Elizabeth Dorothea Cole Bowen CBE angol-ír regényíró és novellaíró, akit az ír földbirtokos protestánsok „Nagy Házáról” szóló könyvei, valamint a háborús londoni életről szóló szépirodalmi művei jellemeztek.

1958-ban Roman Jakobson orosz-amerikai nyelvész irodalmi Nobel-díjra jelölte.Nomination archive – Elisabeth Bowen nobelprize.org

Élete

Elizabeth Dorothea Cole Bowen 1899. június 7-én született Dublinban, a Herbert Place 15. szám alatt, Henry Charles Cole Bowen ügyvéd (1862–1930) lánya – aki apját követte ír dzsentri családjuk fejeként, melynek gyökerei az 1500-as évek végéig nyúlnak vissza, walesi származású volt,A Genealogical and Heraldic History of the Landed Gentry of Ireland, Bernard Burke, Harrison & Sons, 1912, p. 64, "Bowen of Bowen's Court" pedigree és édesanyja, Florence Isabella Pomeroy (meghalt 1912-ben), Henry FitzGeorge Pomeroy Colley lánya, aki a dublini Clontarf Mount Temple-ből és Harberton 4. vikomt unokája volt.Burke's Peerage, Baronetage and Knightage, 107th edition, vol. 2, ed. Charles Mosley, Burke's Peerage Ltd, 2003, p. 1771Burke's Irish Family Records, ed. Hugh Montgomery Massingberd, Burke's Peerage Ltd, 1976, p. 176 Elizabeth Bowent a közeli, Upper Mount Streeten található St Stephen templomban keresztelték. Szülei később apja családi otthonába, a Cork megyei Kildorrery közelében, Farahy-ben található Bowen's Courtba vitték, ahol a nyarakat töltötte. Gyermekkori barátai között voltak Mainie Jellett és Sylvia Cooke-Collis művészek is.

Amikor édesapja 1907-ben mentálisan megbetegedett, édesanyjával Angliába költöztek, végül Hythe-ben telepedtek le. Miután édesanyja 1912 szeptemberében meghalt, Bowent nagynénjei nevelték fel; édesapja 1918-ban újranősült.Burke's Irish Family Records, ed. Hugh Montgomery Massingberd, Burke's Peerage Ltd, 1976, p. 158 A Downe House Schoolban tanult Olive Willis vezetésével. Egy idő után Londonban művészeti iskolában úgy döntött, hogy tehetsége az írásban rejlik. Tagja volt a Bloomsbury Körnek, és jó barátságot kötött Rose Macaulay-val, aki segített neki kiadót találni első könyvéhez, az Encounters (1923) című novelláskötethez.

1923-ban feleségül ment Alan Cameronhoz, egy oktatási adminisztrátorhoz, aki később a BBC-nél dolgozott. A házasságot „szex nélküli, de elégedett kapcsolatként” írták le. A házasélet állítólag soha nem jött létre. Több házasságon kívüli kapcsolata is volt, köztük egy Charles Ritchie-vel, egy nála hét évvel fiatalabb kanadai diplomatával, amely több mint harminc évig tartott. Viszonya volt Seán Ó Faoláin ír íróval és May Sarton amerikai költőnővel is.

Bowen és férje először Oxford közelében éltek, ahol Maurice Bowrával, John Buchannal és Susan Buchannal barátkoztak, és ahol Bowen megírta korai regényeit, köztük a The Last September (1929) címűt. A To the North (1932) című könyv megjelenése után a londoni Regent's Parkban található Clarence Terrace 2. szám alá költöztek, ahol Bowen megírta a The House in Paris (1936) és a The Death of the Heart (1938) című regényeit. 1937-ben az Ír Irodalmi Akadémia tagja lett.

1930-ban Bowen lett az első (és egyetlen) nő, aki örökölte a Bowen's Court-öt, de Angliában maradt, és gyakran látogatott Írországba. A második világháború alatt a brit információs minisztériumnak dolgozott, ahol az ír közvéleményről, különösen az ír semlegesség kérdéséről tudósított.Bowen, Elizabeth (2008). Notes on Éire: Espionage Reports to Winston Churchill (2nd edition). Aubane Historical Society. ;Corcoran, Neil (2004). Elizabeth Bowen: The Enforced Return, Oxford University Press. ;Wills, Clair (2007). That Neutral Island, Faber and Faber. . Bowen politikai nézetei a burke-i konzervativizmus felé hajlottak. A háború alatt és után a háborús londoni életről írt, The Demon Lover and Other Stories (1945) és The Heat of the Day (1948) című műveiben, amelyek elismerést kaptak az adott időszak ábrázolásáért. A Ninety-nine Novels című művében Anthony Burgess azt írta a The Heat of the Day-ről, hogy „Egyetlen regény sem ragadta meg jobban London hangulatát a második világháború alatt.”

Bowen 1948-ban elnyerte a CBE-t. Férje 1952-ben nyugdíjba vonult, és Bowen's Courtban telepedtek le, ahol néhány hónappal később meghalt. 1930-tól kezdve számos író látogatta meg Bowen's Courtban, köztük Virginia Woolf, Eudora Welty, Carson McCullers, Iris Murdoch és Veronica Wedgwood történész. Bowen évekig küzdött a ház fenntartásáért, az Egyesült Államokban előadásokat tartott, hogy pénzt keressen.

1957-ben barátja, Patrick Hennessy festő festette meg portréját a Bowen's Courtban. 1958-ban Olaszországba utazott, hogy kutassa és elkészítse az A Time in Rome (1960) című írását, de a következő évre kénytelen volt eladni szeretett Bowen's Courtját, amelyet 1960-ban lebontottak. A következő hónapokban megírta az Ireland the Tear and the Smile című dokumentumfilm történetét a CBS-nek, amely amerikai közönségnek szólt, és Walter Cronkite mutatta be. Miután néhány évet állandó otthon nélkül töltött, Bowen végül 1965-ben a Hythe-i Church Hill-i "Carbery"-ben telepedett le.

Utolsó regénye, az Eva Trout, or Changing Scenes (1968) 1969-ben elnyerte a James Tait Black-emlékdíjat, és 1970-ben bekerült a Booker-díj rövid listájára. Ezt követően (barátjával, Cyril Connollyval együtt) zsűritagként ítélte oda az 1972-es Man Booker-díjat John Bergernek a G című regényéért. 1972 karácsonyát Kinsale-ben, Cork megyében töltötte barátaival, Stephen Vernon őrnaggyal és feleségével, Lady Ursulával (a westminsteri herceg lányával), de visszatérése után kórházba került. Itt Connolly, Lady Ursula Vernon, Isaiah Berlin, Rosamund Lehmann, Charles Ritchie és irodalmi ügynöke, Spencer Curtis Brown látogatta meg.Glendinning, p. 239.

1972-ben Bowen tüdőrákban szenvedett. 1973. február 22-én, 73 éves korában halt meg a University College Hospitalban. Férjével együtt a Farahy-i St. Colman temetőjében temették el, a Bowen's Court kapui közelében. A St. Colman templom bejáratánál egy emléktábla található, amelyen John Sparrow szavai olvashatók, és ahol minden évben megemlékeznek az életéről."Elizabeth Dorothea Cole Bowen", (1899–1973), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004, online editionWilson, Scott. Resting Places: The Burial Sites of More Than 14,000 Famous Persons, 3d ed.: 2 (Kindle Location 4898). McFarland & Company, Inc., Publishers. Kindle Edition.

Öröksége 1977-ben Victoria Glendinning kiadta Elizabeth Bowen első életrajzát. 2009-ben Glendinning kiadta a Love's Civil War ("Szerelem polgárháborúja") című könyvet, amely Bowen Charles Ritchie-nek kapcsolatuk alatt írt leveleinek és Ritchie naplójából vett részletek gyűjteménye. 2012-ben az English Heritage kék emléktáblával jelölte meg Bowen Regent's Park-i otthonát a Clarence Terrace-en. Egy másik kék emléktáblát avattak fel 2014. október 19-én, amely Bowen 1925 és 1935 közötti rezidenciáját jelöli a The Croftban, Headingtonban.

Szépirodalom Bowent érdekelte „az élet a fedéllel, és mi történik, amikor a fedél leesik”, a rendezett élet ártatlansága, és a tapasztalatot átalakító, végül elfojthatatlan erők. Bowen a tiszteletreméltóság máza alatt megbúvó árulást és titkokat is vizsgálta. Munkáinak stílusa rendkívül kidolgozott, és sokat köszönhet az irodalmi modernizmusnak.Coughlan, P. (2018) ‘Elizabeth Bowen’, in Ingman, H. and Ó Gallchoir, C. (eds) A History of Modern Irish Women's Literature, 1st edn., Cambridge University Press, pp. 204–226. https://hdl.handle.net/10468/14892Coughlan, P. (2021) ‘"We get all sealed up": an essay in five deaths’, Irish University Review, 51(1), pp. 9–23. . https://hdl.handle.net/10468/14882

A film csodálója volt, és korának filmkészítési technikái hatással voltak rá. Bowen műveinek helyszínei gyakran nagyban befolyásolják a szereplők pszichológiáját és a cselekményeket. Háborús regénye, a The Heat of the Day (1949) a második világháború bombázásai idején London hangulatának egyik legkiemelkedőbb ábrázolásának számít.

Emellett jelentős szellemtörténet-író is volt. Robert Aickman, a természetfeletti irodalom írója Elizabeth Bowent a szellemtörténetek „legkiválóbb élő írójának” tartotta. A "The Demon Lover" című meséjét belefoglalta a The Second Fontana Book of Great Ghost Stories című antológiájába.

Válogatott művei Regények

Novellagyűjtemények

Tényirodalom

Elbeszélések