A Lotus 25 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett és versenyeztetett az 1962-es, az 1963-as, az 1964-es, az 1965-ös, az 1966-os, és az 1967-es Formula–1 világbajnokság során, valamint a Reg Parnell Racing és a Brabham csapatok is használták. Az autó forradalmi konstrukció volt a sportágban, ugyanis elsőként használt teljesen teherhordó monocoque kivitelt. Jim Clark tizennégy győzelmet aratott vele, és 1963-ban világbajnok is lett, ahogy a Team Lotus is konstruktőri bajnok - továbbá a1965-ben az egyike volt azoknak az autóknak, amelyekkel Clark és a Lotus újabb címet szereztek.
Áttekintés Tervezője, a csapatfőnök Colin Chapman a terveket egy papírszalvétára skiccelte fel, miközben Frank Costinnal ebédelt. Costin volt a tervezője a Vanwall és a Lotus korábbi autóinak. Forradalmi kialakítása nagy meglepetést jelentett 1962-ben a holland nagydíjon, amikor bemutatkozott - a többi partnercsapat ugyanis a Lotus 24 modellt kapta meg ebben az évben, mely fejletlenebb volt, Chapman pedig megtartotta a saját csapatának a legmodernebb technikát.
A monocoque kivitel miatt az autó merevebb, egyszersmind stabilabb is lett. Háromszor olyan merev volt, mint a Lorus 24, viszont csak fele olyan nehéz volt. Sokkal alacsonyabban feküdt, és keskenyebb is volt, mint a korabeli versenyautók, emiatt a pilóták nem ültek, mint akkoriban szokás volt, hanem szinte befeküdtek a járműbe. A meghajtásért a Coventry Climax FWMV motorjainak továbbfejlesztett változata felelt, míg a Reg Parnell Racing 1964-ben egy ehhez hasonló kivitelű BRM P56-os motort használt.
Összesen hét autó épült, ebből négyet 1962 és 1966 között balesetekben összetörtek. A legsikeresebb az R4-es sorszámú kasztni volt, ezzel aratta Jim Clark az összes győzelmét 1963-ban - ezt később Richard Attwood összetörte és Lotus 33-asként építették újjá.
Versenyben Ezzel az autóval aratta Jim Clark az első győzelmét 1962-ben Spában, majd még ebben az évben megnyerte a brit és az amerikai nagydíjat is. Még a világbajnoki címre is esélyes lehetett volna, ám az utolsó, dél-afrikai nagydíjon azt elvesztette Graham Hill-lel szemben egy motorhiba miatt. A következő évben aztán visszavágott és hét győzelmével könnyedén lett bajnok - ez volt a Lotus történetének első konstruktőri címe is. Az amerikai nagydíjat követően az autót az Indianapolis Motor Speedwayen tesztelték, és az ottani ígéretes teljesítmény után döntött úgy Colin Chapman, hogy az Indianapolis 500-ra is nevezni fog a csapat.
1964-ben is versenyzett vele a csapat, Clark pedig bezsebelt újabb három győzelmet. Ebben az évben nemcsak ezzel az autóval versenyzett, és szintén esélye volt a bajnoki címre, és ismét az utolsó futamon vesztette el a címet, méghozzá a legutolsó körön bekövetkezett olajszivárgás miatt, drámai körülmények közepette, John Surtees ellenében. Habár már kész volt az új autó, a Lotus 33, alkalomszerűen versenyzett még vele a csapat, például az 1965-ös francia nagydíjon, ahol Clark az autó utolsó győzelmét aratta.
Később még más privát nevezők, például a Reg Parnell Racing is versenyeztek vele, így egészen 1967-ig használatban volt.
Eredmények (félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör) ÉvCsapatMotorPilóták1234567891011PontokHelyezés1962Team LotusClimax FWMVNEDMONBELFRAGBRGERITAUSARSA36 (38)2.Jim Clark9KI1KI14KI1KITrevor Taylor8KI12KI1963Team LotusClimax FWMVMONBELNEDFRAGBRGERITAUSAMEXRSA54 (74)1.Jim Clark8111121311Trevor Taylor6KI1013KI8KIKI8Peter ArundellNIMike Spence13Pedro RodríguezKIKIBrabham Racing OrganisationJack Brabham91964Team LotusClimax FWMVMONNEDBELFRAGBRGERAUTITAUSAMEX37 (40)3.Jim Clark411KI1KIKIPeter Arundell3394Mike Spence94Gerhard Mitter9Reg Parnell RacingChris AmonKIBRM P56NK5KI10KI11KIKI38.Mike Hailwood6128KIKI8KI8KIPeter RevsonNI1965Team LotusClimax FWMVRSAMONBELFRAGBRNEDGERITAUSAMEX54 (58)1.Jim Clark1Mike Spence8Gerhard MitterKIGiacomo RussoKIMoises Solana12KIReg Parnell RacingBRM P56Tony Maggs1128.Richard AttwoodKI141312KI6106Mike HailwoodKIInnes Ireland13KIKI10Chris AmonKIKI1966Phil HillClimax FWMVMONBELFRAGBRNEDGERITAUSAMEX86.Phil HillNI1967Reg Parnell RacingBRM P60RSAMONNEDBELFRAGBRGERCANITAUSAMEX0NRPiers CourageKIChris Irwin7
Pontokat a 9-6-4-3-2-1 szisztéma alapján osztottak, a konstruktőri bajnokságba azonban csak az adott versenyen legjobb helyen célbaérő pilóta pontjai számítottak. 1962-ben és 1966-ban az év legjobb öt eredménye számított csak bele a bajnokság végeredményébe, míg 1963-ban, 1964-ben és 1965-ben a legjobb hat. 1967-ben az első hat forduló legjobb öt eredménye, majd a következő öt forduló legjobb négy eredménye számított. Jack Brabham azért versenyzett a Lotus tartalékautójával, mert a saját Brabham autójának a motorja megadta magát. Arundell a tartalékautóval indult volna a tervek szerint. A verseny során műszaki okok miatt Clark és Spence autót cseréltek egy Lotus 33-asra. Revson a szabadedzéseken vezette Hailwood autóját. 45 pontot a Lotus 33-assal szereztek. 8 pontot a Lotus 33-assal szereztek.
Jegyzetek
Kategória:Világbajnok Formula–1-es autók Kategória:1962-es Formula–1-es autók Kategória:1963-as Formula–1-es autók Kategória:1964-es Formula–1-es autók Kategória:1965-ös Formula–1-es autók Kategória:1966-os Formula–1-es autók Kategória:1967-es Formula–1-es autók Kategória:Lotus F1