120px|bélyegkép|Trietilborán, egy egyszerű trialkilborán. A boránok képletű vegyületek, közéjük tartoznak több bóratomot tartalmazó molekulák is. A legtöbb jól ismert földfém-hidrid ide tartozik. Ezenkívül sok boránklaszter is ismert. A szerves kémia területén való alkalmazásai mellett a boránokra jelentős figyelem irányul szénhidrogénektől jelentősen különböző szerkezetük és kötéseik révén. A boránok és szénhidrogének hibridjei, a karboránok is jól ismert vegyületek. Történet A boránok kémiájának fejlődése a szintézismódszerek és a molekulaszerkezet terén is innovációkhoz vezetett. Egyrészt új szintézismódszerek voltak szükségesek a diborán és sok származéka kezelésére, melyek pirofórosak és illékonyak. Alfred Stock találta fel az üveges vákuumsort e célra. A diborán szerkezetét 1943-ban, több évvel felfedezése után határozták meg helyesen. A boránok iránti érdeklődés a második világháború alatt nőtt meg az urán-borohidrid urándúsításra és időjárás-előrejelző léggőmbök hidrogénnel való felfújására való alkalmassága miatt. Az Amerikai Egyesült Államokban egy Hermann Irving Schlesinger által vezetett csapat alapozta meg az anionos boro- és a velük rokon alumínium-hidridek kémiáját. Schlesinger munkája számos szerves szintézisben használt borohidrid reagens alapját jelentette, melyek többségét diákja, Herbert C. Brown fejlesztett ki. Ma a boránalapú reagensek széles körben használatosak szerves szintézisben. Brown a kémiai Nobel-díjat 1979-ben nyerte el munkájáért. Szintézis A legtöbb boránt közvetve vagy közvetlenül diboránból állítják elő. A diborán alkénekkel reagálva alkilboránokat hoz létre, ez a hidroboráció:
Az alkil- és arilboránok előállíthatók továbbá klórboránok vagy boronsavészterek alkilezésével. Boránosztályok
Biner boránok Az alapboránok a képletű vegyületek, melyek közül a legegyszerűbbek a borán () és dimerje, a diborán (). E molekulák pirolízise nagyobb boránokat ad, például tetraboránt () és pentaborán(9)-et (). Ezek a boránklaszterek kis bóratomszámú tagjai.
Ezek a boránklaszterek legkisebb tagjai közé tartoznak. Paskevicius ezüsttel több klozo-boránt (, ) is előállítottak, melyek gyors ezüstszál-növekedést mutattak elektronokkal való gerjesztés hatására. Ezek oldószeren kívül is stabilak, és 180, valamint 200 °C-on mutatnak reverzibilis polimorfizmust. Primer és szekunder boránok E boráncsaládok közé tartoznak az alkil- és dialkilboránok. A legegyszerűbb tagok könnyen átrendeződéses reakciókban vesznek részt: B2H4(CH3)2 -> 0,5 B2H2(CH3)4 + 0,5 B2H6 Nagy szubsztituensekkel rendelkező primer és szekunder boránok könnyebben izolálhatók és felhasználhatók. Példák erre a thexilborán és a 9-BBN. A legtöbb primer és szekunder borán dimer, köztük hídhidrogénekkel.
Tercier boránok A legtöbb tanulmány a trialkil- és triarilboránokra összpontosul. Ezek mind monomerek (szemben a megfelelő trialkil-, illetve triarilalumánokkal). magjai síkalkatúak. Ismert példák a trimetilborán, a trietilborán és a trifenilborán. Sok ilyen vegyület hidroborációval előállítható. Reakciókészség A csak átmenetileg létezik, dimerizációval azonnal -ná alakul. A borán–tetrahidrofurán és borán–dimetil-szulfid hasznos hidroborációs reagensek. Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Hidrogénvegyületek Kategória:Bórvegyületek