A Szabó és Vissy kontra Magyarország ügy (kérelemszám: 37138/14) az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2016. január 12-én hozott ítélete, amely a magyar nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés szabályozását vizsgálta. A Bíróság egyhangúlag megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének megsértését, mert a jogszabályok nem biztosítottak megfelelő garanciákat a visszaélésekkel szemben.
Az ügy háttere
A Magyarországon 2011-ben létrejött a Terrorelhárítási Központ (TEK) a rendőrségi törvény alapján széles körű titkos információgyűjtési jogosítványokat kapott. Ezek közé tartozott a rejtett megfigyelés, a lakás titkos átkutatása, a levelek felbontása, valamint az elektronikus kommunikáció megfigyelése.
Az ügy középpontjában a rendőrségi törvény 7/E. § (3) bekezdése állt, amely lehetővé tette, hogy a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelést ne bíróság, hanem az igazságügyi miniszter engedélyezze. Az engedély 90 napra szólt, és további 90 nappal meghosszabbítható volt.
A kérelmezők, Szabó Máté és Vissy Beatrix 2014. május 13-án fordultak a Bírósághoz. A kérelem benyújtásakor az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársai voltak.
Hazai eljárás
A kérelmezők először az Alkotmánybíróság előtt támadták meg a szabályozást. Álláspontjuk szerint a nemzetbiztonsági célú megfigyelés kevesebb garanciát tartalmazott, mint a büntetőeljáráshoz kapcsolódó titkos információgyűjtés, mivel nem kötődött konkrét bűncselekményhez, nem igényelt bírói engedélyt, és nem tartalmazott kellően részletes adatkezelési szabályokat.
Az Alkotmánybíróság 2013. november 18-án hozott határozatában a panaszt nagyrészt elutasította. Ugyanakkor kimondta, hogy a miniszteri engedélyt indokolni kell. Egyebekben elegendőnek tartotta a parlamenti és ombudsmani ellenőrzést.
Az EJEB döntése
Az EJEB 2016. január 12-én hozott ítéletében megállapította az Egyezmény 8. cikkének megsértését. A Bíróság elfogadta, hogy a terrorizmus elleni fellépés legitim cél, és hogy az államok korszerű technológiákat alkalmazhatnak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedések csak megfelelő garanciák mellett egyeztethetők össze a magánélet védelmével.
A Bíróság több problémát is azonosított. A megfigyelés lehetséges köre rendkívül tág volt, és akár széles személyi kört érinthetett. Hiányzott a „szigorú szükségesség” érdemi vizsgálata, az engedélyezés teljes mértékben a végrehajtó hatalom kezében maradt, és nem álltak rendelkezésre hatékony jogorvoslati eszközök.
A Bíróság nem állapította meg a 13. cikk megsértését, és nem vizsgálta külön a 6. cikket. Nem vagyoni kár tekintetében a jogsértés megállapítását elegendőnek tartotta, és 4000 euró költséget ítélt meg a kérelmezőknek.
Jelentősége és utóélete
Az ítélet az EJEB megfigyelési ügyekkel kapcsolatos gyakorlatának egyik fontos állomása. A későbbi ügyek, például a Big Brother Watch és mások kontra Egyesült Királyság és a Centrum för rättvisa kontra Svédország ítéletek tovább pontosították a titkos megfigyeléssel kapcsolatos garanciák követelményeit.
A Pietrzak és mások kontra Lengyelország ügyben (2024) az EJEB ismét vizsgálta a nemzetbiztonsági célú megfigyelést, és döntésében visszautalt a Szabó és Vissy ügyben megfogalmazott követelményekre, különösen a végrehajtó hatalomtól független ellenőrzés és az utólagos felülvizsgálat szükségességére.
Az ítélet végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága felügyeli. A Bizottság 2023-ban közbenső határozatban sürgette Magyarországot a szükséges jogszabály-módosítások elfogadására. 2025-ben ismét aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a végrehajtásban nem történt érdemi előrelépés.
Jegyzetek
Kategória:2016 Kategória:Bírósági döntések