A Szent Ferenc és Szent Bernardin templom () egy római katolikus templom Litvániában, Vilnius óvárosában. A jellegzetesen litván téglagótikus csarnoktemplom közvetlenül a jóval ismertebb Szent Anna-templom mellett található. A ferences szerzetesek által használt épületet Assisi Szent Ferenc és Sienai Szent Bernardin tiszteletére szentelték. A történelmi óváros jelentős műemlékeként 1994 óta az UNESCO világörökség része.
Története Vilniusba érkezésüket követően a ferences szerzetesek a 15. század második felében egy fatemplomot, majd ugyanezen évszázad végén egy téglatemplomot építettek. A 16. század elején újjáépítették, vélhetően egy gdański (danzigi) mester, Michael Enkinger közreműködésével. A 16. század elején a templomot beépítették Vilnius városfalába, ezért falain lőrések találhatók. A legenda szerint az obszerváns szerzetesek olyan kiváló prédikációkat tartottak, hogy tömegek jártak hallgatni őket, ezért is volt ilyen hatalmas méretű új templomra szükségük. A templomot újjáépítették, majd 1594-ben felszentelték. A felújítási munkálatainak befejezése után új, ideiglenes oltárokat állítottak fel, a falakat pedig díszítették és kifestették.
A templom gótikus stílusát a 17. században némileg megváltoztatta három újonnan emelt, téglaépítésű kápolna: a Szent Mihály-kápolna, a Szent Flórián-kápolna (amelyben három oltárt állítottak fel), valamint Benediktas Vaina püspök kápolnája a déli falnál, a főhomlokzat közelében. A 17. században meghosszabbították a kolostor folyosóját, és közvetlen átjárót alakítottak ki a Szent Anna-templomhoz.
1617-ben a szentélyben elhelyezték az első orgonát. A livóniai háború idején a templom és a kolostor rendkívül nehéz időket élt át. 1655-ben a városba betörő orosz és kozák sereg számos, a templomban menedéket kereső szerzetest és polgárt mészárolt le. A kiégett templom hat évig elhagyatottan állt. 1677-ben Mikalojus Pacas vilniusi vajda finanszírozta a Bernardin-templom újjáépítését. Kijavították a fiatornyokat, rekonstruálták a boltozatokat, átépítették az oromzatokat, és restaurálták az orgonát. Ugyanebben az évben egy új, hatalmas méretű, barokk stílusú főoltárt emeltek, amely azonban nem maradt fenn napjainkig. A szentélyt kívülről bevakolták. Az újjáépítési munkálatok 1677-re fejeződtek be. 1690-ben átépítették a szószéket, és megszüntették a régi bejáratot. A templom hátsó részében karzatot alakítottak ki.
1699-ben a bernardinusok jogot kaptak a Fájdalmas Szűzanya búcsújának megtartására, aminek köszönhetően a templomot az őt ábrázoló festmény díszítette. A 17. század végén a Bernardin-templomban kálváriát alakítottak ki, amelybe a Krisztus börtöne kápolnát is bevonták. A templomkert közepén egy téglaépítésű kápolnát emeltek. 1747-ben rendbe hozták a templom padlózatát, és új orgonát építettek a templomban.
A 18. század elején átalakították a templom szentélyét; az épületben tizenhárom barokk faoltárt állítottak fel, kifestett szószéket és gyóntatószékeket készítettek, valamint új tölgyfa padokat helyeztek el. A főoltárt új ezüstlemezekkel díszítették. Más források szerint a 18. század közepén legalább 21 oltár volt a templomban. A szentélyben két szimmetrikus mellékoltár, a középső részben pedig két főoltár állt. A templom bal oldalán 11, a jobb oldalán 7 oltár kapott helyet. A 18. században a Bernardin-templom mellé felépítették a Szent Lépcső-kápolnát. A lépcsőkön csak térdelve másztak fel, miközben imádkoztak.
Az 1794-es Kościuszko-felkelést leverő orosz csapatok ágyúzták a templomot, amely ennek következtében kigyulladt. Az épületek egy része és a tornyok is megrongálódtak, a kolostor épülete leégett. Ezt követően átépítették a templom elülső homlokzatát. A 19. század első évtizedeiben a templom az Orosz Birodalom uralma elleni titkos gyűlések helyszínévé vált.
Az első világháború után a volt bernardinus kolostor épületeiben a Vilniusi Egyetem Művészeti Karát rendezték be, maga a templom pedig továbbra is plébániatemplomként működött. A szovjet megszállás után ahatóságok a kolostor helyiségeiben a Vilniusi Állami Művészeti Intézetet hagyták meg, a Bernardin-templomot bezárták és az említett intézetnek adták át. A Szovjetunió felbomlása után, minoriták 1994-ben tértek vissza a Bernardin-templomba.
Építészeti jellemzői A templom és a kolostor Vilnius legnagyobb szakrális épületei közé tartozik, bár a 17. és 18. században reneszánsz és barokk stílusjegyekkel is gazdagodtak. Mivel lényegesen nagyobb és archaikusabb a Szent Anna-templomnál, érdekes és egyedülálló épületegyüttest alkot az utóbbival. A homlokzaton gótikus, csúcsíves ablakok és támpillérek emelkednek ki. Fölöttük egy oromzat magasodik, oldalain páros, nyolcszögletű toronnyal, a középső falfülkében pedig egy feszületet ábrázoló freskóval. A gótikus szentély a templom legrégebbi része. Nyolc magas pillér osztja a templom belső terét három hajóra. A Bernardin-templomban számos értékes 16. századi falfestmény, valamint a legrégebbi ismert, 15. századi művészi litván feszületszobor található. A hajók falait gótikus polikróm freskók díszítik, amelyeket részben 1981-ben tártak fel – ezek dinamikus, színes figurális kompozíciók bibliai és hagiográfiai témákban, helyenként gótikus betűs feliratokkal, virágmotívumokkal, heraldikai jelvényekkel díszítve. Ezek a falfestmények a 16. század elejéről származnak, és világszerte egyedülállónak számítanak: kompozíciójuk és a téma bemutatásának módja a reneszánszhoz, míg stílusjegyeik a gótikához tartoznak.
A templomtól északra fekvő, azzal egy időben épült ferences kolostort többször felújították és átépítették. Alapítása óta a kolostorban noviciátus és szeminárium is működött, gazdag könyvtárat halmoztak fel, valamint scriptorium üzemelt. A szerzetesek között művészek, kézművesek és orgonisták is tevékenykedtek. A kolostort 1864-ben bezárták, az épületben pedig katonai laktanyát rendeztek be. 1919-ben az egyetem művészeti karának, később a Művészeti Intézetnek (ma Művészeti Akadémia) adták át.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Vilnius Kategória:Litvánia katolikus templomai, kolostorai Kategória:Gótikus vallási építmények Kategória:Assisi Szent Ferenc-templomok Kategória:Ferences rendi templomok, kolostorok