Tarhoncu Ahmed Pasha (Tarhuncu Ahmed Paşa) oszmán albán származású államférfi és az Oszmán Birodalom nagyvezírje volt 1652. június 20-tól 1653. március 21-ig, amikor az általa kezdeményezett gazdasági reformok miatt ellenségei kivégezték.

Korai évei

Tarhoncu Ahmed pasa a mai Mat körzet területén született, Észak- Albánia területén a 16. század végén.Uzunçarsılı, İsmail Hakkı, (1954) Osmanlı Tarihi III. Cilt, 2. Kısım, XVI. Yüzyıl Ortalarından XVII. Yüzyıl Sonuna kadar), Ankara: Türk Tarih Kurumu (Altıncı Baskı 2011 ISBN 978-975-16-0010) say.404 Kezdetben tárkonykereskedő ( tarhoncu ) volt, mielőtt csatlakozott az oszmán kormányzathoz. Az Enderunban tanult. Amikor a Silahdar Bosnalı Musa Ağa 1633-ban elhagyta a palotát, hogy Egyiptom kormányzója legyen, szpáhi lovasként ő is vele távozott. Először Musa pasa, majd Hezarpâre Ahmed pasa kethüdájaként szolgált. Hezarpâre Ahmed pasa meggyilkolása után testvére, Oruç is életét vesztette a szipahik Sofu Mehmet pasa elleni lázadásában. Tarhoncu Ahmed Ağát azonban Sejk al-Islam Hacı Abdurrahim Efendi védelme mentette meg. Diyarbakır kormányzói székét kapta. Később zarándoklatra indult a Hejazba. Mielőtt visszatért Diyarbakırba, 1649 januárjában áthelyezték Egyiptomba.

Tarhuncu Ahmed pasát 1651 januárjában elbocsátották Egyiptomból, és Isztambulba érkezett. Naima története arról számol be, hogy amikor Hadım Abdurrahman pasa, akit Egyiptomban kormányzóvá neveztek ki, megsértette őt szpáhi származása miatt, Tarhuncu Ahmed pasa nagyon ügyes, de megalázó hangnemben válaszolt, ezért kellett távoznia. Amikor visszatért Isztambulba, a nagyvezír, Gürcü Mehmed pasa úgy gondolta, hogy Tarhuncu Ahmed pasa kiváló képességei miatt riválisa lehet a nagyvezíri posztért. Először Tarhuncu Ahmed pasát jedikulei börtönbe(Héttorony) küldte az egyiptomi tartomány elszámolásaiban található hibák miatt. Majd azzal a céllal, hogy eltávolítsa Isztambulból, joáninai szandzsákbej tisztségét adományozta neki; de száműzetésben Thesszalonikiben kellett élnie.

Eközben a kormányzati ügyeket Hocazade Mesud Efendi, az anatóliai főbíró és a Valide szultán bizalmasa felügyelte. Gürcü Mehmed pasa helyére nagyvezírnek egy gyakorlati hozzáértést bizonyító vezírt kerestek. A sejk al-Iszlám Siyavuş pasát javasolta nagyvezírnek, de a Valide szultán(Turhan szultána) nem fogadta el ajánlását. Hocazade Mesud Efendi azonban Tarhuncu Ahmed pasát ajánlotta nagyvezírnek. Ezt követően Tarhuncu Ahmed pasát meghívták Konstantinápolyba (Isztambulba). Tarhuncu Ahmed pasa titokban meg is érkezett, és Hocazade Mesud Efendi süleymaniyei kastélyában szállt meg, érkezését pedig jelentették a Valide szultánnak. Ott Tarhuncu Ahmed pasa találkozott a szultánnal és más állami tisztviselőkkel. E tárgyalások során Tarhuncu Ahmed pasa ígéretet tett arra, hogy bizonyos feltételek mellett megfelelő módon megoldja az állam problémás kérdéseit (nevezetesen a krétai kérdést, a haditengerészeti kérdést és a fizetési kérdést), és cserébe elmagyarázta, hogy mely kérdésekre fog összpontosítani. Amikor a két fél megállapodott ezekben a fontos kérdésekben, Tarhuncu Ahmed pasát 1652. június 19-én nagyvezírnek nevezték ki.

Nagyvezírként IV. Mehmet szultán (ur. 1648–1687) uralkodásának elején töltött rövid hivatali ideje alatt megpróbálta megakadályozni a hanyatlást és megreformálni az oszmán bürokráciát. Tarhoncu Ahmed volt az első nagyvezír, aki a következő pénzügyi évre előre elkészítette az éves költségvetést.

Tarhuncu Ahmed pasa éjjel-nappal nagy komolysággal és becsülettel dolgozott a kincstári hiány megszüntetésén, a valuta értékének ingadozásának megszüntetésén, a vámbevételek növelésén, a palota és a hajógyár költségeinek csökkentésén és a korrupció megelőzésén. Szigorú utasításokat küldött minden állami tisztviselőnek a részrehajlás és a megvesztegetés útján történő üzletelés ellen. Felkérte a bürokratikus osztályt, például a hivatalnokokat és a vagyonkezelőket, hogy járuljanak hozzá a kincstárhoz (ami arra utal, hogy megvesztegetés révén gazdagodtak meg), és ez a hozzájárulás 20 millió akçe kincstári hozzájárulást eredményezett. Nyomozott a magas rangú állami tisztviselők otthonába be- és kimenő pénzek forrásairól. A börtönben néhány rabot, akiket "megvesztegetést elfogadó állami tisztviselőknek" álcázva, elrettentésként köztereken kivégeztetett. Hatályon kívül helyezte elődje, Gürcü Mehmed pasa által kinevezett tisztségeket, azt állítva, hogy azokat megvesztegetés fejében tették, de ezeket a kinevezéseket Hatice Turhan szultána közbenjárásának köszönhették. Ezen radikális lépések miatt azok, akiknek az érdekeit Tarhuncu Ahmed pasa tettei sértették, mind az államon belül, mind azon kívül, ellenségeivé váltak, és neheztelést kezdtek táplálni. Továbbá az emberekre kivetett új adók, amelyek a költségvetés szabályozását szolgálták, komoly elégedetlenséget váltottak ki a lakosság, a hadsereg és az ulémák (vallástudósok) körében.

Először az ulémák egy része fellépett a nagyvezír ellen, és velük együtt a piaci kereskedők és a janicsár lovasság is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, akik szokásukhoz tették, hogy részt vesznek a kormány elleni fellépésekben. Ezeket az eseményeket némileg lecsillapította Bahai Efendi sejk al-Iszlámmá kinevezése. Az Oszmán Birodalom történetében először hoztak létre egy bizottságot, amelynek feladata az állam bevételeinek és kiadásainak aprólékos tanulmányozása és az állami költségvetés elkészítése volt. Ez a bizottság körülbelül tíz éven át, 1643-tól, Kemankeş Kara Musztafa pasa nagyvezírségének utolsó évétől 1652-ig vizsgálta az állam iratait. Ebben az időszakban az állami bevételek elérték az 5329 (yük)-ot az új adók (különösen a „malomadó” és a „háztartási adó”) bevezetésével; az állami kiadások ezzel szemben az 1643-as körülbelül 6000 (yük)-ról 1650-re körülbelül 5500 (yük)-ra csökkentek. Bár a költségvetési problémák nagy része a költségvetési hiányból fakadt, azt is meg kellett érteni, hogy néhányuk rövid távú likviditási problémák voltak, ami azt jelentette, hogy a folyamatos állami kiadások ellenére a tartományokban a bevételeket nem szedték be időben, nem a tervek szerint küldték a központba, és a bevételek rendszertelenek voltak.

Miután Tarhuncu Ahmed pasa részletes költségvetési főkönyvet készített, elkezdte csökkenteni a kiadásokat, különösen a palota, majd az állam vezető személyiségeinek kiadásait. Ezek a kiadáscsökkentések sok ellenséget szereztek neki. 1652. november 20-án tűz ütött ki az isztambuli bazárok közelében található Esir Hanban (Rabszolgafogadó), jelentős károkat okozva a nyüzsgő Çarşıkapı, Gedikpaşa, Çemberlitaş, Mahmutpaşa, Beyazıt és Mercan piacnegyedekben. A károk ismét előtérbe helyezték a fővárosban tapasztalható készpénzhiány problémáját. A rövid távú finanszírozás biztosítása érdekében a Defterdar (főpénztáros) 15 erszény pénzt kölcsönzött, és a „Mum Eminliği” (gyertyaőr) kiváltságot adományozta egy „Devletoğlu” nevű nem muszlimnak. A palota és a hivatalos rezidenciák őrei elkezdték zaklatni Devletoğlu üzletét, adminisztratív központját, kávét, gyertyákat és cukrot kérve. Ez összecsapásokhoz vezetett az őrök és Devletoğlu emberei között, magát Devletoğlut pedig fizikai bántalmazással fenyegették meg. Végül, rájött, hogy nem tud megbirkózni a problémákkal, Devletoğlu eltűnt anélkül, hogy visszaszerezte volna a Defterdarnak adott kölcsönt.

Kivégzése IV. Mehmed szultán még gyermek volt, és inkább a vadászat érdekelte. Az állami tisztviselők, még a szultán jelenlétében is, állandó versengést folytattak egymással. Tarhuncu Ahmed pasa ellenségei a Valide szultánt (a szultán anyját) és még a fiatal szultánt is arra buzdították, hogy lépjenek fel a nagyvezír ellen. Végül a rágalom, miszerint a nagyvezír meg fogja fosztani a szultánt, egyesítette az udvaroncokat, és királyi rendeletet adtak ki Tarhuncu Ahmed pasa nagyvezíri tisztségéből való eltávolításáról.

1653. március 21-én, Nevruz (perzsa újév) napján, miután átadta az újévi ajándékokat a szultánnak, a nagyvezírt meghívták a palotába, miközben a hajógyárban intézte haditengerészeti ügyeit. Tengeren át lépett be a Hasbahçe-ba (Királyi Kert), ahol a főeunuch (Darüssaade Ağa) fogadta, és visszaadta a nagyvezíri pecsétjét. Nagyvezíri tisztsége körülbelül kilenc évig tartott.

Ezután Tarhuncu Ahmed pasát átadták a kivégzőknek, akik megfojtották. Holttestét első gazdája, Hocazade Musa pasa felesége által küldött férfi vitte el a palotából, és az üsküdari Karacaahmet temető Miskinler részlegében temették el. Halálakor több mint 60 éves volt. Ez gyakorlatilag véget vetett a több éves reformkísérleteknek.

Jegyzetek

Források Özvar, Erol "Tarhuncu Ahmed Paşa" (2011)) Türkiye Diyanet Vakfı İslam Ansiklopedisi Cilt:40 Sayfa:20-22 İstanbul:Türkiye Diyanet Vakfı 18 Ocak 2017 tarihinde Wayback Machine sitesinde arşivlendi. Mehmed Süreyya (haz. Nuri Akbayar) (1996), Sicill-i Osmani, İstanbul:Tarih Vakfı Yurt Yayınları C.II s.

Kategória:Uralkodók Kategória:1592-ben született személyek Kategória:1653-ban elhunyt személyek