praze roku 1848 [Az 1848-ik évi szláv kongresszus]. Slovanská knihovna (in Czech). Prague: František Šimáček. ČERNÝ, Jan M. Slovanský sjezd v Praze roku 1848. Praha: Knapp, 1888. Dostupné online. Zpráwa o sjezdu slowanském. Praha: Haas, 1848. Dostupné online.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Szláv népek Kategória:Kongresszusok