George Robert Acworth Conquest CMG OBE brit és amerikai történész, költő és regényíró. A hidegháború alatt a Nyugat egyik vezető kremlinológusa volt, és befolyása volt Ronald Reaganre és Margaret Thatcherre egyaránt. Conquest a brit külügyminisztérium antikommunista információs kutatási osztályával is kapcsolatban állt.
A Stanford Egyetem Hoover Intézetének hosszú ideje kutatójaként dolgozó Conquest leginkább a Szovjetunióval kapcsolatos munkásságáról volt ismert. Könyvei között szerepelt The Great Terror: Stalin's Purges of the 1930s (1968), The Harvest of Sorrow: Soviet Collectivization and the Terror-Famine (1986), valamint a Stalin: Breaker of Nations (1991). Emellett két regény és számos verseskötet szerzője is volt.
Fiatalkora és tanulmányai Conquest a Worcestershire megyei Great Malvernben született, amerikai apa, Robert Folger Wescott Conquest és angol anya, Rosamund Alys Acworth gyermekeként.Encyclopedia of British Writers, 19th and 20th Centuries by Christine L. Krueger p. 87Science Fiction and Fantasy Literature, Vol. 2 By R. Reginald, Douglas Menville, Mary A. Burgess Apja az első világháborúban a francia hadsereg amerikai mentőalakulatánál szolgált, és 1916-ban megkapta a Croix de Gure-t és az Ezüst Csillagot.Supplement to the Alumni Register (October 1920), "Pennsylvania; A Record of the University's Men in the Great War", University of Pennsylvania General Alumni Society, 1920, p. 40.
Conquest a Winchester College-ban tanult, ahol pályázatot nyert, hogy filozófia, politika és közgazdaságtan (PPE) szakon tanulhasson az oxfordi Magdalen College-ban. Kivett egy szünetet, melynek során a Grenoble-i Egyetemen és Bulgáriában töltött időt, majd 1937-ben visszatért Oxfordba, ahol csatlakozott a Nagy-Britanniai Kommunista Párthoz és a Carlton Clubhoz. PPE-ből MA és történelemből DLitt diplomát szerzett.
Pályafutása Háborús évek A második világháború kitörésekor Lisszabonban amerikai útlevéllel visszatért Angliába. Mivel Nagy-Britannia Kommunista Pártja 1939-ben imperialista és kapitalista háborúnak bélyegezte a háborút, Conquest szakított vele, és 1940. április 20-án besorozták az Oxfordshire and Buckinghamshire Könnyűgyalogság kötelékébe, ahol 1946-ig szolgált."No. 34837". The London Gazette (Supplement). 23 April 1940. p. 2459.
1943-ban a Szláv és Kelet-európai Tanulmányok Iskolájába (később a University College London része) helyezték bolgár nyelvet tanulni. A következő évben Bulgáriába helyezték összekötő tisztként a szovjet parancsnokság alatt harcoló bolgár erőkhöz, a Harmadik Ukrán Fronthoz, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz. A háború végén csatlakozott a Külügyminisztériumhoz, majd visszatért a szófiai brit követségre, ahol sajtófőnökként maradt. 1948-ban elhagyta Bulgáriát, amikor kisebb diplomáciai csapásként visszahívták Londonba, miután segített két bolgárt kicsempészni az országból.
Információkutatási Osztály 1948-ban Conquest csatlakozott a Külügyminisztérium Információkutatási Osztályához (IRD), egy „propaganda-elhárító” egységhez, amelyet a Munkáspárt Attlee-kormánya hozott létre, hogy „megbízható információkat gyűjtsön és összegezzen a szovjet és kommunista bűnökről, terjessze azokat a demokratikus újságírók, politikusok és szakszervezeti tagok körében, valamint hogy anyagilag és egyéb módon támogassa az antikommunista kiadványokat”.Timothy Garton Ash. "Orwell's List" (review), New York Review of Books, 23 September 2003. Az IRD a közvélemény manipulálásával is foglalkozott. Conquestre ott „briliáns, arrogáns” figuraként emlékeztek, akinek 10 ember jelentett. 1956-ig folytatta a Külügyminisztériumban való munkát, egyre inkább bekapcsolódva a kommunizmus elleni intellektuális ellentámadásba.
