Aulus Verginius Tricostus Caeliomontanus patrícius államférfi a korai Római Köztársaságban. I. e. 494-ben consuli tisztséget viselt, melynek során győzelmet aratott a volscusok ellen.
Élete Aulus a Verginia nemzetság Caelimontanus ágához tartozott (amely onnan kapta a nevét, hogy birtokai a Mons Caeliuson - Róma hét dombjának egyike - voltak) A család szinte minden férfitagja a Tricostus nevet viselte. Bátyja valószínűleg az a Titus Verginius Tricostus Caeliomontanus, aki i. e. 496-ban viselt consuli méltóságot.
I. e. 494-ben Aulus Verginiust választották consullá, Titus Veturius mellé. Az állam ekkor súlyos válságát élte, az előző évben a katonának jelentkezett adósrabszolgák hitelük enyhítését várták és amikor a győztes visszatérésük után nem kapták meg, lázongani kezdtek. Az állami intézményekben bizalmát vesztett nép éjszakánként az Aventinuson és az Esquilinuson gyűlésezett. A szenátus konzervatív frakciója határozott fellépést várt és felszólították a consulokat, hogy kezdjék el a sorozást az aequusok, volscusok és szabinok elleni háborúra.Livy, ii. 29.Dionysius, vi. 34. De senki sem engedelmeskedett a behívásnak, az ellenük küldött lictort pedig megakadályozták abban, hogy elfogja az ellenszegülőket. A szenátus ezután három javaslatot tárgyalt: A. Verginius csak az előző háború veteránjainak adott volna hitelenyhítést; T. Larcius általános adósságelengedést javasolt, mert a hitelek megnyomorították a szegény osztályt; a militáns Ap. Claudius viszont kijelentette hogy nevezzenek ki dictatort, akinek döntése ellen nem lehet a népgyűléshez fellebbezni: "Rajta hát, kiáltsunk ki valakit dictatornak, akinek a szava ellen nincs föllebbezés; és máris lelohad a lángja mindannak, ami most lobog. Akkor üssön meg valaki egy lictort, ha majd bizton tudja, hogy a háta meg az élete annak az egy embernek a kezében van, akinek a méltóságát megsérti."Dionysius, vi. 37–38.
Bár javaslatát sokan túl szigorúnak tartották, mégis majdnem megválasztották Claudiust dictatornak. Végül azonban a mérsékeltek győztek és Manius Valerius Maximus lett a dictator, annak a Publiusnak a fivére, akinek törvénye lehetővé tette a népgyűléshez való fellebbezést és ezért a nép bízott benne. Valerius kis változtatással ismét bevezette Servilius rendeleteit az adósrabszolgaság ideiglenes felfüggesztéséről és így sikerült tíz légiót felállítania, amelyek segítségével legyőzte az aequusokat, volscusokat és szabinokat. A Verginius három légióval a létszámfölényben lévő volscusok ellen diadalmaskodott, elfoglalta Velitrae városát, amelynek elvették földjeit és ahová római telepeseket küldtek.Livy, 2.30
Valerius diadalmas visszatértekor felvetette az adósrabszolgaság rendezését, de a szenátorok, akiket egy ilyen lépés hátrányosan érintett volna, elvetették javaslatát. Valerius erre felháborodottan lemondott a dictatori tisztségről.Livy, ii. 30, 31.Dionysius, vi. 39–44.
A katonák lázadásától tartó szenátorok az aqeuusok támadásának ürügyén kivezényelték a légiókat a városból, emlékeztetve őket a besorozásnál tett esküjükre. A katonák meg akarták gyilkolni a consulokat, de miután rámutattak, hogy ezzel esküjük nem válik semmissé, egyszerűen kivonultak a közeli Mons Sacer hegyére, míg Rómában a patríciusok a plebeiusok, azok pedig a patríciusok támadásától rettegtek. Végül Agrippa Menenius Lanatus, Valerius támogatásával kiegyezést javasolt.Dionysius, vi. 49–58. App. Claudius ugyanakkor gyengeséggel vádolta Valeriust és Meneniust és ellenzett bármilyen engedményt a szegényeknek, akit alig tartott jobbnak a barmoknál.Dionysius, vi. 59–64.
A szenátus végül tíz követet küldött a Mons Sacerre és a tárgyalások során megegyeztek az adósságok elengedéséről és a néptribunusi tisztség bevezetéséről, akik megvétózhatták a szenátus és a consulok rendeleteit. A válság végleges lezárása és a nép visszatérése a következő évre maradt.Livy, 2.32
A megbízhatatlannak ítélt Festus szerint A. Verginius egyike volt azoknak a notabilitásoknak, akik belekeveredtek Spurius Cassius Vecellinus állítólagos összeesküvésébe és máglyán megégették őket.Festus 180 LValerius Maximus, vi. 3.2Broughton, vol i, pp.21 (see note 1)
Jegyzetek
Források Titus Livius: A római nép története Halikarnosszoszi Dionüsziosz: Romaike Archaiologia. T. Robert S. Broughton: The Magistrates of the Roman Republic, American Philological Association (1952).
Fordítás
Kategória:Consulok az i. e. 5. században Kategória:Ókori tisztviselők Kategória:Az i. e. 6. században született személyek Kategória:Az i. e. 5. században elhunyt személyek