A sémi ősvallás magában foglalja az ókori Közel-Kelet és Északkelet-Afrika sémi népeinek politeista vallásait. Mivel a „sémi” kifejezés a nyelvektől eltérően a kultúrákra vonatkoztatva egy nagyjából meghatározott kategóriát jelöl „a sémi ősvallás” megnevezés határai csak hozzávetőlegesek, de kizárják a régió „nem sémi nyelvű népeinek” vallásait, mint például az egyiptomiak, elámiták, hettiták, hurriták, mitanniak, urartuiak, luvik, minósziak, hellének, frígek, lídiaiak, perzsák, médek, filiszteusok és pártusok hitrendszereit.
A sémi hitrendszerek és panteonjaik. regionális kategóriákba sorolhatók: Levante kánaánita vallásai (beleértve az izraeliták, júdeaiak és szamaritánusok henoteista ókori héber vallását, valamint az amoriták, föníciaiak, moábiták, edomiták, ammoniták és szutúk vallásait); a sumér hatású mezopotámiai vallás; a főniciai vallás karthágói változata; a nabateus vallás ; az eblai, ugariti, dilmuni és arám vallások; és az ősi arab vallás.
A többistenhitű sémi vallás a Jahvizmuson keresztül átalakult az abrahámi monoteizmusba, amely a kánaáni többistenhit egyik válfaja volt, és középpontjában Jahve állt, Izrael és Júda vaskorbeli királyságainak nemzeti istene. Ebben a folyamatban Jahve alakja összeolvadt Éllel, a kánaáni panteon legfőbb istenével. Az „Él” (אל) vagy „elah” (אלה) szó héberül „istent” jelent, és rokon az arab ʼilāh (إله) szóval, valamint annak határozott névmás formájával, az Allāh-al („Az Isten”).
Az ős-sémi panteon Rövidítések: AK. akkád-babiloni; UG. ugariti; F. föníciai; I. héber; AR. arab; ÓDA ódél-arab; Et. etióp.
'Ilu: „isten” (égisten, a panteon feje: Ilu (akkád), il (ugarit), ʼl/Ēlosz (fönicia), Él/Elohim (héber), Allāh (arab) ʼl ódélarab). 'Aṯiratu: (Ilu felesége: aṯrt (UG), Ašērā (I), ʼṯrt Ó-DA) — A név jelentése ismeretlen, 'Ilatu „istennőnek” is nevezik (Ilat (akkád), 'lt (F), Allāt (AR). 'Aṯtaru: (a termékenység istene: ʻṯtr (UG), ʻṯtr (Ó-DA). ʻAstar égisten). 'Aṯtartu: (a termékenység istennője: Ištar (akkád és ugarit). ʻṯtrt (F) ʻštrt / Astarte, 'Aštoreṯ, (héber). Haddu/Hadadu: (Viharisten: Adad (akk), hd (UG), Adodosz (F). A név jelentése valószínűleg „mennydörgő”. Ez az isten Ba'lu néven is ismert, ami „férj, uralkodó” jelentéssel bír (akkád: Bel, ugariti: b'l, F: b'l/Belosz, Ba'al: IZ). Śamšu: „nap” (Napistennő: špš (ugarit), šmš (dél-arab), ezzel ellentétben az akkád Šamaš egy férfi istenség. Wariḫu: „hold” (Holdisten: yrḫ (UG), Yārēaḥ (F), wrḫ (Ó-DA).
Akkád, Asszíria és Babilónia Az alábbi sorozat része:Vallás Mezopotámiában Mezopotámiai vallás
Sumer vallás Babiloni vallás
Mezopotámiai mitológia IstenségekŐsi lények Tiamat és Abzu
Lahamu és Lahmu
Kishar és Ansar
MummuA hét legfontosabb istenség Négy legfontosabb
Anu Enlil Enki Ninhurszag
Három égisten
Inanna/Istár Nanna/Szin Utu/SamasMás fontosabb istenek Adad Asur Dumuzid Enkimdu Enmesarra Ereskigal Ki Kingu Gestinanna Lahar Marduk Nergal Ninurta ŠulpaeKisebb istenek Agasaya Anunnaki Asaruludu Asnan Asgi Bel Dumuzi-abzu Enbilulu Erra Erragál Gibil Hendurszaga Igigi Iszimud Išum Kajamanu Lahar Laṣ Liszin Lugala'abba Mami/Nintu Mamitu Maštabba Nabu Namtar Nanse Nindara Ninmarki Niszaba Ninazu Ningal Ningirida Ningirima Ninkaszi Ninkilim Ninlil Ninmug Ninšár Ninsikila Ninšubur Ninszun Nuska Paniĝinĝarra Szarpanit Sul-utula Šubula Šulpae Tišpak UttuDémonok és hősök Adapa Enkidu Enmerkar Gilgames Lugalbanda Samhat Sziduri Atra-Haszisz Ziuszudra Apkallu ()Szellemek és szörnyetegek Udug Lamasszu/Sédu Aszag Edimmu Szirisz Anzû Ušum/sárkány Kuli-ana/sellő Bašmu Mušmaḫḫū Ušumgallu Hétfejű kígyó Humbaba Hanbi Kur Lamashtu Lilu Pazuzu RabiszuTörténetek An = Anum Atra-Haszisz Enmerkar és Aratta ura Enúma elis Gilgames eposzJelzők Dingir SzukkalIstenek családfája Babiloni Sumér Más vallások az ókori közel keleten
Anatólia (hettita) Egyiptomi vallás Hurrita vallás Iráni ősvallás Sémi Arab vallás Kánaáni A Nap, a Hold és a szabad szemmel látható öt bolygó a kapcsolatban állt a babiloni pantheon legfontosabb isteneivel. A British múzeumban őrzött lista a hét bolygóhoz köthető istencsoportot a következő sorrendben sorolja fel:Donald Mackenzie: Myths of Babylonia and Assyria (1915). 301 oldal.
Szín (Hold) Samas (Nap) Marduk (Jupiter) Istár (Vénusz) Ninurta (Szaturnusz) Nabu (Merkúr) Nergal (Mars)
Az Asszír birodalom vallása (amelyet néha aszhurizmusnak is neveznek) Assúr város védőistene, Asszúr, és Ninive védőistennője, Istár köré szerveződött. Az Asur és más asszír-mezopotámiai istenek tiszteletének utolsó bizonyított említése a 3. századra nyúlik vissza, a kereszténység 1. századtól kezdődő elterjedésével szemben, bár vannak bizonyítékok arra, hogy az asszír nép körében még a 17. században is voltak elszigetelt kultuszközpontok."Brief History of Assyrians".Simo Parpola (1999). "Assyrians after Assyria" . Asszír akadémia.
Ashur, a korai bronzkorból (kb. i. e. 22. század) származó, azonos nevű Assur főváros védőistene, állandó rivalizálásban állt a később megjelenő Mardukkal (kb. i. e. 19. századtól), Babilon védőistenségével. Asszíriában Asur végül győzedelmeskedett Marduk felett, sőt Itár férjévé is vált.
Az asszír–babilóniai–akkád kultúra főbb istenei a következők voltak:
Assur/Ansar: Assur védőistene Istár(Astarte), a szerelem és a háború istennője, Ninive védőistennője Nabú: az írás és az írnokok istene Nergal: az alvilág istene Ninurta, a háború és vadászat asszír istene Tiamat: a tenger ősi istennője Szamnuha.Stephanie Dalley: Mari and Karana: Two Old Babylonian Cities (2002). Kubaba. Marduk. Enlil. Ninlil. Niszrok. Hanbi: Pazuzu apja. Anu, az ég legfőbb istensége. Ea, sumérul Enki: a mesterségek istene. Kisar. Szin / Szuen, sumérul Nanna: a hold istene. Išḫara. Samas: napisten Adad/Hadad.Robert Francis Harper (1901). Assyrian and Babylonian literature. 26 oldal. Dagan/Dágón. Bel. Tammuz.
A legfontosabb asszír-babiloni démonok és hősök:
Adapa (Oannesz) Gilgames. Lugalbanda Lilitu. Pazuzu. Ninurta.Thorkild Jacobsen (1978). The treasures of darkness: a history of Mesopotamian religion. Yale egyetem."ETCSLhomepage".
Kánaán A sémi ősvallásról szóló sorozat része Levantei mitológia Istenségek Adonisz Anat Arszai Asera Astarte Atargatisz Attar Azizók Baʿalat Gebal Baál Baal Berit Baál Hammón Baʿal Markod Baal Szapón Baal-samem Kemósz Dagón Él Esmun Haddu Kotharat Kothar-va-Kaszisz Melkart Milkom Miszor Molok Mót Nikkal Kedes Kósz Resef Sakkun Szadrafa Sahar Salim Sapsu Sydyk Tanit Jam Jahve Jarik Az ókori Közel-Kelet vallásai Kánaán Mezopotámia Arábia A kánaáni vallást az ókori Levante területén élő népek gyakorolták a bronzkor és a vaskor folyamán. Az Észak-Szíriában fekvő Rasz Samra város (az ókorban Ugarit néven ismert) 1928-tól kezdődő feltárásáig, valamint a bronzkori agyagtáblákon írt, ábécés típusú ékírásos szövegekből álló levéltárának felfedezéséig a kutatók alig tudtak valamit a kánaáni vallási gyakorlatról.John Gray: "The Legacy of Canaan the Ras Shamra Texts and Their Relevance to the Old Testament", 1957.Marguerite Yon: the City of Ugarit at Tell Ras Shamra. Eisenbrauns, 2006. Úgy tűnik, hogy a papirusz volt a korabeli írnokok kedvelt íróanyaga. Az Egyiptomban talált papiruszokkal ellentétben Levante ősi papiruszai egyszerűen elpusztultak a nedves mediterrán éghajlat hatására. Ennek eredményeként a Biblia beszámolói lettek az ősi kánaáni vallásról szóló információk elsődleges forrásai. A bibliai beszámolókat kiegészítve számos másodlagos és harmadlagos görög forrás maradt fenn, köztük Szamoszatai Lucianus De Dea Syria (A szíriai istennő, 2. század) című értekezése, a Sanchuniathon-féle Föníciai történelem töredékei, amelyeket bübloszi Filo (kb. 64–141) őrzött meg, valamint Damascius (kb. 458 – 538 után) írásai.Mark Smith: The origins of biblical monotheism: Israel's polytheistic background and the Ugaritic texts, Oxfordi egyetem, 2001. Az ugariti anyagok legújabb tanulmányozása további információkat tárt fel a vallásról, amelyeket a Levante-ból és a Tel Mardiki archívumból (az 1960-as évek elején feltárt) származó feliratok egészítenek ki.J. Pons, Review of G. Pettinato, A. Alberti, Catalogo dei testi cuneiformi di Tell Mardikh - Ebla, MEE I, Napoli, 1979, in Études théologiques et religieuses 56 (1981) 339—341.
Az ókori Közel-Kelet más népeihez hasonlóan a kánaániták is többistenhitűek voltak; a családok általában az ősi házi isteneket és istennőket tisztelték, miközben elismerték más istenségek, például Baál, Anát és Él létezését is.Canaanite religion. Encyclopædia Britannica (2014). A királyok is fontos vallási szerepet játszottak, és bizonyos szertartásokon, például az újévi fesztivál szent házasságkötési szertartásán, a kánaániták valószínűleg istenként tisztelték királyaikat.
