A bordeaux-i Szent András-főszékesegyház () egy Szent András apostolnak szentelt gótikus római katolikus templom, amely a franciaországi Bordeaux-ban található. Az épület a Bordeaux-i főegyházmegye főszékesegyháza.

1998-ban az UNESCO a franciaországi Szent Jakab-utakat világörökségi helyszínné nyilvánította, ideértve Bordeaux három fő templomát is: a Szent Severin-bazilikát, a Szent Mihály-bazilikát és a Szent András-főszékesegyházat.

Története

A karoling és román kori templom Az első Szent Andrásnak szentelt templomot elsőként egy 814-ben egy Karoling-korból származó bordeaux-i dokumentum említ. Ez a templom valószínűleg egy templomcsoport része volt, amelyhez a bordeaux-i Saint-Seurin (Szent Szeverin) bazilika és a Notre-Dame-de-la-Place is tartozott a régi castrumban, azaz a római korból megmaradt erődített városban. Hivatalosabb formában az épület 1096-ban tűnik fel IX. Vilmos aquitániai herceg kancelláriájának egyik okiratában. Ebben az évben szentelte fel hivatalosan II. Orbán pápa.

A 11. és 12. században a román stílusú templom hosszas versengést folytatott a szomszédos bordeaux-i Saint-Seurin-templommal a Szent Jakab-úton részt vevő zarándokokért. A Saint-Seurin rendelkezett azzal, amivel a bordeaux-i katedrális nem: Szent Jakab társainak földi maradványaival, valamint Roland lovag olifantjával, azaz vadászkürtjével, amelyet Nagy Károly helyezett ott el ereklyeként. A Saint-André azonban fokozatosan egyre nagyobb befolyásra tett szert, és Aquitánia vezető templomává vált. Ezekig az időkig a Bourges-i érsekség joghatósága alá tartozott, ám IV. Kelemen pápa idején a Saint-André közvetlenül Róma alá lett rendelve. Emellett joghatóságot szerzett Agen, Périgueux, Angoulême és Saintes felett is.

1137. július 25-én a 13 éves Aquitániai Eleonóra a katedrálisban ment feleségül a leendő VII. Lajos francia királyhoz. Alig egy héttel később a férjének apja, VI. Lajos elhunyt, így Eleonóra Franciaország királynéja lett. Ezt a házasságot 1152-ben érvénytelenítették. Ugyanebben az évben feleségül ment a leendő II. Henrikhez, majd 1154-ben Anglia királynéja lett. Ő lett Oroszlánszívű Richárd és Földnélküli János angol királyok édesanyja.

A román stílusú templom építése valamikor 1170 előtt kezdődött a korábbi, Karoling-kori templom falazatára építve. Főhajója valószínűleg három téglalap alakú boltszakaszból és egy aszimmetrikus kereszthajóból állt, és a tervek szerint több kupolát is kapott volna, hasonlóan az angers-i Saint-Maurice templomhoz. A 13. század elején azonban úgy döntöttek, hogy a katedrális építését az Île-de-France régióban a 12. század végén megjelent új, gótikus stílusban folytatják. A régi szentélyt fokozatosan lebontották. A román stílusú templomból csupán a főhajó egyik fala maradt fenn.

A gótikus katedrális (14–15. század) A román stílusból a francia gótikus építészetbe való átmenet egy olyan hosszú időszak alatt ment végbe, amikor Aquitánia és Bordeaux angol uralom alatt állt. Ezt elősegítette a bordeaux-i érsek, Bertrand de Goth támogatása is, aki 1305-től 1314-ig V. Kelemen pápa néven vezette a katolikus egyházat, és számos adományt, illetve kiváltságot biztosított az új katedrális számára.

Az új székesegyház szentélykórusa még építés alatt állt 1320-ban, amikor Bertrand Deschamps lett az építőmester. A főhajó építését jelentősen hátráltatta a százéves háború 1337-es kitörése Anglia és a Francia Királyság Valois uralkodói között. A főhajó tervezett méretét emiatt csökkentették: háromhajós elrendezés helyett egyhajósra módosították. A munkálatok ezután elsősorban a díszítésre korlátozódtak. A főépülettől különálló harangtorony építése 1440-ben kezdődött, de csak 1500-ra fejeződött be. Egy 1427-es földrengést követően – amely a városfalak egy részének beomlását okozta – Imbert Boachon építőmester irányításával támíveket építettek a főhajó külső részéhez.

A reneszánsztól a forradalomig (16–18. század) A 16. században reneszánsz díszítőelemekkel bővítették a gótikus szerkezetet; többek között egy díszes szentélyrekesztővel a kórus és a főhajó között. Ezt 1806-ban elbontották, de egyes elemei ma az orgonakarzaton láthatók. A 17. században a templomtornyok újjáépítésére került sor, a belső térben azonban csak kevés változás történt. 1772 és 1784 között, de Rohan bíboros idején, az érsek javaslatára az érseki palota klasszicista homlokzatot kapott. 1787-ben egy tűzvész súlyos károkat okozott a kórus és a kereszthajó tetőszerkezetében.

XIII. Lajos és Ausztriai Anna – III. Fülöp spanyol király lánya és osztrák főhercegnő – királyi esküvőjére a katedrálisban került sor 1615-ben, amely megszilárdította a Spanyolország, Ausztria és Franciaország közötti szövetséget. Ebből a házasságból született 1638-ban XIV. Lajos.

A francia forradalom alatt a székesegyház bútorzatát és díszítéseinek nagy részét eltávolították vagy megrongálták. Az északi oldalon lévő külső szobrok egy részét a szomszédos épületek eltakarták, így azok megmenekültek. 1793 márciusában az épületet hivatalosan államosították, és katonai lovak takarmányának tárolására szolgáló csűrré alakították. 1797-ben a főhajót politikai gyűlésekre és hazafias gyűlésekre használták. A tornyot a lerombolás veszélye fenyegette, és a bútorzat nagy része már eltűnt, mire az épületet 1798-ban végül visszaadták az egyháznak.

A 19. századtól napjainkig A felújítások és újjáépítések hosszú sora 1803-ban kezdődött, és az egész évszázadon át tartott. A legambiciózusabb rekonstrukciókat Paul Abadie, Eugène Viollet-le-Duc tanítványa végezte, aki leginkább a párizsi Sacré-Cœur-bazilika építészeként ismert. A bordeaux-i főhajó északi oldala előtt álló későbbi építményeket 1866-ban elbontották, így a katedrális ezen része láthatóbbá vált. 1862-ben Abadie új sekrestyék építését javasolta a régi kolostorépület helyett, amelyek jóval nagyobbak lettek volna az eredetieknél. Abadie terveit hevesen ellenezte Leo Drouyn bordeaux-i régész, aki úgy vélte, hogy az Abadie által javasolt változtatások inkább az építész gótikus stílusról alkotott elképzelésein, semmint az eredeti épület történelmi valóságán alapulnak. Drouyn a középkori bordeaux-i stílus szigorúbb és hitelesebb helyreállításához ragaszkodott. Végül azonban Abadie elképzelése érvényesült.

A helyreállítási és újjáépítési munkálatok a 20. század folyamán is folytatódtak. A főhajó nyugati boltozatait 1907 és 1909 között erősítették meg; az északi kereszthajó nyugati tornyát 1943-ban, a keleti tornyot pedig 1958-ban újították fel. A szentélykörüljáró és a kápolnák tetőszerkezete 1990-ben készült el, majd az északnyugati kápolnán, a sekrestyén, a tengelykápolnán, valamint a kereszthajó homlokzatán folytatódtak a munkálatok. 1997–98-ban az északi kapuzat falait lézeres eljárással tisztították meg a több évszázados szennyeződésektől és koromtól.

2026 elején kezdődött meg a barokk orgona átfogó rekonstrukciója. Ennek során a hangszert teljesen elbontották és szétszerelték, a felújítás várhatóan 2030-ig fog tartani, tervezett költsége pedig 3,7 millió euró lesz.

Jegyzetek

Irodalom

Fordítás

Kategória:Franciaország gótikus vallási építményei Kategória:Franciaország katolikus templomai, kolostorai Kategória:Bordeaux építményei Kategória:Szent András-templomok Kategória:Franciaország világörökségi helyszínei