I. Simeon, görögösen Szümeón (, „Trapezunti Simeon”), görög ortodox szerzetes, három alkalommal volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája: rövid ideig 1466-ban, 1471 és 1475 között, valamint 1482 és 1486 között. 1484-ben ő elnökölt az 1484-es konstantinápolyi zsinaton, amely hivatalosan elvetette a Bázel–ferrara–firenzei zsinat egyesülési határozatait.
Élete Simeon 1400 és 1420 között született a Trapezunti Császárság egyik előkelő családjában. Miután 1461-ben az Oszmán Birodalom elfoglalta Trapezuntot, II. Mehmed oszmán szultán a volt birodalom nemeseit Konstantinápolyba telepítette. Simeon, aki ekkor már szerzetes volt, szintén a fővárosba költözött. A trapezunti nemesség külön politikai csoportot alkotott a konstantinápolyi görög elit körében. Vezetőjük feltehetően Geórgiosz Amirucész tudós és államférfi volt. Ez a csoport Simeont támogatta a pátriárkai trón megszerzésében a Geórgiosz Galesziotész nagykartophülax és Manuel Khrisztonümosz nagy egyháznagy – a későbbi III. Maximosz konstantinápolyi pátriárka – vezette konstantinápolyi főnemesi csoporttal szemben.
1466 őszén Simeon 2000 aranypénzt fizetett az oszmán kormánynak, és ezzel megszerezte a pátriárkai trónt. Ez volt az első ismert eset, amikor a konstantinápolyi pátriárkai méltóság megszerzését nyílt pénzfizetés biztosította, és ezzel kezdetét vette az a szimónia, amely a következő évszázadokban meghatározó szerepet játszott a patriarchátus történetében. A pátriárkai küzdelmekben ekkor új szereplő jelent meg: Mara Branković, Brankovics György szerb despota leánya és II. Mehmed egyik mostohaanyja. Mara egész életében keresztény maradt, és jelentős befolyással bírt a szultánra. Mélyen felháborította Simeon hivatalvásárlása, ezért személyesen fordult panasszal II. Mehmedhez. Kérésére, valamint az általa felajánlott 2000 aranypénz fejében a szultán letette Simeont, és I. Dionüszioszt nevezte ki pátriárkává. Simeon ezt követően néhány évre egy Sztenimakhosz (a mai Aszenovgrad) közelében fekvő kolostorba vonult vissza.
Dionüsziosz uralmát kezdettől fogva mindkét rivális politikai csoport ellenezte, köztük Simeon hívei is. Végül 1471 végén hamis vádak alapján – miszerint áttért az iszlámra és körülmetélték – letették hivatalából. Simeon újabb 2000 aranypénzt fizetett a szultánnak, és állítólag azt is megígérte, hogy megakadályozza az oszmánellenes mozgalmak kibontakozását Trapezunt vidékén. Ennek eredményeként ismét elfoglalhatta a pátriárkai széket. Valójában azonban 1472 májusában Caterino Zeno, valamint Alexiosz Komnénosz, II. Dávid trapezunti császár unokaöccse, Uzun Hasszán támogatásával sikertelen kísérletet tett Trapezunt visszafoglalására. Simeon az oszmán kormányzat mellé állt, és 1472 júniusában leváltotta a felkeléssel rokonszenvező Pankratiosz trapezunti metropolitát, helyére pedig Dorotheoszt, Athén egykori metropolitáját nevezte ki, aki hűségesebb volt az oszmán hatalomhoz. Második pátriárkasága alatt a patriarchátus adóssága 7000 aranyforintra nőtt. 1474. október 10-én a Szent Szinódus azt is elfogadta, hogy a patriarchátus évente 2000 aranyforintot fizessen az Oszmán Birodalomnak. A növekvő pénzügyi terhek miatt Simeon 1474 telén adománygyűjtő körútra indult.
Amikor 1475 elején visszatért Konstantinápolyba, riválisa, I. Rafael, aki feltehetően ismét Mara Branković támogatását élvezte, magasabb összeget ajánlott fel a szultánnak, és megszerezte a pátriárkai méltóságot. Rafael azonban egy év elteltével nem tudta teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit, ezért leváltották, helyére pedig III. Maximosz került, aki a konstantinápolyi főnemesi csoport vezetője volt.
III. Maximosz 1482. április 3-án bekövetkezett halála után Simeon harmadszor is elfoglalta a konstantinápolyi pátriárkai trónt. Ezt a tisztséget 1486 őszéig viselte, amikor II. Niphón követte hivatalában. Harmadik pátriárkaságának legfontosabb eseménye az 1484-es konstantinápolyi zsinat volt. A zsinat ünnepélyesen elutasította az 1439-es firenzei zsinat egyházegyesítési határozatait, és megerősítette az ortodox egyház önálló hitelveit a római katolikus egyházzal szemben.
Simeon nem sokkal később, még 1486 folyamán meghalt. Halála előtt nem készített végrendeletet, ezért jelentős vagyona öröklése körül hosszan tartó jogviták bontakoztak ki.
A kronológia vitatott kérdései
A történészek között nincs teljes egyetértés Simeon első pátriárkaságának időrendjét illetően. George Kiminas, Steven Runciman, Venance Grumel, Szardeiszi Germanosz, valamint a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus hivatalos álláspontja a Monemvasziai Pszeudo-Dorotheosz krónikáját követi, amely szerint Simeon II. Márk után került a pátriárkai trónra. Ezzel szemben Vitalien Laurent, akinek álláspontját Gerhard Podskalsky is átvette, úgy véli, hogy Simeon és ellenfelei közötti konfliktusok még akkor kezdődtek, amikor II. Márk Adrianopolisz metropolitája volt. E rekonstrukció szerint Simeon első pátriárkasága megelőzte II. Márk uralmát. A kérdés mindmáig vitatott a bizantinológiai szakirodalomban.
Fordítás
Források Moustakas Konstantinos. "Symeon I of Constantinople". Encyclopaedia of the Hellenic World, Asia Minor. Retrieved 7 August 2011. Vitalien, Laurent (1968). "Les premiers patriarches de Constantinople sous la domination turque (1454–1476)". Revue des études byzantines (in French) (26): 229–263 (241–242, 254–255). doi:10.3406/rebyz.1968.1407. Runciman, Steven (1985). The Great Church in captivity. Cambridge University Press. pp. 193–194, 200, 228. . Philippides, Marios (2011). The Siege and the Fall of Constantinople in 1453. Ashgate Publishing. pp. 83–84. . Babinger, Franz (1992). Mehmed the Conqueror and His Time. Princeton University Press. p. 307. . Kiminas, Demetrius (2009). The Ecumenical Patriarchate. Wildside Press. pp. 37, 45. . Grumel, Venance (1958). Traité d'études byzantines, vol. I - La chronologie (in French). Paris: Presses Universitaires de France. p. 437. Σάρδεων Γερμανός (1933–1938). "Συµβολή εις τους πατριαρχικούς καταλόγους Κωνσταντινουπόλεως από της αλώσεως και εξής". Ορθοδοξία (in Greek) (8–13). "Symeon I". Ecumenical Patriarchate. Retrieved 7 August 2011. Podskalsky, Gerhard (1988). "Griechische Theologie in der Zeit der Türkenherrschaft (1453–1821) - die Orthodoxie im Spannungsfeld der nachreformatorischen Konfessionen des * Westens" (in German). Munchen: C. H. Beck. p. 398. .
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1486-ban elhunyt személyek