Urisići () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén. A közösséghez Urisici, Porobići, Greben és Mujići települések tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 46, közúton 74 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 11, közúton 28 km-re délre, a Drina szurdokvölgyétől északra, 400-700 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-3 A település Srebrenica község délnyugati részén, az Osat régióban, pontosabban a Rijeka nevű folyó középső folyásánál fekszik. A Rijeka északabbra ered a Nesmotar-hegy lejtőin, és dél felé folyik a Drina folyóba. A település a folyó völgyében egy kisebb nyúlvány lejtőin fejlődött ki, amelyből a Popovac-patak nyugatról északra folyik Rijekába, a település központjában pedig a Karanski és a Mujića patakok folynak. Urisići és Porobići egyes részei 400 és 450 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, míg Greben lényegesen magasabban, 660-700 méterrel fekszik a tengerszint felett.
Éghajlata A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C és augusztusban 27°C körül mozog. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Klotjevacot is magában foglaló Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik, ami befolyásolja a talaj nedvességtartalmát a terület dombos terepére jellemző gyümölcsök számára.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák32652Horvát00Jugoszláv10Egyéb00Összesen32752
Története Az Urisići környéke ősidők óta lakott. Az ókorból egyetlen római sztélé maradt fenn (a településtől északra, a Ravne lelőhelyen). A település környékén számos díszítetlen középkori stećak sírkő található, amelyek a régi bogumilok kultúrájának részét képezték, ami a környékbeli élet középkori folytonosságára utal. A középkorból a tudomány egy nagyobb, stećak sírkövekből álló nekropoliszról ismert Greben falucskájában, 70 sírkővel. Újabb leletek lényegesen több nekropoliszról és stećak sírkőről számolnak be Urisićiben. Régi utak is áthaladtak az Urisići környékén. Az egyik, északról és Karačićiből, egy hosszú lejtőn vezetett le a település központjába (a régi temető közelébe), majd a Rijeka-völgyben vezetett le Prohići és a Drina folyó felé.
A település központjától nyugatra ugyancsak egy régi út vezet, amely Ljeskovikban az egykor fontos Srebrenica-Jasenova-Ljeskovik-Drina átkelőhelyhez vezet. Számos helynév utal Urisići jelentős örökségére. Ilyenek például a Gradac és a Građevac. Alapvetően köztudott, hogy a „grad” és a „gradac” neveket gyakran használják ókori lelőhelyekre utalva. Szintén egy nagyon jelentős helynév a Bogumila. Olyan helységekről szól, amelyeknek nagyon ritka a neve. A jövőbeli kutatások kiderítik, hogy vajon Bosznia középkori lakóiról van-e szó, akiket egyesek bogumilnek is neveznek. Az urisići Krst helynév és a valamivel északabbra fekvő Kraljevići, Zapopovac (vagy Popovac) és Križevina szintén jelentős történelmi örökségre utalnak. A Vinogradine és Zavinjica helynevek a szőlőtermesztés nagy hagyományáról beszélnek. A Đurđev dol, Živanovina, Lauković, Verlovići, Pašića diljka, Besare, Staništa helynevek régi népességet és települést jeleznek. Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Osatica község részeként a településnek 33 háztartása és 156 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 24 háztartást és 121 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 116. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
A háború alatt a falu a Drina folyó mentén fekvő összes többi város és falu sorsára jutott: 1992 áprilisában a szerbek megtámadták a falut, amely folyamat során számos falusi meghalt, minden korosztályból. 1993-ban a túlélő falusiak elmenekültek otthonaikból, hogy menedéket keressenek Srebrenicában, amelyet ENSZ biztonságos övezetnek nyilvánítottak. A szerb erők elfoglalták a falut, és felégették a házak romjait és a falu egyéb infrastruktúráját, beleértve az iskolát, a mecsetet és az ordosi rendelőt. 1995 júliusában, amikor Srebrenicát a szerb erők elfoglalták, Klotjevacból és a környező falvakból több száz férfi és fiú pusztult el a népirtásban. Sok család elvesztette mindenét.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását. Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta.
2002-ben, évekig tartó kitelepítés után, néhány család megmaradt tagjai úgy döntöttek, hogy visszatérnek és megpróbálják újjáépíteni életüket. A visszatérők mind elvesztették rokonaikat a háborúban. Egy kivételtől eltekintve minden család özvegyekből és gyermekekből állt. Az európai szervezetek építőanyag-adományainak köszönhetően, az uniós és nemzetközi nem kormányzati szervezetek segítségével új házakat építettek. A visszatérésen felbuzdulva, több korábbi falusi is csatlakozott hozzájuk. A kezdeti lelkesedés azonban sokak számára keserű csalódássá változott, mivel a kormány és a nemzetközi közösségi tisztviselők által gyakran megvitatott "fenntartható visszatérési politika" inkább retorikának, mint gyakorlati cselekvési tervnek bizonyult. Sok visszatérőt másodszor is kénytelen volt elhagyni faluját.
Ma az egykor szorosan összetartó közösségnek túlélői szétszóródva élnek a világban, több mint tíz különböző országban.
Nevezetességei Srebrenica község ezen részén szétszórtan stećakos nekropoliszok találhatók. A középkorból a tudomány egy nagyobb, stećak sírkövekből álló nekropoliszt ismer Greben falucskájában, amely 70 sírkövet tartalmaz. Az újabb leletek lényegesen több nekropoliszra és stećak sírkőre utalnak Urisićiben.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései