A Jelgavai palota (, történelmileg Mitau-palota (, ) – a balti államok legnagyobb barokk stílusú palotája. A 18. században épült a kor egyik legjelesebb építésze, Francesco Bartolomeo Rastrelli tervei alapján, a kurföldi hercegek rezidenciájaként fővárosukban, Mitauban (a mai Jelgava, Lettország Zemigale régiójában). A kurlandi hercegeknek volt egy másik, szintén Rastrelli által tervezett nyári palotájuk is, a körülbelül 40 kilométerre délkeletre fekvő Rundālei palota. Az épület helyén eredetileg egy középkori vár állt, majd annak a helyére épült fel a mai kastélyegyüttes, mely az évszázadok alatt számos szerepkört látott el, jelenleg pedig múzeumként és a Lett Agrártudományi és Technológiai Egyetem főépületeként szolgál.
Története
A korábbi vár története bélyegkép|A vár 1703-ban Az első jelgavai vár a Livóniai Lovagrend jelgavai komturjának favára volt, amelyet 1265–1266-ban építettek a Lielupe folyó Garā (Hosszú) szigetén. A régi vár lényegesen kisebb volt a jelenleginél, és a mai palotaudvar helyén helyezkedett el. A vár könnyen megközelíthető volt Rigából a Lielupe vízi útján. Felépítésének két oka volt: támaszpontként szolgálni a zemgalok további leigázásához, valamint megakadályozni, hogy használhassák a mežotnei kikötőt.Indriķis Šterns, "Latvijas vēsture 1180—1290 Krusta kari", Rīga, Latvijas vēstures institūta apgāds, 2002 1345 telén Algirdas litván nagyfejedelem fivérével, Kęstutisszal betört Semigalliába (Zemgalébe), és az általuk vezetett sereg ostrom alá vette a jelgavai várat. Az ostrom során a litvánok felégették a favárat 7 rendtestvérrel és 600 zemgallal együtt; mindössze két rendtestvér, egy pap és 16 zemgal menekült meg. A 14. század második negyedében a favár helyén terméskőből, dolomitból és téglából épült kővár. Szélessége 30 méter, hossza 35–36 méter volt, és minden sarkában egy-egy őrtorony állt. Ismert, hogy 1451-ben a várban 10 ágyú és 5 ólomgolyós puska volt, lóval és páncéllal pedig csak a komtur rendelkezett.
Gotthard von Kettler herceg a rigai várat választotta rezidenciájául, azonban hamarosan úgy döntött, hogy új közigazgatási központot hoz létre Jelgavában, amely a korábbi hatalmi központhoz, Rigához legközelebb eső, stratégiailag előnyös helyen fekvő vára volt az új hercegségnek a Lielupe vízi útja mentén. Az 1560-as és 1570-es években a várat nagyrészt észak-európai manierista stílusban átépítették.
1622 novemberében, a lengyel–svéd háború idején a jelgavai várban kötötték meg a jelgavai fegyverszünetet; a vár 1621-ben, 1622-ben és 1625-ben is károkat szenvedett a hadműveletek során. 1658-ban, a második északi háború során a jelgavai várat elfoglalták és elpusztították a svéd katonák, akik foglyul ejtették Jakab herceget, aki egészen 1660-ig fogságban volt Ingriában. A hercegi levéltárat elkobozták, amelyet később az oroszok elvettek a svédektől. A háború alatt a jelgavai vár olyannyira romba dőlt, hogy a hercegi székhelyet ideiglenesen a grobiņai várba helyezték át.
Az 1690-es években a vár épületeit viharok rongálták meg: 1694-ben a vihar ledöntötte az istállót, 1696-ban pedig ugyanez történt a kocsiszínnel is. Ugyanebben az időben más gazdasági épületek felújítási és építési munkálatai is zajlottak.
1705-ben, majd 1709-ben ismételten, a nagy északi háború idején az orosz csapatok elfoglalták a várat, amely az ágyúzások következtében súlyos károkat szenvedett. A várban továbbra is helyőrség állomásozott, és bár állagmegőrző javításokat végeztek rajta, épületeinek többsége azonban használhatatlanná vált. 1718 és 1722 között Anna hercegnő számára új palotát építettek a jelenlegi Academia Petrina épületének helyén, a régi középkori vár pedig lakatlanná vált. 1737-ben felrobbantották, amikor Ernő János kurföldi herceg parancsára megkezdték a ma is látható jelgavai palota építését.
