IV. Bertold (; 1159 körül – 1204. augusztus 12.), Andechs grófja és Meránia hercege. A korabeli Szent Római Birodalom egyik előkelő és legbefolyásosabb uralkodócsaládjának (Andechs–Merániai-ház) feje. Gyermekei között van Ágnes francia királyné, Sziléziai Szent Hedvig és Gertrúd magyar királyné is.
III. Bertold isztriai őrgróf és Wittelsbachi Hedvig legidősebb fiaként született. Mind atyai, mind anyai ágról Árpád-házi felmenőkkel is bírt, mivel I. Béla magyar király leánya, Zsófia mindkét felmenői ágról üknagyanyja volt. Emellett édesanyja a száli frank dinasztiából való IV. Henrik német-római császár leszármazottja volt másik dédnagyanyja, Waiblingeni Ágnes révén.
Már fiatalon feltűnik a forrásokban: első említése 1170-ből ismert, majd egy 1172-es oklevélben már Andechs grófjaként szerepel. 1175-ben az Isztriai-félsziget társuralkodójaként tevékenykedett. Miután Barbarossa Frigyes császár 1180-ban megfosztotta Oroszlán Henrik herceget hatalmától, anyai nagybátyja, Wittelsbachi Ottó megkapta a Bajor Hercegséget, míg Berthold a Merániai Hercegséget nyerte el. Ez az úgynevezett „Meránia” ugyanazt a területet foglalta magában, mint a korábbi isztriai őrgrófság, és nem jelentett önálló közigazgatási vagy politikai egységet, ugyanakkor uralkodója az új hercegi cím révén jelentős presztízsre tett szert, és így a feltörekvő andechsi grófi család birodalmi fejedelmi rangra emelkedett.
1186-ban elkísérte a császár fiát, VI. Henriket Itáliába, annak Szicíliai Konstanciával kötött házasságára. 1189-ben a birodalmi hadsereg élén állt, és zászlóvivőként vett részt a harmadik keresztes hadjáratban – ennek során 1190-ben a filomélioni csatában a keresztes seregeket vezette Sváb Frigyessel, a császár másik fiával együtt. 1195-ben a bajor Tegernsee területének elöljárójaként (vogt) tűnik fel a forrásokban. Berthold elkötelezte magát az 1197-es keresztes hadjárathoz való csatlakozás mellett, tényleges részvétele azonban csak VI. Henrik még ugyanabban az évben bekövetkezett halála után valósult meg. Noha korábban ellenezte a császár örökletes birodalom létrehozására irányuló tervét (Erbreichsplan), a későbbiekben Sváb Fülöp igényeit támogatta öccse, VI. Henrik politikai örököseként, szemben III. Ince pápa törekvéseivel, aki Fülöp Welf-házi ellenfelét, Braunschweigi Ottót pártolta.
Bertold 1204 augusztusában hunyt el, és a bajor Dießen városának andechsi magánkápolnájában temették el. Feleségétől, a Wettin-házból való Rochlitzi Ágnestől, akivel 1180 körül házasodtak össze, nyolc (egyes feltételezések szerint kilenc) gyermeke született. Köztök volt Gertrúd is, II. András magyar király első felesége, amely házasság révén Bertold IV. Béla nagyapja, és így a későbbi Árpád-házi királyok felmenője volt. IV. Bertold alatt családja befolyása és hatalma elérte csúcspontját: gyermekei Európa-szerte házasodtak uralkodói dinasztiákkal, míg területeik Frankföldtől az Adriai-tengerig húzódtak.
Források és jegyzetek
Fordítás
!colspan="3" style="background: #00008B; color: #000000" | |- |colspan="3" | |- |colspan="3"; style="background: #7DA7D9; color: #000000" |
|colspan="3" |
|colspan="3" |
Kategória:A 12. században született személyek Kategória:1204-ben elhunyt személyek