Mihail Petrovics Arcibasev (Михаил Петрович Арцыбашев) orosz író, drámaíró, a naturalizmus néven ismert irodalmi stílus egyik fő képviselője. Tadeusz Kościuszko dédunokája volt. Az Egyesült Államokban és illusztrátorként vált híressé. Az orosz forradalom után, 1923-ban Lengyelországba emigrált, ahol 1927-ben halt meg. „Fejlődésemre nagyon erősen hatással volt Lev Tolsztoj, bár soha nem osztottam a gonosszal szembeni ellenállás hiányáról alkotott nézeteit.”

Élete Arzibasev a mai Ukrajna területén található Harkiv kormányzóságban született, egy tartományi tisztviselő és egykori katonatiszt gyermekeként. Édesanyja lengyel volt, és hároméves korában tuberkulózisban halt meg. Arzibasev eredetileg festő szeretett volna lenni, de végül az írás felé fordult. Pszichológiai, társadalomkritikus regényeivel, novelláival, színdarabjaival és a forradalomról szóló beszámolóival ünnepelt orosz szerzővé vált. Leghíresebb regénye, a „Szanyin", 1907-es megjelenésekor szenzációt keltett főszereplőjének a társadalmi konvenciók semmibevétele és a szabad szerelem ábrázolása miatt. Számos országban betiltották, egy időre Németországban is.

A „Megtorlás” című történetében egy zsidóellenes pogrom hatását ábrázolja egy orvosra, aki a pogromért felelős rendőrfőnököt kezelte. Későbbi műveit pesszimizmus, nihilizmus és erotikus frusztráció jellemzi. Ezeket ma többnyire csak történelmi dokumentumoknak tekintik.

Arcibasev 1912-től Moszkvában élt. 1917/18-ban megírta „Írói megjegyzések” című munkáját, amelyben erősen bírálta az új hatóságokat.

1920-ban Arzibasev ellen pénzcsempészet miatt indítottak bírósági tárgyalást, amely hasonló volt a Bulgakov A Mester és Margarita című regényében leírtakhoz, és amelynek célja a gyanúsított ellenfelek hiteltelenítése és vagyonuktól való megfosztása volt. Felmentése ellenére a bíróság „tipikus degenerált orosz értelmiségiként” jellemezte, akit „a proletárforradalom térített le az útról, amely idegen volt a szellemétől”. Ideiglenesen megtagadták tőle a jogdíjat művei publikációi és előadásai után. 1923-ban egészségi állapota egy hosszan tartó tuberkulózis következtében romlott, és megvakult.

1923-ban Lengyelországba emigrált, ami könnyű volt, mert édesanyja lengyel volt. Egy a rezsimet kritizáló újságot adott ki. Nyilatkozatot küldött a lausanne-i bíróságnak, amely Moritz Conradi ügyét tárgyalta, akit Vaszlav Vorovszkij szovjet diplomata meggyilkolásával vádoltak (a „Conradi-ügy”), és amelyet a bolsevik terrorként jellemzett.

Műveit és irodalmi utódainak műveit a szovjet kritikusok „arcibasevcscsinának” bélyegezték, ezért csak futólag tárgyalták őket az orosz irodalom referenciaműveiben.

Sírja a varsói ortodox temetőben található.

Regényei 1907: Szanyin 1910: У последней черты 1915: Женщина, стоящая посреди

Jegyzetek

Források https://portal.dnb.de/opac.htm?method=simpleSearch&query=119547406 https://de.wikipedia.org/wiki/Encyclop%C3%A6dia_Britannica https://bse.sci-lib.com/article075263.html

Kategória:Emigráns oroszok Kategória:Orosz írók Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1927-ben elhunyt személyek