A cassoulet (okcitánul: cassolet vagy caçolet; kiejtése fonetikusan: "kászulé") jellemzően Okcitánia régió, de egész Dél-Franciaország ételspecialitása, amelyet általában szárított fehérbabból és többféle húsból készítenek. A cassoulet nevét az okcitán nyelven caçòlának nevezett mázas cserépedényről kapta, amelyet elsősorban Isselben készítettek.
Készítése
A babot vízbe kell áztatni a hűtőszekrényben 7 órán át, külön edényben a csülköt pedig 3 órán át (a sósságától függ). A bab vizét egyszer vagy kétszer le kell cserélni (az erjedés elkerülése érdekében).
Ezután a csülköt le kell szűrni és a húst leöblíteni, majd beletenni egy nagy fazékba és hozzáadni az egyéb húsokat (pl. borjúcombo(ka)t vagy karajt, szalonnát), 1 db meghámozott, gerezdekre vágott hagymát, a meghámozott és felszeletelt sárgarépát, sót és a csülökcsonto(ka)t. Fel kell önteni hideg vízzel, majd felforralni. Forrás után le kell szedni a habot, majd hozzáadni a fűszerpaprikát és a bouquet-garni-t. Fedő alatt, lassú tűzön 1 óra 30 percig kell főzni.
A levest le kell szűrni, a csülköt nagyobb darabokra vágni, csontos húsokat a csont mentén bevágni, a kolbászokat pedig 10 cm-es csíkokra. A kacsacombokat egy nagy serpenyőben, bőrrel lefelé meg kell pirítani, majd a maradék zsiradékban a többi húst is. Két meghámozott hagymát durvára kell szelni, a fokhagymagerezdeket szintén, majd pürésíteni kell az egészet egy aprítógépben. A húsokat ki kell venni és a zsiradékra ezt a keveréket rátenni, majd körülbelül 10 percig főzni, időnként lefedve. A főzés vége felé lehet hozzáadni a felaprított sonkát.
A leszűrt, leöblített babot egy lábasba kell tenni és felönteni hideg vízzel, majd felforralni és lassú tűzön főzni 5 percig, végül leszűrni (a nem kívánt utóhatások elkerülése végett). A megfőtt babot egy üstbe kell tenni, az alaplével felönteni és puhára főzni kb. 1 órát. A babot azután ismét le kell szűrni és a leszűrt alaplébe belekeverni apróra vágott hagymát, illetve sózni ízlés szerint.
A sütőt 170°C-ra kell előmelegíteni. Egy mély, kiszélesedő agyagedényben váltakozva kell rétegezni a húst (karaj, csülök vagy oldalas) és a babot. Annyi alaplevet kell ráönteni, hogy ellepje a húst. A kolbászok a végén kerülnek bele, kicsit kiállva. 2-3 órán át kell sütni. Ha a cassoulet kiszáradna, sütés közben hozzá lehet adni még egy kevés alaplevet. Amint kéreg képződik, nyomjuk le a felszínét a közepébe. Hagyományosan ezt hétszer kell megismételni, de 3-4 alkalommal is elég.
Történet és legenda A cassoulet eredete máig vitatott, de bizonyosan a középkorig nyúlik vissza. Akkoriban raguként, szaftban sokáig főtt húsételként emlegették. A Taillevent (valódi nevén: Guillaume Tirel) által írt 14. századi szakácskönyv, a "Le Viandier" kiemeli a pástétomokat és a ragukat, beleértve a lóbabbal készült bárány- és sertésragukat is.
Az élelmiszertörténészek úgy vélik, hogy Taillevent egy 1226-ban írt arab mű ihlette, amely a fűszerek, gyógynövények, hüvelyesek és bárányhús széles skáláját említi. Ennek okán egyes történészek úgy vélik, hogy a cassoulet az arab világból származik, illetve hogy az arabok honosították meg a fehérbab termesztését Dél-Franciaországban a 7. században és tanították meg a helyi lakosokat ennek a hüvelyesnek az elkészítésére. A fehérbabbal készült birkaragu az arab szakácskönyv receptjei között szerepel és Taillevent ezt a receptet építette be a szakácskönyvébe.
Prosper Montagné (1865–1948) francia séf és gasztroíró legendája szerint a cassoulet eredete Castelnaudary városára, a százéves háború (1337–1453) idejére tehető. Castelnaudary angol ostroma során az éhező franciák minden elérhető élelmiszert (babot és húst) összegyűjtöttek, hogy egy hatalmas ragut vagy babpörköltet készítsenek a harcoló emberek ellátására. Az étkezés után újult erőre kapva sikerült kiűzniük az angolokat és felszabadítaniuk a várost.
Ez a legenda azonban rávilágít az étel természetére: egy konyhai maradékokból készült és nagyon energiadús étel. Eredetileg lóbabból, később pedig fehérbab felhasználásával készült, amelyben a korabeli parasztok kamrájában található húsokat alacsony lángon párolták. Az ételt kora reggel a tűzhely sarkára tették, egész nap főtt és vacsorára fogyasztották. A cassoulet, amelyet a 17. században még estouffet-nek neveztek, a 18. században a cserépedényről, a „cassole”-ról kapta a nevét.
Változatok Az étel lényegében egy ragu vagy pörkölt, amelybe változattól függően raknak konfitált libát vagy kacsát, szalonnát, sertésbőrt, sertéscsülköt, kolbászt, bárányt vagy fogolyhúst. Paradicsomot, zellert vagy sárgarépát is tartalmazhat. A tetején lehet zsemlemorzsa is, de sok esetben nincs.
Régóta fennálló rivalizálás tárgya három város, Castelnaudary, Carcassonne és Toulouse között. A vita a cassoulet eredetét, összetételét és az egyes városokban készített cassoulet ízét érinti.
A castelnaudaryi cassoulet a Lauragais régió fehér babjából készül. Konfitált libát, sertéscsülköt vagy lapockát, kolbászt és sertésbőrt tartalmaz. Az étel alapját képező húsleves elkészítéséhez baromfit vagy némi sertéscsontot, hagymát és sárgarépát is használnak, de ezek nincsenek benne a késztermékben. A sütést kemencében fejezik be. A carcassonne-i cassoulet tartalmazhat vöröslábú foglyot és egy darab birkahúst. A toulouse-i cassoulet konfitált kacsát és toulouse-i kolbászt, sárgarépát és szegfűszeggel tűzdelt hagymát tartalmaz. Sütés előtt néha zsemlemorzsába forgatják. A szakértők között nagy vita tárgya, hogy a sütés során hányszor kell megtörni az étel tetején képződő kérget (egyes verziók szerint hat-nyolcszor). Ariège-i cassoulet ismertebb nevén mongetada vagy mounjetado, mely konfitált kacsából és sertésből készül, helyi fehérbab felhasználásával.
Vélemények szerint az asztúriai fabada Spanyolországban szintén a cassoulet alapján alakult ki.
Kapcsolódó szócikkek Ragu Főzelék Feijoada Babgulyás
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Francia konyhaművészet