Sir Victor Sawdon Pritchett OBE , más néven VSP, brit író és irodalomkritikus.

Pritchett különösen novelláiról volt ismert, amelyeket számos kötetben összegyűjtöttek. Legfigyelemreméltóbb rövid fikciós művei közé tartozik a "The Sailor", a "The Saint" és a "The Camberwell Beauty".Welty, 1978: On "The Camberwell Beauty"Stinson, 1992 p. 19, p. 78: Re: “The Sailor” and “The Saint.”

Nem fikciós művei közé tartozik az A Cab at the Door (1968) és a Midnight Oil (1971) című emlékiratai, valamint számos irodalmi életrajzról és kritikáról szóló esszégyűjtemény.

Élete Victor Sawdon Pritchett Suffolkban született Walter Sawdon Pritchett és Beatrice Helena (született Martin) négy gyermeke közül az elsőként. Apja, egy londoni üzletember Ipswichbe költözött, hogy újság- és írószerboltot alapítson. Az üzlet nehézségekbe ütközött, és szülei egy játékboltban szálltak meg Ipswichben, a St Nicholas Street 41. szám alatt, ahol Pritchett 1900. december 16-án született. Beatrice lányt várt, akit Viktória királynőről akart elnevezni. Pritchettnek nem tetszett a keresztneve, mivel fiatalkorában kis híján megmarta egy Victor nevű kutya, ezért mindig is inkább a "VSP" kezdőbetűivel viselte a nevét, annak ellenére, hogy hivatalosan "Sir Victor Pritchett" lett, miután lovaggá ütötték.

Családja Ipswichbe költözött, hogy édesanyja nővére közelében legyen, aki hozománnyal ment férjhez és a Warrington Roadon élt. Egy éven belül Walter csődöt jelentett, a család az essexi Woodfordba, majd Derbybe költözött, és utazó ügynőkként kezdett női ruhákat és kiegészítőket árulni. Pritchettet hamarosan bátyjával, Cyrillal együtt küldték apai nagyszüleikhez Sedberghbe, ahol a fiúk első iskolájukba jártak. Walter üzleti kudarcai, a hitelhez való kötetlen hozzáállása és könnyed megtévesztése arra kényszerítette a családot, hogy gyakran költözzenek. A család újra egyesült, de az élet mindig bizonytalan volt. Általában London külvárosában éltek Beatrice családjának tagjaival, de 1910-ben visszatértek Ipswichbe, hogy egy évig a Cauldwell Hall Road közelében éljenek, megpróbálva kijátszani Walter hitelezőit. Ekkor Pritchett a St John's Schoolba járt. Ezt követően a család East Dulwichbe költözött, ő pedig az Alleyn's School-ba járt, ahol először író akart lenni, de amikor apai nagyszülei 16 évesen hozzájuk kerültek, kénytelen volt otthagyni az iskolát, hogy írnokként és tímárként dolgozzon Bermondseyben. Ugyanebben az időben apja Hampshire-ben dolgozott egy repülőgépgyárban, hogy segítse a háborús erőfeszítéseket. A nagy háború után [5@@@5] Walter a repülőgép-tervezés felé fordult, amelyről semmit sem tudott, későbbi vállalkozásai közé tartozott a kézimunka, ingatlanspekuláció és hitgyógyítás.

A bőrösmunka 1916-tól 1920-ig tartott, amikor Pritchett Párizsba költözött bolti eladóként. 1923-ban kezdett írni a The Christian Science Monitor számára, amely Írországba és Spanyolországba küldte. 1926-tól kritikákat írt ennek a lapnak és a New Statesmannek, később irodalmi szerkesztőjének nevezték ki.

Pritchett első könyve, a Marching Spain (1928) egy spanyolországi utazást ír le, második könyve, a Clare Drummer (1929) pedig írországi élményeiről szól. Ott találkozott Evelyn Vigorsszal, akit később feleségül vett.

Pritchett öt regényt adott ki, de azt mondta, nem élvezi az írást. Hírnevét a The Spanish Virgin and Other Stories (1932) című novellagyűjtemény alapozta meg.

Vigorsnak viszonya volt az 1930-as években, és eközben Pritchett beleszeretett egy másik nőbe, Dorothy Rudge Robertsbe. 1936-ban elvált első feleségétől, és feleségül vette Robertst, akitől két gyermeke született; a házasság Pritchett 1997-es haláláig fennmaradt, bár mindkettőjüknek voltak más kapcsolatai. Gyermekeik közé tartozik Oliver Pritchett újságíró, akinek fia Matt Pritchett karikaturista, lánya pedig Georgia Pritchett forgatókönyvíró.

A második világháború alatt Pritchett a BBC-nek és az Információs Minisztériumnak dolgozott, miközben továbbra is heti esszéket írt a New Statesmannek. A második világháború után sokat írt, és különböző pozíciókat vállalt egyetemi oktatóként az Egyesült Államokban: Princetonban (1953), Kaliforniai Egyetemen (1962), Columbia Egyetemen és Smith College-ban. Folyékonyan beszél franciául, németül és spanyolul, elismert életrajzát publikálta Honoré de Balzacról (1973), Ivan Turgenyevről (1977) és Anton Csehovról (1988).

Pritchettet 1975-ben nevezték ki Knight Bachelor fokozatúnak az "irodalmi szolgálatokért", 1993-ban pedig a Becsületrend tagjává. További kitüntetései közé tartozik az FRSL (1958), a CBE (1968), a Heinemann-díj (1969), a PEN-díj (1974), a WH Smith Irodalmi Díj (1990) és Golden PEN Award (1994). 1974 és 1976 között a PEN International, az írók világméretű szövetsége és a legrégebbi emberi jogi szervezet elnöke volt.

Sir V. S. Pritchett 96 éves korában, 1997. március 20-án hunyt el stroke-ban Londonban.

Könyvei Novellagyűjtemények

Regények

Non-fiction

Magyarul megjelent Mai angol elbeszélők (Szerk.: Urbán Eszter) – Európa, Budapest, 1958 · (D. H. Lawrence, James Joyce, Virginia Woolf, Aldous Huxley, Katherine Mansfield, L. P. Hartley, Elizabeth Bowen, Clemence Dane, Joyce Cary, C. S. Forester, V. S. Pritchett, P. G. Wodehouse, Caradoc Evans, Rhys Davies, Dylan Thomas, Daphne du Maurier, Evelyn Waugh, Graham Greene, H. E. Bates, John Collier) A hasraesés művészete (Válogatott elbeszélések) – Európa, Budapest, 1986 · · Fordította: Bart István, Borbás Mária, B. Szabó Helga, Göncz Árpád, Kéry László, Nemes Anna, Örkény István, Petőcz György, Prekop Gabriella, Réz Ádám, Szelényi Anna, Vajda Tünde

Öröksége A V. S. Pritchett Memorial Prize díjat a Royal Society of Literature alapította az új évezred elején, hogy megemlékezzenek „a XX. század legjobb angol novellaírójaként számon tartott szerző” születésének századik évfordulójáról, és hogy megőrizzék a Pritchett elbeszélésbeli mesterségét felölelő hagyományt."V. S. Pritchett Memorial Prize" , The Royal Society of Literature. Ezt a díjat évente ítélik oda, és akár 2000 GBP-t is odaítélnek az év legjobb kiadatlan novellájának.

Talán legkiemelkedőbb irodalmi utódja a kortárs amerikai író, Darin Strauss, aki sokat írt Pritchettről,Strauss, Darin. "On Lifting: Isaac Babel's My First Fee and V. S. Pritchett's The Diver" és aki azon munkálkodott, hogy Pritchett 1951-ben megjelent regénye, a Mr Beluncle újra megjelenjen Amerikában, új bevezetőként."Mr. Beluncle: A Novel" at Amazon.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források . . . . . . .

Fordítás

További információk V. S. Pritchett National Portrait Gallery

Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Brit írók Kategória:Angol irodalomkritikusok