Szalay Károly magyar ideg- és elmeorvos, a magyarországi protestáns alkoholmisszió úttörője, az Evangéliumi Iszákosmentő Misszió alapítója és első vezetője.

Élete Szombathelyen született, édesapja Szalay Sándor megyei köztisztviselő volt. Családja később Egerbe költözött, ahol a ciszterci gimnáziumban érettségizett 1912-ben. Orvosi tanulmányait a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karán kezdte meg, amelyeket az első világháború szakított meg. 1914 és 1918 között egészségügyi hadnagyként szolgált az erdélyi és romániai fronton. Orvosi diplomáját 1920-ban szerezte meg.

Pályafutását 1921 és 1928 között Emőd körzeti orvosaként kezdte, ahol közvetlenül szembesült az alkoholizmus társadalmi és egészségügyi következményeivel. E tapasztalatok nyomán érdeklődése az ideg- és elmegyógyászat, valamint a pszichoterápia felé fordult. Tanulmányokat folytatott Németországban és Bécsben, majd ideg- és elmeorvosi szakképesítést szerzett. A húszas–harmincas években több nemzetközi pszichoterápiás kongresszuson vett részt, ahol megismerkedett a lelki gondozás és a pszichoterápia kapcsolatával. 1949-től Budapesten dolgozott, 1952 és nyugdíjazása, 1970 között a Budapesti Műszaki Egyetem szakorvosi rendelőjének ideggyógyásza volt.

Az alkoholbetegek segítésének keresztény alapú szervezett formáját a második világháborút követően kezdte kialakítani. Külföldi tapasztalatai és hazai egyházi kapcsolatai nyomán 1947-ben kezdeményezte az Evangéliumi Iszákosmentő Misszió létrehozását, amelynek első konferenciáját a fóti Mandák Evangélikus Belmissziós Otthonban rendezték meg. A misszió célja az alkoholbetegek testi, lelki és közösségi támogatása volt, amelyet evangélizációkkal, lelkigondozással és közösségi alkalmak szervezésével valósítottak meg. Az 1940-es és 1950-es években az Evangéliumi Iszákosmentő Misszió országszerte rendszeresen szervezett többnapos konferenciákat evangélikus és református gyülekezetekben. A programok az orvosi ismeretterjesztést, a lelkigondozást és az evangéliumi igehirdetést kapcsolták össze. A misszió munkájához több orvos és lelkipásztor csatlakozott, köztük később Siklós József református lelkipásztor is. Szalay Károly előadásokat tartott az alkoholizmus orvosi és lelki vonatkozásairól, valamint több egyházi lapban publikált. Munkássága jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szenvedélybetegség kérdése a magyar protestáns egyházak missziói és diakóniai szolgálatának részévé váljon.

1973. október 23-án hunyt el Budapesten 79 éves korában. Az általa elindított kezdeményezés később a református és evangélikus alkoholmissziós szolgálatok kialakulására is hatást gyakorolt, és alapot teremtett a Magyarországi Református Egyház Iszákosmentő Missziójának megszervezéséhez.

Jegyzetek

Források Selmeczi Lajos: Száztíz éve született dr. Szalay Károly ideggyógyász

Kategória:Magyar orvosok Kategória:Antialkoholisták Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek