I. Athenagorasz, világi nevén Aristoklész Szpirosz görög ortodox pap és szerzetes, a 268. konstantinápolyi érsek, „Új Róma” érseke és egyetemes pátriárka volt 1948. november 1-jétől haláláig, 1972. július 7-ig. Korábban 1930 és 1948 között Amerika érseke, 1922 és 1930 között pedig Korfu metropolitája volt. Különösen jelentős szerepet játszott a keresztény egyházak közeledésében, mivel nevéhez fűződik az 1054-es nagy egyházszakadást követő kölcsönös kiközösítések (anathémák) 1965-ös visszavonása, amely a több mint 900 éve fennálló katolikus–ortodox szakadás enyhítésének szimbolikus mérföldköve volt.

Élete Aristoklész Szpirosz 1886. március 25./április 6-án született a Tsaraplana (ma Vasiliko) nevű faluban, Epiruszban, amely akkor az Oszmán Birodalom része volt. Apja, Máttheosz (1852–1908) orvos volt, édesanyja, Eleni (született Mokorou, 1863–1899) Konicából származott. Alapfokú tanulmányait falujában, majd Konicában és Ioanninában végezte, ahol tanulmányait két év késéssel fejezte be súlyos betegsége miatt. Ugyanebben a betegségben hunyt el édesanyja is 1899-ben. 1903-ban Athenagorasz Eleftheriou diakónus kezdeményezésére felvételt nyert a Halki Teológiai Iskolába. 1910 júliusában teológiai diplomát szerzett, míg márciusban szerzetessé avatták és diakónussá szentelték, ekkor kapta az Athenagorasz nevet.

Tanulmányai befejezése után 1918-ig Pelagónia metropolitáinak fődiakónusaként szolgált. Ezt követően a Milopotamosz-i (Athosz-hegy) Káthiszma kolostorban tartózkodott egy évig. 1919-ben Meletiosz Metaxakisz athéni érsek (későbbi IV. Meletiosz konstantinápolyi pátriárka) fődiakónussá és az érsekség titkárává nevezte ki. Az 1922-es politikai változások után a „Papklerikusok Szövetsége” titkára lett, amely a vénizelistákkal rokonszenvező nőtlen papok mozgalma volt.

1922 decemberében, még diakónusként, Korfu metropolitájává választották. Röviddel ezután pappá, majd püspökké szentelték az athéni metropolitai templomban. Hét éves szolgálata alatt jelentős szervezői, karitatív és kiadói tevékenységet végzett. Egyháza az ő idején adta ki az első információs kiadványt. Kapcsolatokat épített ki római katolikusokkal, protestánsokkal, zsidókkal és örményekkel is. 1930 júliusában a Görög Egyház képviseletében részt vett az anglikán Lambeth-konferencián.

1930. augusztus 13-án a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Szent Zsinata az Észak- és Dél-Amerika érsekévé választotta. Amerikai szolgálata alatt egyesítette a görög ortodox közösségeket, amelyek korábban a nemzeti megosztottság miatt szétszakadtak. 1931-ben megszervezte a negyedik klérus–világi közgyűlést, amely új egyházi alkotmányt fogadott el. Létrehozta a hivatalos egyházi adminisztrációs központokat, bíróságokat, hitoktatási iskolákat, valamint támogatta templomok és iskolák építését. 1931-ben megalapította a Női Jótékonysági Szövetséget, 1937-ben a bostoni Szent Kereszt Teológiai Iskolát, 1944-ben pedig a Szent Bazil Akadémiát New York államban. Szoros kapcsolatokat ápolt Franklin D. Roosevelt és Harry S. Truman amerikai elnökökkel.

1948. október 18-án V. Maximosz konstantinápolyi pátriárka lemondásra kényszerült. 1948. november 1-jén Athenagoraszt egyhangúlag megválasztották konstantinápolyi egyetemes pátriárkává. Ő volt az első pátriárka, akit a modern török állam szabályai szerint korábban nem török állampolgárként választottak meg, bár később állampolgárságot kapott. Az 1948. november 1-jei választáson 17 püspök vett részt. A szavazáson 11 szavazatot kapott, 6 szavazat üres volt. Ellenfele Ioakim derkosi metropolita lett volna, de őt a török hatóságok kizárták. Távozása előtt Athenagorasz bejárta az Egyesült Államok ortodox közösségeit. Beszédeiben a kommunizmus elleni küzdelmet a kereszténység „szent háborújának” nevezte. 1948 végén Bostonban tartott beszédében hangsúlyozta a nyugati civilizáció és a keresztény értékek védelmét, valamint támogatta Harry Truman politikáját. Találkozott Harry S. Truman amerikai elnökkel a Fehér Házban, ahol megerősítették együttműködésüket.

1949. január 26-án érkezett meg Konstantinápolyba amerikai katonai repülőgéppel, Truman elnök támogatásával. Az utat egy amerikai katonatiszt is kísérte. Áthaladás közben a görög légtérben üdvözletet váltott Pál görög királlyal. Megérkezésekor nagy ünnepség fogadta. A városvezetés, keresztények és muszlimok is jelen voltak. Athenagorasz törökül is beszélt. Ezután a Taksim térre ment, ahol koszorút helyezett el Mustafa Kemal Atatürk emlékművénél. Másnap, 1949. január 27-én trónra lépett. Első intézkedései között szerepelt Ankara meglátogatása és Ismet İnönü elnökkel való találkozás. Pátriárkaként megerősítette a Halki Teológiai Iskolát, javította a török állammal való kapcsolatokat, és megerősítette a diaszpóra ortodox egyházait. 1965-ben megalapította a Patrisztikus Tanulmányok Patriarchális Intézetét Thesszalonikiben, 1966-ban a genfi Ortodox Központot, 1968-ban pedig a Krétai Ortodox Akadémiát. Hivatali ideje alatt zajlottak az 1955-ös szeptemberi események (Isztambuli pogrom), amelyek során a görög közösség súlyos károkat szenvedett.

Athenagorasz aktívan támogatta a keresztény egyházak közötti párbeszédet. 1964 januárjában Jeruzsálemben találkozott VI. Pál pápával. Ez volt az első ilyen jellegű találkozás a nagy egyházszakadás (1054) óta. 1965. december 7-én kölcsönösen feloldották az 1054-es kiátkozásokat. 1967-ben a pápa Konstantinápolyba látogatott, majd Athenagorasz viszonozta a látogatást a Vatikánban.

1972. június 29-én csípőtörést szenvedett Halkiban. A Balukli görög kórházba szállították. Állapota romlott, és 1972. július 7-én meghalt hosszú, 24 éves pátriárkaság után 86 éves korában. Temetését július 11-én tartották a Szent György-székesegyházban, majd a Balukli Zoodochosz Pigi kolostorban temették el.

Jegyzetek

Fordítás

Források Οικουμενικό Πατριαρχείο Αρχειοθετήθηκε 2007-09-27 στο Wayback Machine. Εγκυκλοπαίδεια Πάπυρος-Larousse-Britannica «Η Εκκλησία της Ελλάδος 1941 - 2007» - Ιστορικό Λεύκωμα, Εκδόσεις Μέτρον - Αθήνα 2007 «Ελευθεροτυπία» - «Πόλη 1955» Αφιέρωμα, Νοέμβριος 2010 Μάμαλος, Γεώργιος-Σπυρίδων (2009). Το Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως στο επίκεντρο διεθνών ανακατατάξεων (1918-1972): εξωτερική πολιτική και οικουμενικός προσανατολισμός. Διδακτορική διατριβή, Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ). Παύλος, Σεραφείμ (2016). Η εκλογή του Αρχιεπισκόπου Αμερικής Αθηναγόρα στον Οικουμενικό Θρόνο (1946-1948). Διδακτορική διατριβή, Αριστοτέλειο Πανεπιστήμιο Θεσσαλονίκης. Αρχιμανδρίτης Χαράλαμπος Δ., Βασιλόπουλος. Ο ΑΓΙΟΣ ΝΕΚΤΑΡΙΟΣ. Εκδόσεις ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΤΥΠΟΣ.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek