Kilikiai Oppianosz, latinosan Oppianos (), ókori görög költő.
Élete, munkássága Kr. u. 149 körül született a ciliciai Kórykoszban (Corycus), és mintegy harmincéves korában hunyt el. Legismertebb műve az öt énekből álló Halieutica (Halieutika, „A halászatról”), amely a halak életét, tulajdonságait és a halászat módszereit ismertető didaktikus költemény. A mű számos kéziratban maradt fenn, stílusát dallamos verselés, gondos szerkesztés jellemzi, bár helyenként túlzottan bőbeszédű és a második szofisztika ízlésvilágát tükrözi. Forrásai között szerepelhetett a bizánci Leonidas halászati munkája, valamint az alexandriai kori Demostratosz Logoi Halieutikoi című műve. A Halieutica legkorábbi kéziratai közé tartozik egy firenzei palimpszeszt és a Mediceus Laurentianus XXXI, 39 jelzetű kódex.
Oppianosz neve alatt maradt fenn egy másik tanköltemény is, a négy énekből álló, töredékesen fennmaradt Cynegetica (Kynégetika, „A vadászatról”). A kutatás azonban ma úgy véli, hogy ezt nem a ciliciai Oppianosz írta, hanem egy másik, feltehetően a szíriai Apameiából származó költő, aki Caracalla római császár uralkodása idején (Kr. u. 212–217 körül) élt. A mű a vadászat eszközeit, híres vadászokat, a vadállatok életmódját és a vadászat különféle formáit mutatja be. Szerzője több tekintetben Oppianoszt követte, stílusa azonban díszítettebb, patetikusabb, nyelve és verselése kevésbé kiforrott. A mű legfontosabb kézirata a 10. századi Marcianus graecus 479.
Mindkét költeményhez fennmaradtak középkori magyarázatok (scholionok), amelyek részben a bizánci Ióannész Tzetzész kommentárjaira támaszkodnak. A Cynegeticához az 5. században Eutekniosz prózai átdolgozást (paraphrasis) is készített. Hasonló módon Oppianosz neve alatt terjedt egy harmadik didaktikus költemény is, aZ Ixeutica („A madarászatról”), amelyet valójában a 4. században Dionüsziosz Philadelphenosz írt. Valószínűleg azért kapcsolták Oppianosz nevéhez, mert Eutekniosz ehhez a műhöz is készített parafrázist.
A Halieutica első nyomtatott kiadása 1515-ben jelent meg Firenzében a Giunta-nyomdában, míg a Cynegetica 1517-ben Velencében, Aldus Manutius kiadásában látott napvilágot. A két mű első jelentős kritikai kiadását Johann Gottlob Schneider készítette (Strasbourg, 1776), ennek javított változata pedig 1846-ban jelent meg Párizsban a Didot kiadónál Friedrich Lehrs szerkesztésében. A scholionokat Charles Bussemaker adta ki (Párizs, 1849), Eutekniosz Cynegetica-parafrázisát Otto Tüselmann publikálta (Berlin, 1900), míg az Ixeutica parafrázisának első kiadása Winding nevéhez fűződik (Koppenhága, 1715), később pedig Lehrs és Cramer is új kiadást készített belőle.
A modern kutatás alapvető munkái közé tartozik Ausfeld De Oppiano et scriptis sub eius nomine traditis (1876) című monográfiája, Friedrich Lehrs tanulmánya a Halieutica és a Cynegetica szerzőségének különbségeiről (1837), valamint Vári Rezső szövegkritikai és kézirattörténeti vizsgálatai (1892–1895).
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Ókori görög irodalom
Kategória:Ókori görög költők, írók