III. Ottokár (németül: Otakar III.; kb. 1125 – Pécs, 1164. december 31.) a Stájer Őrgrófság őrgrófja 1129-től 1164-ig.
Élete 150px|bélyegkép|balra|II. Ottokár pecsétje Apja I. Lipót stájer őrgróf, anyja Bajor Zsófia (IX. Henrik bajor herceg lánya és Barbarossa Frigyes császár nagynénje, † kb. 1145) volt. Apja 1129-ben meghalt, amikor Ottokár még csak négy éves volt, így Zsófia hosszú éveken át régensként kormányzott Stájerországban.
Örökségek révén Ottokár hatalmas területekre és hivatalokra tett szert: Rokona, Cordenonsi Ottó halálával (1129 és 1138 között) megörökölte Friuli-beli kiterjedt birtokait, beleértve Cordenonst és további kisebb birtokokat Noncellóban, San Quirinóban, San Focában stb., valamint az ossiachi apátság feletti felügyelői (vogt) hivatalt. Csere által megszerezte a főpohárnoki tiszteletbeli hivatalt az aquileiai pátriárkánál. 1147-ben meghalt nagybátyja és korábbi gyámja, spanheimi Bernhard von Trixen. Tőle örökölte: a Trixen környéki birtokot, Marburg, Radkersburg és Tüffer uradalmait; Tüfferhez tartozott még Sachsenfeld/Žalec, Sachsenwart és Hochenegg/Vojnik, Klausenstein és Freudenegg várai, valamint a krajnai Ratschach/Radeče uradalom. a Pettau, St. Paul és Viktring kolostorai fölötti felügyelői hivatalt, valamint különféle aquileiai hűbérbirtokokat. 1158-ban, unokatestvére, III. Ekbert formbachi gróf halála után az alsó-ausztriai Pitten grófságát.
Így uralma a Dunától egészen a Száván túlra, Krajnáig kiterjedt.
Uralkodása alatt egyre inkább Graz vált Stájerország közigazgatási központjává. Graz hűbérurának, Bernhard von Stübingnek halála után fiait, Konrad von Feistritzet és Adalramot 1151-ben állítólagos felségárulás miatt lefejezték. Harmadik testvérük, Udalrich valamikor 1156 előtt belépett a seckaui apátságba, így Ottokár megszerezte a grazi uradalmat. A korábbi miniszteriálisokat, Ennstal Hadmart, a grazi Schlossberg várának építőjét és fiát, Udalrich várgrófot Ottokár is megtartotta, így biztosította a város ás a vár további fejlődését. Ottokár 1147-ben számos stájer lovag kíséretében részt vett III. Konrád király kudarcba fulladt második keresztes hadjáratában.
1160-ban ispotályt alapított Semmeringben (a mai Spital am Semmering területén), szálláshelyet zarándokok, keresztesek és kereskedők számára. 1163-ban megalapította a voraui apátságot, 1164-ben pedig Seiz karthauzi kolostorát, amely a Német-római Birodalom első karthauzi apátsága volt.
Ottokár 1164 utolsó napján halt meg Magyarországon, Pécs közelében, miközben III. István királyt segítette a rivális IV. Istvánnal szemben. Utóda fia, IV. Ottokár lett, aki hercegségi rangra emelte Stájerországot.
Családja III. Ottokár Vohburgi Kunigundát (†1184) vette feleségül. Gyermekeik: IV. Ottokár, stájer herceg
Irodalom Heinz Dopsch: Otakar III. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). 19. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1999, , 640. oldal (deutsche-biographie.de) Friedrich Hausmann: Die steirischen Otakare, Kärnten und Friaul. Besitz, Dienstmannschaft, Ämter. In: Gerhard Pferschy (szerk.): Das Werden der Steiermark. Die Zeit der Traungauer. Festschrift zur 800. Wiederkehr der Erhebung zum Herzogtum (= Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchives. 10). Verlag Styria, Graz u. a. 1980, , 225–275. oldal Fritz Posch: Die Besiedlung des Grazer Bodens und die Gründung und früheste Entwicklung von Graz. In: Wilhelm Steinböck (szek.): 850 Jahre Graz. 1128–1978. Styria, Graz u. a. 1978, , 67–107. oldal Franz Xaver Pritz: Geschichte der steirischen Ottokare und ihrer Vorfahren, bis zum Aussterben dieses Stammes im Jahre 1192. In: Beiträge zur Landeskunde von Oesterreich ob der Enns. 5, 1846, , 121–365. oldal , itt 287. oldaltól Rudolf Reichel: Abriß der steirischen Landesgeschichte. 2., teljesen átdolgozott és kibővített kiadás. Leuschner & Lubensky, Graz 1884.
Fordítás
Kategória:Osztrák történelmi személyek Kategória:Az 1120-as években született személyek Kategória:1164-ben elhunyt személyek