1949-ben Conquest asszisztense, Celia Kirwan (később Celia Goodman) George Orwellhez fordult információkért, hogy segítsen azonosítani a szovjet szimpatizánsokat. Orwell listája, amelyet 2002-ben bekövetkezett halála után fedeztek fel, a Guardian és az Observer újságírói mellett E. H. Carr és Charlie Chaplin is szerepelt. Conquest, Orwellhez hasonlóan, beleszeretett a gyönyörű Celia Kirwanba, aki több vers megírására ihlette. Egyik külügyi kollégája Alan Maclean volt, Donald Maclean, a Philby kémhálózat egyik tagjának testvére, aki 1951-ben Guy Burgess-szel együtt Oroszországba menekült. Amikor testvére disszidált, Alan lemondott, majd a Macmillanhez ment, és kiadott egy könyvet Conquest verseiből. A Külügyminisztériumban Conquest számos tanulmányt írt, amelyek megalapozták későbbi munkásságát. Az egyiket, a vallomások szovjet úton történő megszerzéséről szóló tanulmányt, The Great Terror ("A nagy terror") című könyvében fejtette ki részletesebben. További tanulmányok voltak a "Peaceful Co-existence in Soviet Propaganda and Theory" (Békés együttélés a szovjet propagandában és elméletben), valamint az "United Fronts – a Communist Tactic" (Egyesült frontok – kommunista taktika). 1950-ben Conquest rövid ideig első titkárként szolgált a brit ENSZ-küldöttségben.
Írás 1956-ban Conquest elhagyta a Külügyminisztériumot, és szabadúszó író és történész lett. Távozása után, mondta, az Információkutatási Osztály (IRD) azt javasolta neki, hogy a szovjet kiadványokból gyűjtött adatainak egy részét egy könyvben foglalhatná össze. Az 1960-as években az IRD által készített nyolc kötetet szerkesztett, amelyeket Londonban a Bodley Head adott ki 'Soviet Studies Series' (Szovjet Tanulmányok sorozat) néven. Számos Külügyminisztériumi munkáját így adták ki. Az Egyesült Államokban az anyagot Frederick Praeger adta ki újra 'The Contemporary Soviet Union Series' néven, aki korábban a CIA kérésére számos könyvet adott ki a kommunizmusról, Alekszandr Szolzsenyicin, Milovan Đilas, Howard Fast és Charles Patrick Fitzgerald művei mellett.
1962–1963-ban Conquest a The Spectator irodalmi szerkesztője volt, de lemondott, amikor úgy találta, hogy a munka akadályozza történelmi írásait. Első könyvei a Szovjetunióról a Common Sense About Russia (1960), a The Soviet Deportation of Nationalities (1960) és a Power and Policy in the USSR (1961) voltak. További korai, a Szovjetunióval foglalkozó művei közé tartozott a Courage of Genius: The Pasternak Affair (1961) és a Russia After Khrushchev (1965).
Conquest elemzése a nagy tisztogatásról a szovjet levéltárak megnyitása előtt az emigránsok és disszidensek emlékirataira és beszámolóira, a tárgyalások jegyzőkönyveire, Hruscsov vallomásaira, valamint a szovjet valóság „elképzelésére” támaszkodott, amikor közvetlen források nem álltak rendelkezésre. Hiroaki Kuromiyahoz hasonló történészek szerint a Conquest a pletykákat a „szovjet történelem legjobb forrásának” tartotta.
Történelmi művek The Great Terror (1968) 1968-ban a Conquest kiadta legismertebb művét, The Great Terror: Stalin's Purge of the Thirties ("A nagy terror: Sztálin tisztogatása a harmincas években") címűt, amely az 1936 és 1938 között a Szovjetunióban lezajlott nagy tisztogatás első átfogó kutatása. Sok akkori kritikust nem nyűgözött le a nagy terrorról szóló írásmódja, amely a „történelmet író nagy emberek”A nagy ember elmélete a történelem tanulmányozásának egy megközelítése, amely a 19. században volt népszerű. hagyományát követte. A könyv főként olyan információkon alapult, amelyeket hivatalosan vagy magánszemélyek hoztak nyilvánosságra az úgynevezett „hruscsovi olvadás” idején, 1956–64 között. Emellett orosz és ukrán emigránsok és száműzöttek beszámolóira is támaszkodott az 1930-as évekből, valamint hivatalos szovjet dokumentumok, például a szovjet népszámlálás elemzésére.
A könyv legfontosabb aspektusa az volt, hogy kiszélesítette a tisztogatások megértését a korábbi szűk fókuszon túl, amely a kegyvesztett Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek, például Nyikolaj Buharinnak és Grigorij Zinovjevnek a „moszkvai pereire” összpontosított,A moszkvai perek a Szovjetunió által 1936 és 1938 között, Joszif Sztálin kezdeményezésére tartott koncepciós perek sorozata volt. Névleg a „trockisták” és a Szovjetunió Kommunista Pártja „jobboldali ellenzékének” tagjai ellen irányultak. akiket röviddel ezután kivégeztek. Az a kérdés, hogy ezek a vezetők miért vallották magukat bűnösnek és vallották be a különféle bűncselekményeket a perek során, számos nyugati író vitatémájává vált, és olyan kommunistaellenes értekezések inspirációjához vezetett, mint George Orwell 1984 és Arthur Koestler Sötétség délben című műve.
Conquest azzal érvelt, hogy e volt kommunista vezetők perei és kivégzései a tisztogatások jelentéktelen részletét képezték. Becslései szerint a sztálinista tisztogatások mintegy 20 millió ember halálához vezettek. Később kijelentette, hogy a halálesetek teljes száma „alig lehet alacsonyabb, mint tizenhárom-tizenöt millió”.Robert Conquest, Preface, The Great Terror: A Reassessment: 40th Anniversary Edition, Oxford University Press, USA, 2007. p. xviii
Conquest élesen bírálta a nyugati értelmiségieket, mint például Beatrice és Sidney Webbet, George Bernard Shaw-t, Jean-Paul Sartre-t, Walter Durantyt, Sir Bernard Parest, Harold Laskit, D. N. Prittet, Theodore Dreisert, Bertolt Brechtet, Owen Lattimore-t és Romain Rollandot, valamint Joseph Davies amerikai nagykövetet, azzal vádolva őket, hogy Sztálin balekjai és rezsimjének mentegetői. Conquest idézi a tisztogatások különböző aspektusait megerősítő, tagadó vagy igazoló nyilatkozataikat.Robert Conquest, The Great Terror: A Reassessment, Oxford University Press (1990) , pp. 466–475.
A szovjet archívumok megnyitása után részletes információk láttak napvilágot, amelyek Conquest szerint alátámasztották következtetéseit. Amikor a kiadója felkérte őt a The Great Terror című könyv bővítésére és átdolgozására, Conquest állítólag azt javasolta, hogy a könyv új változatát I Told You So, You Fucking Fools címmel adják el. Valójában a kamu címet Conquest régi barátja, Sir Kingsley Amis javasolta viccesen. Az új változat 1990-ben jelent meg The Great Terror: A Reassessment ("A nagy terror: Újraértékelés") címmel; .Conquest, Robert. "Letter to the Editors", The New York Review of Books, 12 April 2007. Az amerikai történész, J. Arch Getty nem értett ezzel egyet, 1993-ban azt írta, hogy az archívumok nem támasztják alá Conquest áldozati adatait. 1995-ben Paul Lashmar oknyomozó újságíró azt sugallta, hogy olyan kiemelkedő tudósok, mint Robert Conquest, hírnevét az IRD által biztosított anyagokból származó munkák építették. Denis Healey szerint a The Great Terror fontos befolyásoló tényező volt, „de olyan, amely inkább megerősítette az embereket a nézeteikben, mintsem megtérítette volna őket”.
Könyvének számos aspektusát továbbra is vitatják a kremlinológus történészek és az orosz és szovjet történelem kutatói, mint például Stephen G. Wheatcroft, aki ragaszkodik ahhoz, hogy Conquestnél a sztálini elnyomás áldozatainak száma túl magas, még az ő újraértékeléseiben is. 2000-ben Michael Ignatieff, akinek családja a bolsevik forradalom következtében emigrált Oroszországból, ezt írta: „Az öregkor kevés tiszta örömének egyike elég sokáig élni ahhoz, hogy igazolva lássuk magunkat. Robert Conquest jelenleg ezt az örömöt élvezi.” Paul Johnson konzervatív történész, Thatcher egyik legközelebbi tanácsadója, Conquestet „a legnagyobb élő történészünknek” nevezte. És Timothy Garton Ash szavaival élve, ő volt Szolzsenyicin Szolzsenyicin előtt.