Vladimir Arsenijević szerb regényíró, publicista, műfordító, szerkesztő, zenész és kiadó. Belgrádban él és dolgozik. 1994-ben elnyerte a rangos NIN-díjat az év jugoszláv regénye kategóriában az A hajófenéken (szerbül: U potpalublju) című műve.
Fiatalkora Arsenijević a Horvátországi Szocialista Köztársaságban, a Jugoszláv Szocialista Köztársaságban, Pulában született, és fiatalon költözött Belgrádba. Kora fiatalságában Arsenijević (becenevén Vlajsa) egy "Urbana Gerila" nevű punk zenekarban, valamint annak poszt-punk ágában, a "Berliner Strasse"-ban játszott. Miután 1985-ben elvégezte a középiskolát és teljesítette a kötelező katonai szolgálatot, Arsenijević 20 évesen Londonba költözött. Négy évvel később, 1989-ben tért vissza Belgrádba.
Írói karrier Regényíró Arsenijević 1995 januárjában elnyerte az 1994-es NIN-díjat első, U potpalublju című regényéért,Slobodan Vladušić, "Neorealism in Serbian Prose of the 1990s:Its Development and Transformations", 2006 így 29 évesen ő lett a rangos díj legfiatalabb kitüntetettje.Ken Kalfus, "Balkan Sorrows", The New York Times, 22 September 1996 Ez volt az első alkalom, hogy a díjat egy szerző debütáló regénye kapta. A háborúellenes regény, amely az 1991 őszén lezajlott vukovári csata idején játszódik, az elsők között jelent meg Szerbiában, amely Jugoszlávia erőszakos szétesését tárgyalta, bár az akkoriban Belgrádban élők szemszögéből. A vékony, 128 oldalas regény nemzetközi figyelmet kapott, például Laura Silber pozitív írásában a Los Angeles Timesban,World Report Profile: Vladimir Arsenijevic: HOT YOUNG NOVELIST: At 29, he earns Yugoslavia's top literary prize for a chronicle of his lost generation.;Los Angeles Times, 4 April 1995 és hamarosan 20 nyelvre fordították le, amivel Arsenijević szinte azonnal a legtöbbet fordított szerb író közé került. A Celia Hawkesworth által angolra fordított regény (In the Hold) 1996-os amerikai megjelenése után, melyet az Alfred A. Knopf kiadó adott ki, Ken Kalfustól és Richard Edertől pozitív kritikákat kapott a New York Timesban,Ken Kalfus, "Balkan Sorrows", The New York Times, 22 September 1996 illetve a Los Angeles Timesban.A Surreal Portrait of the Casualties of a Balkan Civil War;Los Angeles Times, 25 September 1996 Nikita Milivojević színházi rendező színdarabként is bemutatta a Jugoszláv Drámaszínházban.
Az írással párhuzamosan Arsenijević a Kontiki utazási irodában idegenvezetőként dolgozott, kiegészítve jövedelmét.Glas iz potpalublja
Azóta Arsenijević további három regényt, két képregényt és egy esszégyűjteményt publikált. Az U potpalublju régóta várt folytatását, és a tervezett "Cloaca Maxima" tetralógia második részét, az Anđela című regényt vegyes kritikákkal fogadták, miután 1997-ben megjelent Szerbiában. Általában gyengébb regénynek tartották, mint az U potpalublju-t, és bár az év egyik legkelendőbb regénye volt Szerbiában, nem váltotta be az Arsenijević debütáló regényének sikere után megfogalmazott elvárásokat.
Amikor 1999 márciusában megkezdődött a NATO bombázása a Jugoszláv Köztársaság ellen, Arsenijević Belgrádban tartózkodott, de két hónappal később, májusban távozott a franciaországi székhelyű Íróegyesület meghívására, hogy látogasson el Mexikóvárosba. Szarajevón, Ljubljanán és Frankfurton keresztül érkezett Mexikóba, ahol 2000 szeptemberéig maradt. Mexikóvárosban Coyoacán és Colonia Condesa negyedekben élt, főként egyszerű munkákból és a Los Armstrings nevű zenekarban való játékból keresve megélhetését. Miután 2000 szeptemberében visszatért Belgrádba, kiadta harmadik könyvét, a Meksiko - ratni dnevnik-et, amely Arsenijević két hónapos belgrádi tartózkodásáról szól a NATO bombázási missziói alatt, hirtelen mexikói útjáról és a koszovói albán költővel, Xhevdet Bajrajjal kötött barátságáról.Irodov zakon: Il' te jebe il' te kara;e-novine.com, 15 May 2012
2004-ben Arsenijević visszatért az Išmail című művével. Ez a szórakoztató képregény, amely 1979-ben játszódik, az író és Aleksandar Zograf szerb karikaturistával közös munkájának eredménye. A regény a volt Jugoszlávia punk és new wave színtere, valamint a 60-as évek végének és a 70-es évek elejének radikális konceptuális művészeti és performansz színterének titkos kapcsolatait, valamint a volt szocialista Jugoszlávia politikájának mindkét területre gyakorolt negatív hatását vizsgálja.
A Predator egy regény és egy, a világ különböző részein játszódó történeteket tartalmazó kötet keveréke. Több, első pillantásra teljesen különböző történetből áll, rizomatikusan strukturált történet közel egy tucat főszereplőről, akikben egy dolog közös - mindannyian külföldiek (egy iraki kurd kannibál menekült az Egyesült Államokban, egy koszovói punk rocker, egy boszniai drogos, egy ír pap, belgrádi gazemberek, berlini anarchisták...). A világ problémás területeiről érkezve a saját boldogságuk darabját keresik, de sajátos valóságuk körülményei erősen torzítják a képet.
A Jugolaboratorija című esszékből, cikkekből és beszédekből álló gyűjtemény Arsenijević körülbelül harminc, 2005 óta írt szövegét tartalmazza.
2011-ben Arsenijević kiadta Minut - Put oko sveta za 60 sekundi ("Egy perc - 60 másodperc alatt a világ körül") című könyvét, művészi együttműködésben Valentina Brošteannal, aki illusztrálta és tervezte a könyvet. A könyv 25 töredékből/történetből áll, amelyek egyetlen percen belül (2010. január 20., 12:00 és 12:01 GMT között) játszódnak a Föld bolygó 25 különböző pontján, például Szamoán, Hawaiin, Brazíliában, Portugáliában, Koszovóban, Kurdisztánban, Burmában, Ausztráliában vagy Oroszországban.
Szerkesztő Irodalmi pályafutásával párhuzamosan Arsenijević könyvkiadással is foglalkozott, megalapítva a Rende nevű kiadót, ahol az alapítástól 2007-ig főszerkesztői feladatokat látott el. 2007 februárja óta szerkesztőként dolgozik a VBZ Beogradnál, a horvát VBZ kiadó belgrádi ágánál. Arsenijević társtulajdonos és szerkesztő a Reflektornál,VLADIMIR ARSENIJEVIĆ, PISAC: I dalje ništa nije kako treba;Monitor, 3 February 2012 egy szerb hangoskönyveket kiadó vállalatnál. A vállalat többek között Arsenijević U potpalublju című regényét is kiadta hangoskönyv formájában, Nikola Đuričko színész felolvasásában.
A 2009 óta Belgrádban évente megrendezett KROKODIL irodalmi fesztivál egyik alapítója és igazgatója. 2017-ben aláírta a horvátok, szerbek, bosnyákok és montenegróiak közös nyelvéről szóló nyilatkozatot.
Fordító A 2000-es évek elején Arsenijević angol nyelvű regényeket kezdett szerbre fordítani. Eddig Patrick Califia Macho Sluts, Brad Fox God's Boot, Paul Bowles The Sheltering Sky (Oltalmazó ég), Richard Bach Jonathan Livingston Seagull (Jonathan, a sirály) és Flannery O’Connor A Good Man Is Hard to Find (Alig akad ma jó ember) című műveit fordította.
Művei U potpalublju (1994) Anđela (1997) Meksiko - ratni dnevnik (2000) Išmail ((Aleksandar Zograffal, 2004) Predator (2008) Jugolaboratorija (2009) Minut, put oko sveta za 60 sekundi (Valentina Brošteannal, 2011) Let (2013) Ovo nije veselo mesto (2014) Ti i ja, Anđela (az Anđela remake-je, 2016) Ka granici (2018)
Magyarul megjelent A hajófenéken: szappanopera (U potpalublju) – József Attila Kör, 2003 · · fordította: Radics Viktória
Rovatvezető és kommentátor A 2000-es évek közepétől Arsenijević Szerbiában és a volt Jugoszláv országokban is szókimondó publicistaként és társadalompolitikai kommentátorként szerzett nevet magának. Regényeihez hasonlóan rovatait és nyilvános szerepléseit is a közelmúlt balkáni történelme és politikája uralja szerb szemszögből. Általában nagyon kritikusan viszonyul a szerb politikai rendszerhez, a szerb nacionalizmushoz, a szerb kultúra különböző aspektusaihoz, Szerbia kapcsolataihoz a régió más államaival, valamint Szerbia szerepéhez a jugoszláv háborúkban. Kritikájának nagy része a szerb közélet különböző szereplőinek is szól, mint például Momo Kapor, Emir Kusturica, Dobrica Ćosić stb. Arsenijević rendszeres vendég Olja Bećković Utisak nedelje című talkshow-jában a B92-n, valamint más B92-műsorokban.
2007 késő nyarán Arsenijević írt egy cikket "Unsere Neger, unsere Gegner" (Négereink, ellenségeink) címmel a Die Zeit című német napilapnak, amelyben kritizálta a szerbek koszovói albánokkal szembeni hozzáállását, amelyet történelmileg "sértő klisékre, gúnyolódásra és nyílt gyűlöletre" alapozott, összehasonlítva azt azzal, ahogyan az amerikai fehérek bántak saját négereikkel. Arsenijević folytatja, hogy Tito halála és az 1981-es koszovói albán tüntetések után ez a "szerb alkalmi kulturális rasszizmus hamarosan erőszakos, gyilkos gyűlöletbe torkollott a szkipetárok iránt", amelyet Slobodan Milošević ezután "brutális zsarnoksága alatt a szkipetárok iránti kollektív szerb paranoiává fejlesztett, miközben a szerbek undorodva borzongtak meg az albánok fékezhetetlen férfiasságától és a magas születési aránytól".Our negroes, our enemiesUnsere Neger, unsere Gegner;Die Zeit, 19 September 2007
Politika 2008 januárjától Arsenijević rendszertelenül rovatvezetőként kezdett dolgozni a Politika napilapban,Југолабораторија;Politika, 11 January 2008 amelynek tulajdonosa akkoriban a német WAZ-Mediengruppe médiakonszern és a szerb Politika AD vállalat között oszlott meg, amelyben a szerb kormány jelentős részesedéssel rendelkezik. Ljiljana Smajlović szerkesztői posztjánál kezdve Arsenijević folytatta a munkát az újságnál, amikor 2008 novemberében Dragan Bujošević váltotta, miután a Boris Tadić Demokrata Pártja (DS) vezette ZES koalíciója megnyerte a 2008-as szerbiai parlamenti választásokat.
2008 márciusában, hetekkel azután, hogy a szerbiai Koszovó déli tartományának albánjai egyoldalúan kikiáltották a függetlenséget, Arsenijević írt egy cikket a lépés támogatására, miközben sürgette Szerbiát, hogy ismerje el szakadár tartományát független államként, ami nagy reakciót váltott ki Szerbiában.Kosovo (ni)je Srbija; Politika, 13 March 2008
Politika rovatát 2009 márciusában fejezte be.На мосту;Politika, 3 March 2009
Press Arsenijevićet 2011 áprilisától felkérték, hogy rendszeresen szombaton megjelenő rovatot írjon a szerb Press napilapban.O dve bečke adrese #1 - Špitalgase 2;Press, 9 April 2011
A legtöbb reakciót kiváltó bejegyzés a másfél évvel korábban elhunyt Momo Kaporról szóló, 2011 szeptemberében megjelent írása volt.O Vukovaru (S Momom Kaporom);Press 17 September 2011 Ebben Arsenijević egy 1995 júliusában, a görögországi Thászosz szigetén történt találkozásról ír a híres íróval. A harmincéves Arsenijević idegenvezetőként dolgozott ott, míg az 58 éves Kapor a feleségével nyaralt. Arsenijević felidézi rövid beszélgetésük bizonyos részleteit (a két férfit éppen akkor mutatták be egymásnak), amelyek Arsenijević akkoriban bimbózó írói karrierjére és nemrég megjelent díjnyertes regényére, az U potpalublju-ra vonatkoznak, amelynek története a vukovári csata idején játszódik. Beszélgetésük alapján Arsenijević Kapor-t „minden szociopata királyának” nevezi, miközben idézi Kapor állítólagos szavait: „Nincs okod sajnálni azt a várost. A legegyszerűbb vidéki barokk volt. Gyakorlatilag semmi. Igen, Vukovár semmi.”