Klotjevac () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 48, közúton 75 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 33 km-re délre, a Drina szurdokvölgyétől északra, 300-716 méteres magasságban fekszik.[ https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/visegrad_5/h373.html Topografska karta Višegrad 527-2-1] A település Srebrenica község délnyugati részén, az Osat régióban található. Az Ovršak-hegy (715 m) lábánál, a Drina vizétől felduzzasztott Perućaci-tó bal partján fekszik. A település szétszórt jellegű. A területének 27%-a magántulajdonban van.

Éghajlata A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C és augusztusban 27°C körül mozog. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Klotjevacot is magában foglaló Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik, ami befolyásolja a talaj nedvességtartalmát a terület dombos terepére jellemző gyümölcsök számára.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb95Bosnyák29934Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen30839

Története Klotjevac a Drina völgyének részét képezi, mely már az illírek idején is lakott volt, majd római uralom alá került. Egyes feltételezések szerint Klotjevac várát a rómaiak építették a 3. században. Erre ugyan nincsen forrás, de az ókori római jelenlét bizonyított a térségben. A településen, valamint környékén is számos díszítetlen középkori stećak sírkő található, amelyek a régi bogumilok kultúrájának részét képezték, ami a környékbeli élet középkori folytonosságára utal. Tulajdonosai a szerb Pavlović és Dinjičić nemesi családok voltak. Klotjevac a határvárak egyike volt. A törökök 1463-ban elfoglalták és lerombolták. Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett.

A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Osatica község részeként a településnek 34 háztartása és 171 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 31 háztartást, 216 muszlim és 16 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 108. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.

A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.

A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.

A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.

A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.

1995 júliusáig a szeb erők 9 klotjevaci férfit öltek meg, akiknek átlagéletkora 38,1 év volt. A srebrenicai népirtás során további 51 klotjevaci férfit öltek meg, köztük négy kiskorút, akiknek átlagéletkora 36,8 év volt.

A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását. Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta.

2005 végére 16 háztartás tért vissza Klotjevacba 50 fővel, és 12 házat építettek újjá. A kitelepítettek többsége Bosznia-Hercegovina Föderációjában él, közülük 61-en a Szarajevói kantonban, 41-en a Tuzla kantonban és hatan a Zenica-Doboji kantonban.

Oktatás és vallás Petkovići faluban volt egy alsó tagozatos általános iskola, ahová prohići gyerekek is jártak. Klotjevacban egy mecset is volt, ahol prohići, ljeskoviki és urisići lakosai is végezték vallási tevékenységüket. A mecsetet a VRS katonái rombolták le 1993 márciusában.

Nevezetességei 200px|bélyegkép|jobbra|A vár legépebben megmaradt romjai Klotjevac vára a falutól északnyugatra, egy meredek szikla tetején áll. Egy középkori boszniai erődítmény minden jellegzetességét magán viseli. A vár a Drina-folyó közelében lévő magaslaton épült, lenyűgöző kilátással a folyó szurdokára. A nehezen megközelíthető terep miatt csak a legbátrabb kalandorok juthatnak el a leírhatatlan szépségű szurdokba. Klotjevac vára a történészek szerint a római korból, a 3. századból származik, melyet a késő középkorig használtak. Az erődítmény azóta dacol az idő vasfogával. Tulajdonosai a szerb nemesi Pavlović és Dinjičić családok voltak. A határvárak egyike volt. A törökök 1463-ban elfoglalták és lerombolták. A vár 100 x 20 méteres területet foglal el, az épületek a lejtőhöz igazodnak. Mindkét torony és az azokat összekötő fal fennmaradt, akárcsak a teraszon lévő épület romja (az úgynevezett istálló), amely a várárokba omlott. A vár területén, a Jatara nevű dombon egy tucat stećak sírkő maradt fenn. A maradványok alapján arra lehet következtetni, hogy a klotijevaci vár egy háromszög alakú területből állt, három sáncbástyával és egy őrtoronnyal, mely a keleti oldal legmagasabb pontján állt. A védősánc a domb délkeleti hágója felé indul. A sánc valamivel több mint 140 méter hosszú, és középen enyhén megtörik, déli oldal felé hajolva. A sáncot két négyzet alakú torony erősíti, amelyek a sánccal együtt védték az erőd fő részéhez vezető utat. A főerőd északi oldalán egy független torony állt, amely az erőd középső részét védte északi oldalról. A klotijevaci falak vastagsága 1 és 2,5 méter között változik. A vár a Drina szurdokán áthaladó utat ellenőrizte.

Srebrenica község ezen részén szétszórtan stećakos nekropoliszok találhatók, amelyek Klotjevac közelében helyezkednek el. Ilyen ősi temetők találhatók Zlatovo Ljeskovik falu közelében, Zaelisije, Urisići, Lubničko brdo és más helyeken, melyek az élet folytonosságát mutatják ezeken a területeken az ókortól kezdve. Babajići falucskában is található egy nekropolisz 35 stećakkal, amelyek tábla, láda, szarkofág és amorf tömbök formájában találhatók. Petkovići falucskában egy 54 stećakból (18 tábla, 25 láda, hét oromzatos és négy oszlop jellegű) álló nekropolisz volt, amelyet a Perućac-tóból felgyülemlett víz öntött el.

Jegyzetek

Fordítás

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései