Prohići () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 49, közúton 77 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 34 km-re délre, a Drina szurdokvölgyétől északra, 300-500 méteres magasságban fekszik.[ https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/visegrad_5/h373.html Topografska karta Višegrad 527-2-1] A település Srebrenica község délnyugati részén, az Osat régióban található. A Karan-gaj hegyének lábánál, a Drina vizétől felduzzasztott Perućaci-tó bal partján fekszik. A település délnyugati, alsó része a Perućac-tó partján, a Zabrđe-lejtő alsó részén fekszik, míg a felső rész, Grujičići falucska a Karan-gaj-hegy (788 m) lábánál fekszik. A település kisebb részét a tó felduzzasztott vize víz alatt tartja. Szétszórt típusú település, hat faluval: Grujičići, Kovačići, Prohići, Raušići, Vučica és Zagaj. A tóparti falvak (Kovačići, Prohići és Zagaj) 300-350 m tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, míg Grujičići 650 m tengerszint feletti magasságban található.
Éghajlata A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C és augusztusban 27°C körül mozog. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Klotjevacot is magában foglaló Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik, ami befolyásolja a talaj nedvességtartalmát a terület dombos terepére jellemző gyümölcsök számára.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb01Bosnyák404117Horvát00Jugoszláv00Egyéb17Összesen405125
Története Prohići a Drina völgyének részét képezi, mely már az illírek idején is lakott volt, majd római uralom alá került. Egyes feltételezések szerint a közeli Klotjevac várát a rómaiak építették a 3. században. Erre ugyan nincsen forrás, de az ókori római jelenlét bizonyított a térségben. A település környékén is számos díszítetlen középkori stećak sírkő található, amelyek a régi bogumilok kultúrájának részét képezték, ami a környékbeli élet középkori folytonosságára utal. Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Osatica község részeként a településnek 12 háztartása és 58 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 22 háztartást, 53 muszlim, 52 ortodox keresztény és 8 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 114. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
1995 júliusáig kilenc prohići lakost öltek meg, köztük két nőt és egy gyermeket, akiknek átlagéletkora 26,7 év volt. A falu 1992-ben teljesen elpusztult, lakossága főként a srebrenicai bosnyák enklávé területére menekült. A srebrenicai népirtás során 82 prohići férfit öltek meg, köztük három kiskorút, akiknek átlagéletkora 37,4 év volt.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását. Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta.
2005 végére 15 háztartás, 53 taggal, tért vissza Prohićibe, és 16 háztartás, 54 taggal Grujičićibe. A kitelepítettek többsége Bosznia-Hercegovina Föderációjában él, ebből 117 a Tuzlai kantonban, 86 a Szarajevói kantonban, hét pedig a Zenica-Doboji kantonban, Visoko községben. A kitelepítettek egy része Bosznia-Hercegovinán kívül él, ebből 14 az Egyesült Államokban, 12 Svédországban és öt Németországban.
Oktatás és vallás Petkovići faluban volt egy alsó tagozatos általános iskola, ahová prohići gyerekek is jártak. Klotjevacban egy mecset is volt, ahol prohići, ljeskoviki és urisići lakosai is végezték vallási tevékenységüket. A mecsetet a VRS katonái rombolták le 1993 márciusában.
Nevezetességei Srebrenica község ezen részén szétszórtan stećakos nekropoliszok találhatók, amelyek Klotjevac közelében helyezkednek el. Ilyen ősi temetők találhatók Zlatovo Ljeskovik falu közelében, Zaelisije, Urisići, Lubničko brdo és más helyeken, melyek az élet folytonosságát mutatják ezeken a területeken az ókortól kezdve. Babajići falucskában is található egy nekropolisz 35 stećakkal, amelyek tábla, láda, szarkofág és amorf tömbök formájában találhatók. Petkovići falucskában egy 54 stećakból (18 tábla, 25 láda, hét oromzatos és négy oszlop jellegű) álló nekropolisz volt, amelyet a Perućac-tóból felgyülemlett víz öntött el.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései