bélyegkép|Diego Maradona a kezével a kinyújtózó Peter Shilton fölött a kapuba pöccinti a labdát – az „Isten keze” góljának pillanata. Az argentin és angol labdarúgó-válogatott közötti vetélkedés Argentína és Anglia labdarúgó-válogatottja, valamint szurkolóik közötti sportversengés. A futball egyik legellenségesebb rivalizálásának tartják. A két csapat egymás elleni mérkőzéseit – még a barátságos találkozókat is – gyakran emlékezetes, olykor vitatott események kísérik.
A rivalizálás abból a szempontból is különleges, hogy kontinenseken átívelő, hiszen a legtöbb futballrivalizálás földrajzilag egymáshoz közeli országok között alakul ki, mint például Anglia–Írország vagy Argentína–Brazília. Argentínában Angliát a válogatott egyik legnagyobb riválisának tartják; csak Brazília, Németország és Uruguay előzi meg vagy áll vele egy szinten. Angliában a rivalizálást hasonló jelentőségűnek tekintik, mint az Írország, Skócia, Franciaország és Németország elleni vetélkedést. Ebben jelentős szerepet játszanak a futballon kívüli események is, különösen az 1982-es Falkland-szigeteki háború, amelyet Argentína és az Egyesült Királyság vívott egymással.
A rivalizálás a 20. század második felében, több egymás elleni mérkőzés során bontakozott ki. Kialakulásában számos vitatott incidens játszott szerepet, különösen az 1966-os, az 1986-os, az 1998-as és a 2026-os világbajnokságok alkalmával.
Összességében a hivatalos mérkőzéseken hat angol győzelem és négy argentin siker született. A világbajnokságokon kiegyenlített az örökmérleg: mindkét válogatott 3-3 mérkőzést nyert meg egymással szemben (Anglia 1962-ben,1966-ban,2002-ben, míg Argentína 1986-ban,1998-ban, 2026-ban nyert). A kieséses szakasz mérkőzéseit tekintve Argentína vezet Angliával szemben (Argentína 1986,1998 és 2026 során, míg Anglia egyszer, 1966-ban jutott tovább).
Áttekintés
Az első találkozók Argentína volt az első válogatott Skócián kívül, amely a Wembley Stadion-ban pályára lépett. Az 1951-ben rendezett első hivatalos válogatott mérkőzésüket Anglia 2–1-re nyert.
A két csapat 1953-ban két mérkőzést játszott egymással: az elsőt Argentína 3–1-re megnyerte. Anglia, az argentin labdarúgó-szövetség és a FIFA ezt nem tekinti hivatalos válogatott mérkőzésnek, mivel egy tartalékos, FA XI névű angol együttes játszott. Ennek ellenére Argentínában ezt tartják az első angolok elleni győzelemnek. Egy argentin politikus így fogalmazott: „Államosítottuk a vasutakat, most pedig államosítottuk a futballt is!” A második mérkőzés már mindkét fél számára hivatalosan elfogadott volt. Anglia ezúttal jóval erősebb összeállításban lépett pályára, többek között Alf Ramsey, Nat Lofthouse és Tom Finney szereplésével, azonban a találkozót 23 perc után, 0–0-s állásnál (heves esőzés miatt) félbeszakították. A mérkőzésen 91 000 néző volt jelen, ami argentin rekordnak számított.
Legközelebb az 1962-es labdarúgó-világbajnokság 4. csoportjában találkoztak, ahol a második mérkőzésen Anglia 3–1-re győzött, aminek következtében Argentína kiesett a tornáról. Argentína első hivatalos válogatott győzelmét Anglia ellen 1964 júniusában aratta, a Taça das Nações tornán 1–0 arányban.
Meghatározó pillanatok
1966-os labdarúgó-világbajnokság bélyegkép|1966-os világbajnoki negyeddöntő: a német játékvezető, Rudolf Kreitlein kiállítja az argentin Antonio Rattín-t Mindezen előzmények ellenére a rivalizálás csak az Anglia által rendezett (és később megnyert) 1966-os világbajnokság negyeddöntőjében kapta meg azt a kiélezett jelleget, amely máig jellemzi. A mérkőzést Argentínában gyakran „az évszázad rablásának” (el robo del siglo) nevezik. Anglia 1–0-ra nyert, Geoff Hurst góljával, az argentinok vitatták ezt, mivel szerintük les volt.
A találkozó elsősorban arról maradt emlékezetes, hogy Antonio Rattín argentin csapatkapitányt kiállították, miután megkapta második figyelmeztetését. Az argentinok igazságtalannak tartották ezt, maga Rattín is. Nem volt hajlandó elhagyni a pályát, végül rendőrök kíséretében kellett levonulnia. Rattín a mérkőzés elején sárga lapot kapott, mert szabálytalankodott Bobby Charlton-nal szemben. Később ismét szabálytalankodott Geoff Hurst ellen, majd újabb figyelmeztetést kapott, mert vitatkozott a játékvezetővel egy csapattársa elleni ítélet okán. (ekkor még a sárga és piros lap nem létezett, azt csak az 1970-es mexikói világbajnokságon vezették be)
Argentínában az a hír terjedt el, hogy Rudolf Kreitlein nyugat-német játékvezető kiállított Rattínt, mert nem tetszett neki a játékos tekintete. A brit lapok ezzel szemben azt írták, hogy a hivatalos indok „a durva nyelvhasználat" volt, annak ellenére, hogy a játékvezető egyáltalán nem beszélt spanyolul. Rattín beszélni szeretett volna a német játékvezetővel, mert úgy érezte, hogy az következetesen az angol csapat javára ítélt. Látványosan megmutatta kapitányi karszalagját, jelezve, hogy tolmácsot szeretne kérni. Az angol játékvezetői felügyelő, Ken Aston bement a pályára, hogy rávegye Rattínt a levonulásra, de ezzel csak tovább súlyosbította a helyzetet. A latin-amerikai csapatok ugyanis már korábban is gyanították az angolok és nyugat-németek összejátszva kiejtsék őket a tornáról. Kiállítása után Rattín a kezével összegyűrte a szögletzászlót – amelyen a Union Jack, az Egyesült Királyság zászlaja volt látható –, végül leült a földre.
A mérkőzés után Alf Ramsey szövetségi kapitány megtiltotta játékosainak, hogy mezt cseréljenek az argentinokkal. Később a sajtóban „állatoknak” nevezte a dél-amerikai játékosokat. Az argentin sajtó és közvélemény felháborodott a történteken. Az egyik újság még a világbajnokság kabalafiguráját, Willie-t is kalózruhában ábrázolta, ezzel fejezve ki véleményét az angol válogatottról.
1986-os labdarúgó-világbajnokság
bélyegkép|1986-os világbajnoki negyeddöntő: Diego Maradona ünnepli "az évszázad gólját" A következő tétmérkőzésre az 1986-os mexikói világbajnokság negyeddöntőjében került sor. Az összecsapást különösen felfokozottá tette a négy évvel korábban lezajlott Falkland-szigeteki háború. Argentínában sokan úgy tekintettek a mérkőzésre, mint lehetőség, hogy bosszút álljanak Angliával szemben.
Argentína Diego Maradona rendkívül vitatott góljával szerzett vezetést, amikor a támadó kézzel ütötte a labdát a kapuba. A tunéziai játékvezető, Ali Bin Nasser érvényesnek ítélte a találatot, ami óriási felháborodást váltott ki az angol játékosok, szurkolók körében. A gólt – Maradona tréfás magyarázata nyomán – „Isten kezének” nevezték el. A találat Angliában hírhedtté vált. Ugyanezen a mérkőzésen Maradona megszerezte második gólját is, amelyet 2002-ben a világbajnokságok történetének legszebb góljának választottak. Bár az angol csatár, Gary Lineker később szépített, Anglia már nem tudott újabb gólt szerezni, így 2–1-re kikapott.
A mérkőzés végén Steve Hodge mezt cserélt Maradonával. A mez később árverésre került, ahol 7,1 millió fontért kelt el. A mérkőzés tovább mélyítette a két válogatott közötti rivalizálást. Angliában sokan úgy érezték Maradona kezezése miatt igazságtalanul estek ki. A második gól jelentőségét jól mutatja, hogy 2002-ben a Channel 4 közönségszavazásán a sporttörténelem 100 legnagyszerűbb pillanata közül a hatodik helyre választották őket. Argentínában ezzel szemben a Falkland-szigeteki háborúért, valamint az 1966-os világbajnoki mérkőzésért vett elégtételként értelmezték.
1998-as labdarúgó-világbajnokság A következő tétmérkőzésére az 1998-as világbajnokság nyolcaddöntőjében került sor. Számos emlékezetes pillanat volt, köztük Michael Owen gólja, amelyet Anglia történetének egyik legszebb válogatott góljának tartanak. Ugyanakkor leginkább arról maradt emlékezetes, hogy David Beckham piros lapot kapott. Diego Simeone szabálytalanul szerelést követően az ujjperceit végighúzta a fekvő angol játékos tarkóján, majd Beckham hátralendítette a lábát, amitől Simeone látványosan elesett, a játékvezető pedig kiállítást ítélt.
Anglia tíz emberrel is ellenállt az argentin támadásoknak, és a rendes játékidő végén Sol Campbell fejelt. Miközben az angolok a győztes gólt ünnepelték, a játékvezető érvénytelenítette azt, mert Alan Shearer szabálytalankodott az argentin kapussal szemben. Az ezt követő szabadrúgást az argentinok rendkívül gyorsan elvégezték, miközben az angol játékosok még mindig ünnepeltek, ezért sietve kellett visszafutniuk, hogy megakadályozzák az argentin ellentámadást. Az állás 2–2 maradt. A tizenegyespárbajt Argentína 4–3-ra nyerte meg, miután Carlos Roa kivédte David Batty és Paul Ince büntetőjét.
A mérkőzés után az angol sajtó élesen bírálták Beckham-et viselkedése miatt. A Daily Mirror másnapi címlapján ez a szalagcím jelent meg: „10 hősies oroszlán, egy ostoba fiú.” Simeone később elismerte, hogy eltúlozta a Beckham rúgása okozta sérülést, elérve annak kiállítását, és csapattársai is biztatták a játékvezetőt mutasson fel piros lapot. A Sports Illustrated bírálta az argentinok színészkedését. Simeone-val úgy fogalmaztak: „úgy esett össze, mint egy zsák tégla”, hogy elérje Beckham kiállítását. A cikk azt is megjegyezte, hogy az argentinok a következő, Hollandia ellen mérkőzésen is hasonló módon próbáltak előnyt szerezni – azonban azt a mérkőzést 2–1-re elveszítették.
2002-es labdarúgó-világbajnokság bélyegkép|2002-es világbajnoki csoportmérkőzés: David Beckham értékesíti a győztes gólt A két válogatottat a 2002-es világbajnokság F csoportjába sorsolták. Angliát az előző három világbajnokságból kettőn Argentína búcsúztatta, rendkívül feszült várakozás előzte meg a mérkőzést. A feszültséget tovább növelte, hogy az első csoportmérkőzésén csak döntetlent játszott Svédországgal, így Argentína ellen mindenképpen győzelemre volt szükség a továbbjutás érdekében.
A mérkőzés egyetlen találatát David Beckham szerezte, büntetőből.A tizenegyest azt követően ítéltek meg, hogy Mauricio Pochettino szabálytalankodott Michael Owen-nel szemben. Sokan úgy vélték ezzel Beckham visszanyerte az angol sportközvélemény megbecsülését.
Bár Argentína a második félidő hajrájában nagy nyomást gyakorolt az angol kapura, Anglia megőrizte előnyét, és megnyerte a mérkőzést. Ennek is köszönhetően Argentína már a csoportkörben kiesett. Az argentin játékosok és szurkolók bírálták a büntető megítélését, a mérkőzést összességében sportszerű, kemény küzdelem jellemezte. Diego Simeone és David Beckham ezúttal a mérkőzés közben kezet fogtak egymással. Az argentin szurkolók rendkívül csalódottak voltak a vereség, majd a Svédország elleni döntetlen miatt. A mérkőzés után újabb vita bontakozott ki, hogy az argentin csapatkapitány, Juan Sebastián Verón szándékosan játszott gyengébben, mivel a világbajnokság után vissza kellett térnie a Manchester United-be. A játékos visszautasította ezeket a vádakat.
2026-os labdarúgó-világbajnokság A 2026-os világbajnokság elődöntőjében újra találkozott egymással a két válogatott. 24 év kimaradás után ez volt az első alkalom, hogy bármilyen mérkőzésen összecsaptak volna, valamint huszonnyolc év után az első, amikor ismét egy világbajnokság egyenes kieséses szakaszában mérkőztek meg.
A kezdőrúgás előtt már rendkívül feszült volt a hangulat a stadionban, mivel mindkét ország szurkolói kifütyülték és bekiabálásokkal zavarták az ellenfél himnuszát. A 3. percben Jude Bellingham-et látszólag minden előzmény nélkül fellökte Leandro Paredes. Nem sokkal később a játék félbeszakadt, miután lökdösődés és szóváltás alakult ki a két csapat játékosai között. A játékvezető összesen négy sárga lapot osztott ki – hármat Argentínának, egyet Angliának –, miközben a mérkőzésen összesen 26 szabálytalanságot követtek el. Az első félidő során a játékosok többször is gáncsolták egymást, mezrángatásokra és kemény belépőkre is sor került, a második félidőben azonban valamelyest csillapodtak a kedélyek.