Šubin () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén. A közösséghez Skenderovići, Stožersko, Brezovice, Klupci, Lokva, Oparci, Dimnići, Petinići, Predola, Moćevići, Podvalje és Šubin települések tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 41, közúton 78 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 24 km-re délkeletre, 534–883 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-3 Kelet-Bosznia zord felföldi részén, a Drina folyó vízgyűjtője mentén, hegyes-dombos területen található. Erdős lejtők és keskeny völgyek veszik körül. A táj a régióra jellemző dinári karsztjellemzőket tükrözi, a mészkőképződmények ritkás szántóföldeket és a hegyi forrásokból származó jelentős szezonális vízhozamot eredményeznek.
Éghajlata A térségben kontinentális éghajlat uralkodik, amelyet hideg, havas telek és meleg, párás nyarak jellemeznek. Az átlagos nappali hőmérséklet januárban 0°C és augusztusban 20°C között mozog, míg az éjszakai legalacsonyabb hőmérséklet télen -5°C-ra csökken, nyáron pedig eléri a 25°C-ot. A csapadék az év során eloszlik, átlagosan évi 1000 mm körül van, tavasszal és ősszel nagyobb mennyiségben fordul elő, mely korlátozott mezőgazdasági területeket, például burgonya- és gyümölcstermesztést tesz lehetővé, bár a rövid időszak korlátozza a növények sokféleségét, és a bányászatot részesíti előnyben az extenzív gazdálkodással szemben.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák1549Horvát00Jugoszláv00Egyéb01Összesen15410
Története A srebrenicai régióban már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A római hatalom balkáni megszűnését követően a 6–7. században szláv népek érkeztek a Drina folyó völgyébe, ahol a bányászati hagyományok helyi szinten továbbra is fennmaradtak. A régió középkori fejlődése a boszniai állam alatt felgyorsult. A 14. században Šubin város volt, mely körül önálló plébánia alakult ki. A 15. században Šubinban létezett egy jelentős település, Turja. Valamivel 1476 előtt ebben a településben piacot is tartottak. Špat és Gornji Špat települések szintén Šubinhoz tartoztak, a neveik pedig a bányászatból származnak. Turija és Špat voltak Šubin plébániájának legnyugatibb települései Srebrenica felé. A bányászat, valamint a bányászattal kapcsolatos kézművesség és a kereskedelem számos városszerű település, köztük Šubin fejlődésének alapját képezte. Šubinnak a középkorban vára is volt, mely az oszmán időkre elhagyottá vált. A török már nem használta. Valószínűleg a falutól északra emelkedő 955 méter magasságú Grad nevű magaslaton állt.
Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. Šubin oszmán náhije székhelye lett, amelyet a mezőgazdaság és olyan bányászati központok, mint Srebrenica közelsége tartott fenn. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett. A helyi gazdaság a középkori ezüstbányászatról, amely egykor a régió védjegye volt, a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre helyeződött át. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Srebrenica község részeként a településnek 15 háztartása és 70 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 11 háztartást és 62 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 116. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. A különböző fegyveres csoportok által elkövetett atrocitások közepette aktivizálódott az ellenállási mozgalom. A település tanúja volt a csetnik, az usztasa és a partizán erők közötti összecsapásoknak. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1945–1992) korszakában a jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
A háború idején Šubin is elnéptelenedett, területe a védett srebrenicai enklávé területén kívül esett és végig szerb ellenőrzés alatt állt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. Nemzetközi szervezetek, köztük az UNHCR és a nem kormányzati szervezetek támogatása. ellenére azonban csak a lakosság elenyésző része tért vissza a településre, melynek 2013-ban mindössze 10 állandó lakosa volt.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései