A Wilanówi palota () egy egykori királyi palota, amely Lengyelország fővárosában, Varsó Wilanów kerületében található. 1677 és 1696 között épült III. Sobieski János lengyel király és litván nagyherceg számára, Augustyn Wincenty Locci építész tervei alapján. A Wilanówi palota túlélte Lengyelország felosztását és mindkét világháborút, így a lengyel építészet legjelentősebb barokk stílusú világi épülete.

A kastély Lengyelország egyik legfontosabb műemléke. Az 1805-ben alapított Palotamúzeum az ország királyi és művészeti örökségének tárháza, és évente körülbelül 3 millió látogatót fogad (2019), ami a világ egyik leglátogatottabb palotájává és műemlékévé teszi. A Wilanówi palotában és parkjában kulturális rendezvényeket és koncerteket tartanak, többek között a Rózsakertben megrendezett Nyári Királyi Koncerteket és a Nemzetközi Nyári Régizenei Akadémiát.

A palota, Varsó óvárosának egyéb elemeivel együtt, Lengyelország egyik hivatalos nemzeti történelmi műemléke, amelyet 1994. szeptember 16-án jelöltek ki. A műemléki nyilvántartást a Nemzeti Kulturális Örökség Intézet vezeti. 2006 óta a palota tagja az Európai Királyi Rezidenciák Nemzetközi Szövetségének.

Története A Wilanówi palotát III. Sobieski János király számára építették a 17. század utolsó negyedében, majd később más tulajdonosok bővítették ki. A barokk külvárosi rezidenciák jellegzetes típusát képviseli, amelyet franciaudvaros elrendezésben alakítottak ki. Építészete eredeti, az általános európai művészet és a jellegzetesen lengyel építészeti hagyományok ötvözete. A homlokzatokon és a palota belső tereiben ősi szimbólumok dicsőítik a Sobieski családot, különösen a király katonai diadalait. III. János 1696-ban bekövetkezett halála után a palota a fiai, majd később a híres Sieniawski, Czartoryski, Lubomirski, Potocki és Branicki nemesi családok tulajdonába került. 1720-ban a birtokot Elżbieta Sieniawska lengyel államférfi vásárolta meg, aki bővítette a palotát. 1730 és 1733 között a palota II. Erős Ágost lengyel király rezidenciája volt (a palotát a Senatorska utcai Kék Palotával cserélték el vele), halála után pedig a birtok Sieniawska lányára, Maria Zofia Czartoryskára szállt. Minden tulajdonos a korabeli divatnak és igényeinek megfelelően átalakította a palota belső tereit, valamint a kertet és a birtokot. 1778-ban a birtokot Izabela Lubomirska, az úgynevezett kék márkinő örökölte. 1792 és 1793 között a belső terek egy részét klasszicista stílusban újította fel, és Szymon Bogumił Zug felügyelete alatt őrséget, konyhaépületet és fürdőépületet építtetett hozzá.

1805-ben a tulajdonos, Stanisław Kostka Potocki a kastély egy részében múzeumot nyitott, amely Lengyelország egyik első nyilvános múzeuma volt. A gyűjtemény legkiemelkedőbb darabja Potocki lovas portréja, amelyet a neves francia klasszicista festő, Jacques-Louis David készített 1781-ben. Az európai és keleti művészet mellett a palota központi részében III. János királyt és a dicső nemzeti múltat ábrázoló emlékművet állítottak ki. A palotát a második világháborúban a német csapatok megrongálták, de az 1944-es varsói felkelés után Varsó nagy részével ellentétben nem pusztították el. A háború után a palotát felújították, és a nácik által ellopott gyűjtemény nagy részét visszaszolgáltatták. 1962-ben újra megnyitották a nyilvánosság előtt.

Az épület külseje Az épületet Augustyn Wincenty Locci tervezte. A palota építészete különböző építészeti hagyományok egyedülálló ötvözete: egyrészt a lengyel nemesi kúriákra emlékeztet, oldalsó tornyaival, másrészt az olasz külvárosi villákra, valamint a francia palotákra, amelyek a „cour d'honneur” (tiszteletudvar) két oldalán két hosszúkás szárnnyal rendelkeznek.

Az építkezés első szakaszában, 1677 és 1680 között, az épület egy tipikus lengyel kúria volt, amelynek egyemeletes, négyzet alakú testéhez négy lakótorony csatlakozott. 1681 és 1688 között az épületet kibővítették, és két, tornyokban végződő galériás szárnyat építettek hozzá. Ez az új megjelenés valószínűleg Palladio Villa Montagnana nevű művéből merített ihletet. Röviddel a király halála után befejeződött az átépítés harmadik szakasza. 1688 és 1696 között felépítették a főépület feletti pavilont, és a tornyokat barokk tornyocskákkal fedték be, mindez a római Villa Doria Pamphili-ra emlékeztetett (különösen annak Giovanni Francesco Grimaldi által készített eredeti tervére).

A király és könyvtárosa, Adam Adamandy Kochański aktívan részt vettek a palota tervezésében és építésében. Utóbbi volt felelős az ideológiai és művészeti programért, amelyben a motívumok és a díszítőelemek alapvető szerepet játszottak a uralkodó, felesége és a Rzeczpospolita dicsőítésében – a király és a királyné mellszobrai az ókori alakok, istenek és istennők, római császárok és császárnők (például a Dioszkuroszok, Zeusz-Ámon, Szibülla, Romulus, Rhea Silvia, Nagy Sándor, Kleopátra, Dido és Vespasianus stb.), a Sas és a Pogonia, valamint a Nemzetközösség régióinak (Mazóvia és Nagy-Lengyelország, Szamogitia, Vörös-Ruténia és Poroszország) megszemélyesítői. Ezeket Andreas Schlüter szobrász (számos dombormű és a homlokzat egyéb kiegészítő elemei), Stefan Szwaner és egy Antoni of Wilanów nevű stukkódíszítő készítette. A szobrok egy részét a Németalföldön, Lodewijk Willemsens és Idősebb Artus Quellinus műhelyében készítették, Gdańskba szállították, majd onnan Varsóba. A déli falon található, Kronoszzal díszített díszes napóra, valamint az északi falon található, Uranosszal díszített kompozíció célja az volt, hogy hangsúlyozza a király tudomány iránti pártfogását és a Királyságban uralkodása alatt fennálló rendet. A műalkotásokat Antoni of Wilanów készítette Johannes Hevelius (csillagászati szempont), Adam Adamandy Kochański (matematikai szempont) és Augustyn Locci (művészeti szempont) programadó tervei alapján.

Az udvart körülölelő oldalszárnyakat, amelyek építését a király kezdeményezte, jóval halála után Elżbieta Sieniawska építtette meg. Ezek a bővítés negyedik szakaszában, 1720 és 1729 között készültek el. Sieniawska nagy gondot fordított a „Rex victoriossimus” (Győztes Király) néven ismert, jelentős történelmi rezidencia megőrzésére. Ennek ellenére Giovanni Spazzio tervei alapján francia stílusú palais enchanté-vá alakította át a palotát, két új szárnnyal, amelyek harmonizáltak a 17. századi főépülettel. Ehhez a vállalkozáshoz a legnevesebb építészeket és művészeket alkalmazta, mint például a korábban említett Spazziot, Jan Zygmunt Deybelt, Józef Fontanát, Jan Jerzy Plerscht és Giovanni Rossit. Míg az eredeti királyi palotát III. János tetteit ábrázoló domborművek díszítették, az új szárnyakat Sieniawska férjének és apósának – Adam Mikołajnak és Mikołaj Hieronim Sieniawskinak, Sobieski bajtársainak – csatatéri hőstettei díszítették.

Az épület belseje A palota belső terei díszítésében a legnevesebb lengyel és külföldi művészek vettek részt. A munkát Martino Altomonte, a lvivi Jan Rayzner és Michelangelo Palloni festőkre, Stefan Szwaner szobrászra, valamint Szymon Józef Bellotti, a wilanóvi Antoni és Abraham Paris stukkóművészekre bízták. Munkájukat Claude Callot, majd később Jerzy Siemiginowski-Eleuter udvari festő felügyelte. Utóbbi, aki korának egyik legnagyobb lengyel festője volt, jelentős hatást gyakorolt a palota későbbi belső kialakítására (a reprezentációs termek mennyezetei, freskók). A belső díszítést Adam Kochański is felügyelte, aki nagy rajongója volt Kínának, és támogatta a Lengyel–Litván Államszövetség szorosabb gazdasági kapcsolatait a „központi nemzettel”. Hatására Wilanów és más rezidenciák tele voltak fényűző kínai importárukkal és kínai stílusú díszekkel.

A 17. századi palotai leltárak a legnagyobb kortárs és ókori mesterek műveit tartalmazták, mint például Rembrandt (A portugál rabbi, A képkeretben ülő lány, A három király imádása, Ábrahám és Hágár, Egy idős férfi portréja a palota úgynevezett Holland Szobájában), Pieter van Laer, más néven Bamboccio (Utazók), Anthony van Dyck (Krisztus a Gecsemáné kertben), Ferdinand van Kessel (csatajelenetek, allegorikus festmények és csendéletek), Raffaello, a Caracci testvérek, Guido Reni és Bernardo Strozzi. A szobákat értékes bútorok töltötték meg, mint például egy ezüst összecsukható paraván, egy 11 kosárral ellátott ezüst piramis, egy háromszintes ezüst szökőkút vagy egy selyem baldachin, amelyet a perzsa sah ajándékozott. Sajnos ezeket a tárgyakat az egymást követő tulajdonosok szétszórták, Frigyes Ágost szász herceg kisajátította és Drezdába szállította, illetve a második világháború alatt a németek kifosztották (pl. III. János teknősbékahéj szekrényét, amelyet soha nem találtak meg).

A 18. században a palota belső tereinek díszítésére kinevezett művészek között volt Giuseppe Rossi, az olasz freskófestő, aki trompe-l'œil festményekkel díszítette a termeket, valamint a stukkódíszítők, Francesco Fumo és Pietro Innocente Comparetti. Marie Casimire Sobieska királyné példáját követve, aki megrendelte, hogy a palota mennyezetére festessenek róla egy istennőként ábrázoló festményt, Elżbieta Sieniawska a Alsó előcsarnokot egy Flóra-freskóval díszítette. Kezdeményezésére a királyi szobák falait genovai bársony borította A második emelet, azaz a Nagy Étkező falait freskók borították, amelyek Apollót, Minervát és Herkulest ábrázolták a Virtus Heroica (Hősi Bátorság) allegóriájaként, valamint a Venustast (Szépséget) szimbolizáló, fegyverzetben pompázó Hébét. Sieniawska lánya, Maria Zofia Czartoryska új, fehér márványból készült kandallókkal látta el a palotát, amelyeket gazdag rokokó keretű tükrök koronáztak.

II. Ágost királlyal kötött szerződésében Maria Zofia arra kötelezte őt, hogy a palotát változatlan állapotban tartsa fenn. Ezért tevékenységét a déli szárnyban található, Fehér Szobának nevezett új étkező befejezésére, valamint néhány befejezetlen belső tér díszítésére korlátozta. A mennyezeti festményeket és egyéb festményeket Julien Poison, Johann Samuel Mock és Lorenzo Rossi készítette, míg a Kínai Szoba díszítő lakkpaneleit Martin Schnell készítette.

Galéria

Jegyzetek

Irodalom

Fordítás

Kategória:Varsó Kategória:Lengyelország kastélyai, palotái