A Kandi katonai temető (Kandy War Cemetery) sírkert a Srí Lanka-i Kandi közelében.
Története A temetőt korábban Pitakande Military Cemetery néven ismerték. A sírkertet a nemzetközösségi katonai temetőket kezelő testület (Commonwealth War Graves Commission) gondozza. A temetőbe több Srí Lanka-i sírkertből szállítottak át földi maradványokat. A temetőben 196 nemzetközösségi katona nyugszik, aki a második világháborúban vesztette életét, egy pedig az első világháborúban. Rajtuk kívül négy más nemzetiségű és két nem háborús halott nyugszik a sírkertben. Egy tengerész nyughelyét nem tudják pontosan meghatározni, a rá emlékező kövön ez áll: e hely közelében temették el.
A temetőben 203 ember földi maradványait hantolták el, közöttük a haditengerészet 16, a szárazföldi hadsereg 151, a légierő 32 tagját. Mellettük nyugszik egy tűzoltó és egy kereskedelmi tengerész, valamint két azonosítatlan holttest. Az ismert halottak közül 107 brit, hat kanadai, 23 indiai, 26 Srí Lanka-i, 35 kelet-afrikai, egy francia, három pedig olasz.
A szigeten több mint kétezer katonát, haditengerészt, repülőst temettek el. Közöttük vannak azok, akik a Ceylon elleni 1942-es japán légitámadásokban haltak meg, a helyőrségben szolgálat közben, illetve a dzsungelharcra való kiképzés közben vesztették életüket.
Ceylon a második világháborúban Szingapúr és a Holland Kelet-Indiák eleste után felerősödött a félelem, hogy japán lerohanja Ceylont, amelynek brit tengerészeti bázisa Colombóban és Trincomalee-ban biztosította Ausztrália, India, a Perzsa-öböl olajforrásai és a Közel-Kelet vízi útvonalait. A britek sietve megerősítették a ceyloni helyőrséget, amely 1942. márciusban már hét dandárból (egy britnek, két ausztrálnak, két indiainak, egy kelet-afrikainak és egy helyi alakulatokból állónak), négy vadászrepülő-, egy bombázó- és néhány egyéb repülőszázadból állt. Újjáalakították a keleti flottát, amely súlyos veszteségeket szenvedett korábban a maláj és indonéz vizeken. A tengerészeti erő négy csatahajóból, három repülőgép-hordozóból, két nehéz- és öt könnyűcirkálóból, 16 rombolóból és hét tengeralattjáróból állt.
A japánok nem tervezték a sziget elfoglalását, mivel nem volt elég katonájuk hozzá, de tartottak attól, hogy a brit keleti flotta megzavarhatja a Szingapúrból Rangunba tartó, a Burmában harcoló császári csapatoknak utánpótlást szállító konvojokat. Ezért úgy döntöttek, hogy egy haditengerészeti köteléket küldenek a colombói és a trincomalee-i bázis semlegesítésére. Colombót 1942. április 5-én megtámadták a japán bombázók, amelyeket vadászrepülőgépek kísértek. A britek szerencséjére a flotta jelentős része nem volt a kikötőkben. A kikötőt szinte teljesen sikerült kiüríteni a támadás előtt, de a HMS Tenedos romboló és a HMS Hector felfegyverzett kereskedelmi hajó, amelyek felújítás alatt álltak, elsüllyedt. A kiszolgáló létesítmények súlyos károkat szenvedtek, de a kikötő működőképes maradt. A Colombót néhány órával korábban elhagyó, légi fedezet nélkül haladó HMS Dorsetshire-t és HMS Cornwallt elsüllyesztették a japánok. A colombói repülőtér kisebb károkat szenvedett.
Április 9-én Trincomalee kikötőjére csaptak le a japán repülőgépek. Annak ellenére, hogy a kikötőt sikerült kiüríteni, a HMS Hermes hordozó, a kíséretébe tartozó ausztrál romboló, az HMAS Vampire, az HMS Hollyhock korvett, valamint egy tanker és egy légvédelmi fedezetet adó hajó elsüllyedt. A kikötő és a közeli repülőtér súlyosan megrongálódott. Az egyenlőtlen harcokban a védők 39 repülőgépet vesztettek, a japánok 17-et. A japánok nem támadták meg többször Ceylont. A kikötőket és a repülőtereket a britek gyorsan felújították, és a sziget az Indiai-óceán fő haditengerészeti központjává vált.
Jegyzetek
Források
Kategória:Nemzetközösségi katonai temetők Kategória:Srí Lanka építményei Kategória:Második világháborús katonai temetők