V. Dénes, görögösen Dionüsziosz, világi nevén Dionüsziosz Haritonidisz görög ortodox pap, 1887 és 1891 között Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt.
Élete 1820. március 22-én született Drinápolyban (Adrianopoliszban), ahol elemi és középfokú tanulmányait is elvégezte. Tizenkilenc éves korától, 1839-től tanítóként dolgozott: előbb nyolc éven át Kirk Kiliszében (Negyven Templom), majd három éven keresztül Didümoteikhóban. 1849. október 31-én Meletiosz, Didümoteikho metropolitája diakónussá szentelte, ezt követően pedig az Ökumenikus Patriarchátus szolgálatába lépett Konstantinápolyban. 1855-ben nagyarchidiakónusi rangot kapott, 1856-ban pappá szentelték, és megkapta a nagyprotoszünkellosz tisztséget. 1858. július 26-án Kréta metropolitájává választották. Működése idején kezdődött meg az irakleiói Szent Minász-székesegyház építése. Nyolc éven át szolgált a szigeten, mígnem 1866-ban az Oszmán Birodalom kormánya eltávolította hivatalából azzal a váddal, hogy támogatta a krétai felkelést. 1868. november 16-án Didümoteikho metropolitájává választották, majd 1873-ban Drinápoly metropolitája lett. 1879. február 6-án bolgár exarchisták merényletet kíséreltek meg ellene, amelyből Vilcsekovszkij orosz tábornok közbelépésének köszönhetően sértetlenül menekült meg. 1880 és 1886 között Nikaia metropolitája volt, majd 1886. január 22-én visszahelyezték Drinápoly metropolitai székébe.
IV. Jójákim lemondását követően 1887. január 23-án választották Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává. Megválasztását a „joakimista” irányzat vereségeként értékelték, mivel a szavazáson tizenkét voksot kapott, míg ellenjelöltje, III. Jójákim mindössze ötöt. Kortársai megfontolt, ugyanakkor határozott és tekintélyelvű egyházi vezetőnek tartották. Pátriárkaságának legjelentősebb eseménye az úgynevezett privilégiumkérdés volt, amely az Ökumenikus Patriarchátus hagyományos jogainak és kiváltságainak oszmán állami részről történő korlátozását jelentette. A vita akkor éleződött ki, amikor az oszmán hatóságok a pátriárka tudta nélkül leváltották Szerresz és Kasztoria metropolitáit, továbbá megkísérelték megvonni az egyházi bíróságoktól az örökösödési ügyekben való ítélkezés jogát.
Tiltakozásul Dionüsziosz 1890-ben két alkalommal is benyújtotta lemondását – először június 23-án (más forrás szerint júliusban), majd augusztus 2-án –, ám azokat nem fogadták el. Válaszul 1890. október 4-én kijelentette, hogy az egyház „üldöztetés alatt áll”, bezáratta a Patriarchátus fennhatósága alá tartozó templomokat, és 1890. október 3. és december 24. között felfüggesztette a liturgikus cselekmények végzését. Az intézkedések jelentősen kiélezték az Ökumenikus Patriarchátus és a Magas Porta közötti viszonyt, ugyanakkor III. Sándor orosz cár diplomáciai nyomást gyakorolt az Oszmán Birodalomra, sőt háború lehetőségét is kilátásba helyezte arra az esetre, ha a pátriárkai kiváltságokat megsértenék. A Porta végül meghátrált, és 1890. december 24-én hivatalosan megerősítette, hogy a Patriarchátus hagyományos kiváltságait továbbra is tiszteletben tartja.
V. Dionüsziosz 1891. augusztus 12-én (a julián naptár szerint augusztus 24-én) szélütés következtében hunyt el. A konstantinápolyi Balıklı városrészben található Életadó Forrás (Zóodokhosz Pigi) monostorának temetőkertjében temették el.
Fordítás
Források Σταυρίδης, Βασίλειος (2004). Οι Οικουμενικοί Πατριάρχαι. 1860-σήμερον. Ιστορία και κείμενα (Δεύτερη, βελτιωμένη έκδοση). Θεσσαλονίκη: Εκδοτικός Οίκος Αδελφών Κυριακίδη Α.Ε. . «Διονύσιος Ε΄ Κωνσταντινουπόλεως». Εγκυκλοπαίδεια Μείζονος Ελληνισμού. Ίδρυμα Μείζονος Ελληνισμού. Ανακτήθηκε στις 20 Απριλίου 2023. «Τα κατά τον θάνατον και την κηδείαν του Οικουμενικού Πατριάρχου Διονυσίου του Ε΄». Ανάπλασις (Αθήνα) Δ΄ (81): 1090-1093. 1. Ανακτήθηκε στις 20 Απριλίου 2023.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1820-ban született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek