A La Trinité-plébániatemplom (Église de la Sainte-Trinité, magyarul: Szentháromság-templom) Párizs 9. kerületében, a Place d'Estienne d'Orves-on, a Rue Blanche elején, a Rue Saint-Lazare és a Rue de la Chaussée d'Antin kereszteződésénél áll. (Ez utóbbit úgy alakították ki, hogy a :templomból kilátás legyen az Opéra Garnier-re.) A szomszédos 12-es metróállomást a templomról nevezték el.

Története A templom helyén a híres Cabaret de la Grande Pinte állt. Az építkezés 1861-ben, annak bezárása után kezdődött. Théodore Ballu-t nevezték ki építészének, amelyet Georges Eugène Haussmann báró rendelt meg francia reneszánsz stílusban. Bár a belső tér nagyon fényűzően volt berendezve, befejezése mindössze hat évig tartott. Költsége akkori közel négymillió francia frankot tett ki. A templom 1867-ben készült el, és még ugyanebben az évben felszentelték. 1869. március 11-én Hector Berlioz temetési szertartását is itt tartották. 1986-ban a Trinité lett az első plébánia Franciaországban, amelyet Párizs akkori érseke, Jean-Marie Lustiger az Emmánuel közösségre bízott azzal a céllal, hogy közösen újjáélesszék a lelkipásztori szolgálatot. Dominique Rey és Jacques Benoit-Gonnin püspökök mindketten Sainte-Trinité plébánosai voltak kinevezésük előtt.

Ólomüvegablakok A templom ólomüvegablakainak nagy része építésének idejéből származik. Néhányukat a párizsi Paul Nicod készítette.

Főorgona bélyegkép|A Cavaillé-Coll-főorgona bélyegkép|A főorgona távolabbról A templom főorgonája Aristide Cavaillé-Coll munkája, 1868 és 1871 között épült, három manuállal és 45 regiszterrel. Az eredeti specifikáció a következő volt: I. Grand-Orgue C–g 3 Montré 16′ Bourdon 16′ Montré 8′ Bourdon 8′ Flûte harmonique 8′ Gambe 8′ Prestant 4′ Quinte 2 2/3 ′⁄ Plein-Jeu V Cornet V Bombarde 16′ Trompette 8′ Clairon 4′ II Pozitív C–g 3 Quintatone 16′ Flûte harmonique 8′ Salicional 8′ Unda Maris 8′ Prestant 4′ Fuvola tusfürdő 4′ Dupla 2′ Piccolo 1′ Cornet V Basson 16′ Trompette 8′ Clarinette 8′ III. C–g kifejező mondat 3 Bourdon 8′ Keresztirányú fuvola 8′ Gambas 8′ mennyei hang 8′ Oktaviante fuvola 4′ Oktavin 2′ Trompette 8′ Fagott oboa 8′ Emberi hangok 8′ Clairon 4′ C-f pedál 1 Bourdon 32′ Basson 16′ Szubasz 16′ Flûte 8′ Bourdon 8′ Cello 8′ Fuvola 4′ Bombarde 16′ Trompette 8′ Clairon 4′ 1901-ben a Merklin cég módosításokat végzett (elsősorban a hangszerelésen), majd 1934-ben a Pleyel-Cavaillé-Coll cég további munkálatokat hajtott végre, amelyek további regiszterek beépítését is magukban foglalták. 1962 és 1965 között a mechanikát villamosították, a szélládákat átalakították, a pultot felújították, és hét új regisztert adtak hozzá. Ezt a munkát a Beuchet-Debierre cég (Nantes) végezte. Az 1979-es átalakítás (Jacques Picaud, Olivier Glandaz) után az Olivier Messiaen által halála előtt röviddel kidolgozott módosításokat posztumusz 1993-ban valósították meg, szintén Olivier Glandaz által. A hangszer, amely eredetileg (1871) 46 regiszterből állt, ma 61 regiszterrel és 82 sípsorral rendelkezik három manuálon és egy pedálon, elektromechanikával mind a billentyűk, mind a regisztermechanizmus számára. Az orgona elrendezése a következő: I Grand-Orgue C–g31.Montre16′2.Bourdon16′3.Montre8′4.Flûte harmonique8′5.Bourdon8′6.Gambe8′7.Prestant4′8.Flûte octaviante4′9.Quinte2 2⁄3′10.Doublette2′11.Cornet V12.Plein Jeu IV13.Cymbale II–IV14.Bombarde16′15.Trompette8′16.Clairon4′II Positif C–g3Schwellbar17.Cor de nuit8′18.Flûte douce4′19.Nazard2 2⁄3′20.Flageolet2′21.Tierce1 3⁄5′22.Piccolo1′23.Clarinette8′Nicht schwellbar24.Quintaton16′25.Principal8′26.Flûte harmonique8′27.Salicional8′28.Unda maris8′29.Prestant4′30.Doublette2′31.Cornet II–V32.Fourniture IV33.Basson16′34.Trompette8′35.Clairon4′III Récit expressif C–g336.Bourdon16′37.Flûte traversière8′38.Bourdon8′39.Gambe8′40.Voix céleste8′41.Flûte octaviante4′42.Nazard2 2⁄3′43.Octavin2′44.Tierce1 3⁄5′45.Cymbale III46.Bombarde16′47.Trompette8′48.Basson-Hautbois8′49.Voix humaine8′50.Clairon4′TremblantPédale C–f151.Flûte32′52.Soubasse16′53.Contrebasse16′54.Flûte8′55.Bourdon8′56.Violoncelle8′57.Flûte4′58.Plein Jeu IV59.Bombarde16′60.Trompette8′61.Clairon4′

Kopolák : II/I, III/I, III/II, I/P, II/P, III/P, I/P 4', II/P 4', III/P 4', I/I 16', I/I 4', II/II 16', II/II 4', III/III 16', III/III 4'. Játéksegédletek : 12 lépéses regiszteres crescendo, 6 szabad kombináció.

Kórusorgona bélyegkép|Kórusorgona Továbbá van még egy Cavaillé-Coll által 1870-ből származó, két manuálos, 15 regiszteres és mechanikus szerkezetű kórusorgona. Annak regiszterlistája a következő: I. Grand-Orgue C–g 3 1. Bourdon 16′ 2. Montré 8′ 3. Flûte harmonique 8′ 4. Salicional 8′ 5. Prestant 4′ 6. Plein jewel II-IV II C–g kifejező vers 3 7. Cor de nuit 8′ 8. Gambe 8′ 9. mennyei hang 8′ 10. Oktaviante fuvola 4′ 11. Basson 16′ 12. Trompette 8′ C-g 3 pedál Soubasse (= 1. sz.) 16′ Basse (= 7. sz.) 8′ Basson (= 11. sz.) 16′

Csatlakozók : II/I, I/P, II/P Játéksegítő eszközök : Tremolo

Személyiségek Művészek A templom berendezésében és díszítésében részt vevő személyek hiányos listája

Félix-Joseph Barrias Jean Lecomte du Noüy Eugène-Louis Lequesne Aristide Cavaillé-Coll Francisque Joseph Duret Charles-Alphonse-Achille Gumery François Désiré Laugée Elie Delaunay Mathurin Moreau Charles Gumery, két márvány angyalszobor (La Pureté és L'Innocence)

Címzetes orgonisták 1868–1871: Charles Alexis Chauvet 1871–1901: Alexandre Guilmant 1901–1931: Charles Quef 1931–1992: Olivier Messiaen 1992–2008: Nadzsí Hakim 2011-től: Loïc Mallié

Jegyzetek

Fordítás

További információk Église de la Trinité in der Base Mérimée des französischen Kulturministeriums (französisch) La Trinité (Paris). In: Structurae La Trinité (Paris). In: archINFORM. Website der Kirchengemeinde (frz.) Olivier Messiaen spielt sein Werk Apparition de l'Eglise éternelle (1956; YouTube)

Kategória:Szentháromság-templomok Kategória:Párizs katolikus templomai, kolostorai