A kastély története Ernst Johann von Biron 1740-es kegyvesztettségét követően minden építési munkálat leállt, noha a palota tetőszerkezete még nem készült el. Az építőanyagok és belsőépítészeti elemek nagy részét Szentpétervárra szállították, ahol Rastrelli más paloták építéséhez használta fel őket. A munkálatok Biron 1762-es száműzetésből való visszatérése után indultak újra. Az anyagi nehézségek miatt azonban a herceg csak 1772-ben költözött be a palotába, bár számos helyiségben a belső díszítőmunkálatok még folyamatban voltak. Rastrelli mellett (aki pártfogója, Erzsébet cárnő halálával elveszítette szentpétervári megbízásait) a dán építész, Severin Jensen is részt vett a munkálatokban, aki a klasszicizmus jegyeivel ruházta fel az épületet.
Az építkezés 1772-es befejezését követően a herceg hat hónapig élt a palotában. 1779-ben utódja, Peter von Biron a híres kalandort, Alessandro Cagliostrót látta vendégül az épületben. 1788-ban a palota egy része tűzvészben megrongálódott.
Miután az Orosz Birodalom 1795-ben annektálta Kurföldet, a palota a francia forradalom elől menekülő francia királyi család menedékéül szolgált. XVIII. Lajos francia király és családja 1798 és 1800 között élt a palotában. Itt kötött házasságot Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő Lajos Antallal, Angoulême hercegével 1799-ben. Később Lajos inkognitóban élt a palotában 1804-től 1807-ig. A francia királyi család megkísérelte újjáéleszteni a versailles-i udvari életet Jelgavában, ahol még számos régi udvaronc élt, helyreállítva az összes udvari ceremóniát, beleértve a lever-t és a coucher-t (az ébredést, illetve a lefekvést kísérő szertartásokat) is.
A 19. század elején a palota a Kurföldi Kormányzóság főkormányzójának rezidenciája lett. 1812-ben egy rövid időre, Napóleon oroszországi hadjárata után a palota a von Medem gróf vezette, helyreállított Kurföldi és Zemgalei Hercegség kormányának adott otthont. A napóleoni háborúkat követően a palotát ismét a Kurföldi Kormányzóság közigazgatása foglalta el, amely egészen 1915-ig itt székelt. 1815-ben a palota északi része ismét tűzkárokat szenvedett.
A palota belső díszítései 1919-ben elpusztultak, amikor a Pavel Bermondt-Avalov parancsnoksága alatt álló, visszavonuló Nyugat-orosz Önkéntes Hadsereg kifosztotta és felgyújtotta az épületet. Később a palota a Lett Köztársaság tulajdonába került, és jelentős újjáépítési és restaurálási munkálatok kezdődtek. 1937-ben Laube építész tervei szerint a franciaudvar helyén felépítették a kastély hiányzó nyugati szárnyát, és egy közeli téglalap alakú zárt épülettömböt alakítottak ki. Az épületben hozták létre az új Jelgavai Mezőgazdasági Akadémiát, amely 1939 őszén nyitotta meg kapuit.
1941-től 1944 nyaráig a palota Walter von Medem mitaui területi biztos (Gebietskommissar) rezidenciája volt. A palota súlyos károkat szenvedett a második világháborúban, az 1944 nyarán Jelgaváért vívott harcok során. Sok más történelmi jelgavai épülethez hasonlóan a palota is szinte teljesen megsemmisült a heves tüzérségi támadások és utcai harcok következtében. A palota külsejét 1956 és 1964 között helyreállították, a belső teret azonban nem. A restaurálás után a Lett Mezőgazdasági Akadémia (ma Lett Élettudományi és Technológiai Egyetem) ismét a palotában kapott helyet; napjainkban az egyetem igazgatóságának és három karának ad otthont. Építészeti jellemzői A jelgavai palotát nem sorolják Rastrelli kiemelkedő alkotásai közé. A kritikusok megjegyzik a monoton homlokzati kialakítást, amelyből hiányzik az a ritmikus változatosság és plasztikus gazdagság, amely Rastrelli Erzsébet cárnő korabeli munkáit jellemezte. Emellett, ami Rastrellitől szokatlan, a palotához nem tartozott kert, és a díszudvar sem volt eredetileg zárt, ehelyett Jelgava városára nyílt.
Eredetileg a palota a főépülethez csatlakozó két szárnyból állt, amelyek így egy U alakot formáztak. 1937-ben Eižens Laube egy negyedik épületszárnyat is hozzáadott, ezzel ténylegesen lezárva az épületegyüttest. A homlokzat jelenlegi vörös színe 1961-ből származik, ezek nem Rastrelli-féle eredeti színek, hanem a Szovjetunió kommunista jellege miatt kapta az épület ezt a festést.
Különös történelmi jelentőséggel bír a kurföldi hercegeknek a délkeleti alagsorban található sírboltja. 1569 és 1791 között a Kettler- és a Biron-házból származó valamennyi kurföldi herceget itt temették el. A helyiségekben 21 szarkofág és kilenc fakoporsó található. A kriptát 1819-ben helyezték át a palotába.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Lettország építményei Kategória:Lettország kultúrája Kategória:Barokk kastélyok, paloták