Grabovica Donja település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 2, közúton 4 km-re északkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Grabovički-patak alsó foyásánál, 280-480 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_12/tz_12.html Topografska karta Tuzla 426-3-4 A mezőgazdasági területek a felszín mintegy 46%-át, míg az erdők és fás területek 32%-ot tesznek ki, kisebb területeket foglalnak el a beépített területek, vízfolyások és infrastruktúra.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 800 mm.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb157Bosnyák605867Horvát81123Jugoszláv562Egyéb3555Összesen7921047
Története A „Grabovica” név a szláv grab (gyertyánfa) szóból származik. A helyi hagyomány szerint a falu a rajta áthaladó Grabovički-patakról kapta a nevét, amelynek völgyében alakult ki a település.
A középkor végéig Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A tuzlai cölöpházak és a sókitermeléshez használt eszközök régészeti leletei arra utalnak, hogy a tágabb értelemben vett Tuzla környékén már több mint 7000 éve folyamatos volt az emberi jelenlét. A házak a fáktól elhódított dombokon, lejtőkön és völgyoldalakon épültek, és meglehetősen távol állnak egymástól. Nyilvánvaló, hogy a mai lakosok ősei erdőirtással teremtettek helyet a letelepedéshez, vagyis a falvak tisztásokon jöttek létre.
A 15. század végi oszmán hódítás előtt a hasonló falvak korai demográfiai összetétele a kis, rokonságon alapuló, 50–200 lakosú közösségek regionális mintáit követte, elsősorban szláv parasztok, akik önellátó mezőgazdasággal foglalkoztak, és a Boszniai Királyság decentralizált feudális struktúrája alatt a helyi nemességhez kötődtek.
Az oszmán uralom Bosznia 1463-as oszmán hódítását követően a település területe a Zvorniki szandzsákhoz tartozó Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban. A 16. századi oszmán adóösszeírások (defterek) részletes adatokat szolgáltatnak e falvak háztartásalapú népességéről is, feltárva a keresztény és muszlim lakosok együttélését, akik mezőgazdasági tevékenységet folytattak, ugyanakkor határvédelmi (derbent) feladatok ellátása révén adókedvezményekben részesültek. A Zvorniki szandzsák 1533. évi deftere szerint Grabovica településen 6 muszlim ház (hane), 2 nőtlen (mücerred), 65 keresztény ház állt, 13 nőtlen és 15 örökség (bive) volt, jövedelme 11440 akcse volt. Egy házas férfi és családja egy hanének számított. A legtöbb mezőgazdasági adót erre vetették ki. Mücerredként (nőtlen férfi) a saját háztartással még nem rendelkező, felnőtt nőtlen férfiakat külön vették számba. Ők általában kisebb összegű fejadót vagy külön mücerred-adót fizettek, mivel nem rendelkeztek teljes gazdasággal. Biveként az özvegyasszonyokat is külön kategóriában írták össze. Sok esetben tovább művelték a földet, de adóterheik eltértek a teljes háztartásokétól, gyakran kedvezőbbek voltak.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Solina községhez tartozó Grabovica Turska településen 44 házat, 211 muszlim és 7 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően Grabovica, mint a bosznia-hercegovinai Tuzla régió egyik kis faluja, betagozódott ebbe az új délszláv államba, ahol elsősorban a helyi mezőgazdasági közösségeket kiszolgáló mezőgazdasági településként funkcionált. Az 1920-as évek földreformja pedig a korábbi begluk birtokokat parasztcsaládoknak osztotta újra. A két világháború közötti időszakban a falu gazdasága szorosan kötődött Tuzla sóbányászat fellendüléséhez, ami a helyi munkások szezonális vándorlásához vezetett a Solana Tuzla művekbe, ahol a termelés tovább bővült, ami kiegészítő jövedelmet biztosított a bérmunka révén, kiegészítve az önellátó gazdálkodást.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban (1945–1992) az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta, amelyek a gépesített gabona- és zöldségtermesztésre összpontosítottak, míg az infrastrukturális fejlesztések magukban foglalták a falut Tuzlával összekötő utak aszfaltozását az 1960-as évekre, valamint a villamosítást az 1970-es évek elején. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében a település fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. Grabovica, mint Tuzla község egyik faluja, a Tuzla régióhoz tartozott, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 824. számú határozata 1993. május 6-án biztonsági övezetnek nyilvánított, hogy megvédje a civileket a folyamatos ellenségeskedéstől. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Majevica-hegységben, Tuzlától távolabb, keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak, és megteremtve a béke és a megosztott közigazgatás kereteit a tuzlai régiót, beleértve Grabovicát is, integrálta a Bosznia-hercegovinai Föderációba.
Gazdaság A munkaképes lakosság jelentős része a közeli Tuzlába jár dolgozni, ahol bányászat, energetika, vegyipar, kereskedelem és szolgáltatások biztosítanak munkahelyeket. A mezőgazdaság inkább kiegészítő jövedelem, melynek jellemzői a kis családi birtokok.
Infrastruktúra A falut aszfaltozott helyi út köti össze Tuzla városával és a környező településekkel. Az autóbuszközlekedés korlátozott, ezért a lakosok többsége személygépkocsival közlekedik. A település csatlakozik a villamosenergia-hálózathoz, ivóvízellátása vezetékes rendszerrel biztosított. A tuzlai városvezetés célja, hogy Grabovica teljes értékű külvárosi övezetté váljon. Ennek részeként folyamatos útfelújítások zajlanak, bővítik az ivóvízhálózatot, javítják a közlekedési kapcsolatokat Tuzlával.
Oktatás Az alapfokú oktatást, egészségügyi ellátást, postai és közigazgatási ügyintézést a közeli nagyobb települések – elsősorban Tuzla – biztosítják.
Kultúra