thumb|300px|Különböző formájú gléfék thumb|300px|Magyar királyi testőrök 1938-ban, gléfékkel
A gléfe, vibárd vagy pallosalabárd szálfegyver, amely hosszú nyélből és a végére illesztett egyélű pengéből áll. A változatos módokon magyarított fegyvert változatos fejformákkal készítették, egyesek szúrásra is alkalmasak, mások csak vágásra. A sokoldalú használat érdekében egyes példányok fokára tüskét vagy horgot kovácsolhattak. A fegyver tipikus hossza általában embermagasságnál valamivel magasabb, körülbelül 2-2,3 méteres. Rövidebb változatai körülbelül 150 centisek, ugyanakkor maradt fönn 280 cm-es gléfe is.
A gléfe a csatamezők mellett gyakran díszőrségek fegyverzetében is megjelent. Ennek egy ékes példája a magyar koronaőrség, akiket 1872 és 1945 között díszes vibárddal láttak el. A Magyar királyi darabont testőrség (1904-1918) és utóda, a Magyar királyi testőrség (1920-1944) szintén gléféket kapott díszfegyverként. Ezekről a További információk linkjein közelképek is megtekinthetők.
A gléfét elsősorban Nyugat-Európában használták. Magyarországon a már említett díszőrségeken kívül más nyoma nem nagyon akad. A fegyver nem csak Európában volt ismert, számos távolkeleti országban is alkalmazták helyi változatait. Ilyenek a japán naginata, a kínai janjüetao (偃月刀), a koreai woldo.
A gléfének egy sajátos fajtája a rövid gléfeként vagy Maciejowski gléfeként ismert fegyver. A Maciejowski Biblia egyik képén látható egy kétkezes szablyára emlékeztető gléfével harcoló lovag.
Jegyzetek
További információk
Koronaőr vibárd képe Darabont testőrök gléféje, itt testőrbárd néven, képekkel Szeged királyi város pallosként kategorizált díszfegyvere, egy rövid gléfe, Móra Ferenc Múzeum
Kategória:Fegyverek