A panteon szerint, amelyet Ugaritban „ilhm”-nek (Elohim) vagy Él gyermekeinek neveztek (feltűnő a hasonlóság a bibliai „Isten fiaival”), az Él nevű teremtő istenség nemzette a többi istent. A görög forrásokban Bejrúttal (Bejrút városának istennője) volt házas. A panteont állítólag Bybloszi Philo szerezte be Berythus (Beiruti) Sanchuniathontól. Az istenség és a város házasságának bibliai párhuzamai látszanak lenni azoknak a történeteknek, amelyek Melkartot Tíruszhoz, Jahvét Jeruzsálemhez, Tanitot és Baal Hammónt pedig Karthágóhoz kötik. El Eliont (mint a Legfőbb Istent) a Mózes első könyve 14,18–19 említi, mint azt az Istent, akinek papja Melkizedek, Salem királya volt.
Filo kijelenti, hogy El Elion és hitvese egyesüléséből született Uranosz és Ge (a menny és a föld görög nevei). Ez szorosan párhuzamba állítható a héber Biblia nyitó versével, a Mózes első könyve 1:1-vel: „Kezdetben teremtette Isten (Elohim) az eget (Shemayim) és a földet” (Eretz). Párhuzamba állítható továbbá a babiloni Anunaki istenek történetével is.
Ábrahámi vallások
Sok kutató úgy véli, hogy az asszír-babiloni Enúma elis eposz befolyásolta a héber teremtéstörténetet: az özönvíz a Gilgames-eposzból ered. Bábel tornyának története az Enmerkar és Aratta ura című sumér mítoszból ered."The Enuma Elish: The Babylonian Creation Myth". Crivoice.org, 2011."ENUMA ELISH - Babylonian Creation Myth - Theories". Stenudd.com, 2011.Donald Sharpes: "Lords of the scrolls: literary traditions in the Bible and Gospels". Peter Lang, 2005. Egyesek Eszter történetét asszír-babiloni eredetűre vezetik vissza.Creation and Chaos in the Primeval Era and the Eschaton: Religio-Historical Study of Genesis 1 and Revelation 12. William B. Eerdmans kiadó, 198 oldal. El Elion ("a legnagyobb") megjelenik Bileám történetében Mózes negyedik könyvében és Mózes énekében a Mózes ötödik könyvének 32.8. versében.
A maszorétikus szövegek a következőket írják le:
Amikor a Magasságos ('Elión) elosztotta a nemzeteknek örökségüket, elválasztotta az emberek fiait (Ádám); a népek határait Izráel fiainak száma szerint határozta meg.
A Szeptuaginta, az Ószövetség görög fordítása az „Izrael fiai” helyett az „angelōn teou”-t: „Isten angyalai” fordítást alkalmazza, és néhány változatban még a huiōn teou (Isten fiai) is szerepel. A Holt-tengeri tekercsek ezen változata azt sugallja, hogy valójában a Legfőbb Istennek 70 fia volt, akiket elküldött a Föld 70 nemzete felett uralkodni. Ez a gondolat a Föld 70 nemzetéről, amelyek mindegyike felett Elohim (Isten fiai) egyike uralkodott, az ugariti szövegekben is megtalálható. Az Arslan Tas-i felirat arra utal, hogy El Elion 70 fiának mindegyike szövetséggel kötődött a népéhez. A szöveg fordítása:
Az Örök (Olam) szövetséget kötött velünk,
Ashera (paktumot) kötött velünk.
És Él összes fia,
És a Szentek (kedes) nagy tanácsa.
A Menny és az Ősi Föld esküjével.
Kapcsolódó szócikkek
Ókori egyiptomi vallás Mandeizmus
Jegyzetek
Források (angolul)
Donald Mackenzie: Myths of Babylonia and Assyria (1915). Sabatino Moscati (1968), The World of the Phoenicians.