Szent Hilárión, oroszosan Illarion (), a kéziratokban: Larion Ruszin Kijev és egész Rusz metropolitája (1051–1054 vagy 1055). Ő volt az első szláv származású metropolita az óorosz államban; beiktatását először orosz püspökök zsinata végezte. Illarion egyházi íróként is ismert, a „Törvényről és kegyelemről szóló beszéd” (1037–1050) szerzője, amely Rusz földjének apológiáját tartalmazza, és az egyik legrégebbi ismert eredeti orosz irodalmi mű, amelyben a rusz nép véglegesen új keresztény népként jelenik meg. Számos más mű is fűződik a nevéhez. Egyes források tévesen azonosítják a kijevi barlangkolostor Illarion nevű szerzetesével (megh. 1074), aki a Kijev-Pecserszka Lavra szerzetese volt.
Élete Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. A krónikák több „Larion” nevű személyt említenek, akiket történeti összefüggések alapján azonosítanak vele. A Nagy Nyesztor-krónika szerint Illarion pap volt („presbiter”) Beresztove faluban, Kijev közelében, ahol a fejedelmi udvar egyik templomában szolgált. A szövegek szerint szerzetes is volt, és a Dnyeper melletti erdős dombon gyakran visszavonult imádkozni, ahol egy kis barlangot ásott magának. 1051-ben Bölcs Jaroszláv fejedelem Illariont kijevi metropolitává nevezte ki a Szent Szófia-székesegyházban, orosz püspökök zsinata által. Ő lett az első orosz származású metropolita. Saját írása szerint „Isten kegyelméből” választották és iktatták be Kijevben. Jaroszláv fejedelem egyházi törvénykönyvét (Nomokanon) is vele együtt állították össze, amely szabályozta az egyházi bíróságokat és a püspöki hatásköröket.
Egy későbbi hagyomány szerint Illarion 1051. november 26-án felszentelte a kijevi Szent György-templomot.
Halála után nincs biztos adat róla; 1055-ben már egy másik metropolita, Efrém szerepel a forrásokban. A későbbi hagyományok Illariont szentként tisztelik. A kijevi szentek közé sorolták, és neve szerepel a „Rusz földjén felragyogó szentek” gyűjteményében is. Kultusza később összefonódott a Kijev-Pecserszka Lavra szentjeivel. Szent Illarion emléknapjai: szeptember 28. (október 11.) – a kijev-pcserai szentatyák ünnepén, a közeli barlangokban nyugvók között, a nagyböjt második vasárnapján – a kijev-pcserai szentatyák közös emléknapján.
Művei A legfontosabb műve a „Törvényről és kegyelemről szóló beszéd”, amelyben a kereszténység történetét értelmezi a „törvény” (Ószövetség) és „kegyelem” (Újszövetség) ellentétén keresztül. Ebben Rusz földjét egyenrangú keresztény népként mutatja be a többi keresztény ország mellett, különösen Bizánccal szemben. A mű végén dicsőíti Vlagyimir fejedelmet, aki felvette a kereszténységet, valamint Jaroszlávot is.
Illarionhoz kötik még: egy „Imádság” című művet, egy „Hitvallást”, és a Dnyeper melletti Tizedtemplom felszenteléséről szóló beszédet.
Illarion művei azt hangsúlyozzák, hogy Rusz a keresztény népek közösségének teljes jogú tagja. A keresztény hit elterjedését a „kegyelem” korszakaként értelmezi, amely minden nép számára nyitott. Egyes kutatók szerint művei hatással voltak a korai orosz krónikákra is, és valószínűleg részt vett a kijevi könyvmásoló és fordító munkákban Jaroszláv udvarában.
Fordítás
Források Протопопов Д. Жития святых. — 1885. — Август. — С. 436—438; Патерик Киевского Печерского монастыря / Ред.: Д. И. Абрамович. — СПб., 1911. — С. 12, 76; «Повесть временных лет»: Полное собрание русских летописей. — Т. 1. Лаврентьевская летопись. — 4-е изд. — М. : ЯРК. 1997. — 496 с. ; Допечатка: М., 2001; Т. 2. Ипатьевская летопись. — 5-е изд. / С предисл. Б. М. Клосса. — М. : ЯРК, 1998. — 648 с. Допечатка: М., 2001; Новгородская первая летопись: Полное собрание русских летописей. — Т. 3. Новгородская первая летопись старшего и младшего изводов. — М. : ЯРК, 2000. — 720 с.; Лосева О. В. Жития русских святых в составе древнерусских Прологов XII — 1-й трети XV в. — М., 2009. — С. 326, 378.
Kapcsolódó szócikkek Orosz pátriárkák listája
Kategória:Orosz teológusok Kategória:1055-ben elhunyt személyek Kategória:990-ben született személyek Kategória:Ortodox egyházi személyek