bélyegkép| Tizenegy császári római vexilloid illusztrációja. A vexilloid bármely zászlószerű tárgy (vexilláris), amelyet országok, szervezetek vagy magánszemélyek a zászlók mellett másfajta jelképként használnak. Az amerikai vexillológus, Whitney Smith 1958-ban alkotta meg a „vexilloid” kifejezést, amelyet a következőképpen határozott meg:

"Olyan tárgy, amely zászlóként funkcionál, de bizonyos tekintetben – általában a megjelenésében – eltér tőle. A vexilloidok a hagyományos társadalmakra jellemzőek, és gyakran egy rúdból állnak, amelynek tetején egy embléma, például egy faragott állat található."

Ide tartoznak a vexillák, a banderolok, a lobogók, szalagok, címeres zászlók, a jelvények és a gonfalonok.Vexilloids, a világ zászlói (angolul). Példaként említhetjük a szászánida birodalom által használt derafsh Kaviani hadilobogót, valamint a római légiók jelképeit, például Augustus Caesar X. légiója által használt sast és a szarmaták sárkányzászlóját; ez utóbbit lovasok vitték, és szabadon lobogott a szélben, de az ábrázolások alapján inkább egy hosszúkás papírsárkányra hasonlított, mint egy egyszerű zászlóra.

A zászlók használata a késő középkorban, körülbelül 1100 és 1400 között váltotta fel a vexilloidok általános használatát. Azonban továbbra is használatban maradnak speciális célokra, például egyes katonai egységeknél, vagy különböző szervezetek, például testvériségek szimbolizálására utcai felvonulásokon.

Történelem A vexiloid eredetileg a csoportok – például a törzsek – vezetőinek hivatali pálcájaként szolgált, de egyszerű jelvényként is használták, hogy az adott csoport körülötte gyülekezzen, vagy hogy megjelöljék a támadás irányát. Eredetileg fából és különféle állati eredetű anyagokból (bőr, pata, szőr, csont) készültek, míg az egyéb díszek faragott és festett fából vagy fémből. Az aztékok hadijelvénye zöld quetzal-tollakból, fémekből – például aranyból – és drágakövekből állt. A Pápua Új-Guinea törzsei által használt modern vexiloidok fából, szárított fűből és tollakból készülnek, jelképeiket fára, tollakra és szövetre festik.bélyegkép| Többféle vexilloid illusztrációja. balra|bélyegkép| Részlet a Narmer-palettáról, ez a vexilloidok legrégebbi ismert ábrázolása.A legrégebbi ismert vexilloid ábrázolások az egyiptomi Gerzeh-kultúra kerámiáin és a Narmer-paletta hátoldalán láthatók. Ezek a predinasztikus korszak nomoszainak szimbólumai voltak. A legrégebbi fennmaradt vexilloidot körülbelül 5000 évvel ezelőtt Perzsiában használták. Egy sasfejjel koronázott fémrúdból és domborművekkel borított fémtéglalapból áll. Két vexiloid látható Narám Szin győzelmi sztéléjén. Alaca Höyükben a régészek i. e. kb. 2400–2200-ból származó hettita vexiloidot fedeztek fel, amelyek csúcsdíszein bikák, szarvasok, valamint gyakran napszimbólumként értelmezett absztrakt formák láthatók.Alfred Znamierowski; Stephen Slater (2007). The World Encyclopedia of Flags and Heraldry, An International History of Heraldry and Its Contemporary Uses Together with the Definitive Guide to National Flags, Banners, Standards and Ensigns. Fall River Press, 13 oldal.jobbra|bélyegkép| Sunga lovas vexilloidot tartva, Bharhut.Az ókori hellén hadseregek vexillumhoz hasonló zászlókat használtak, például az úgynevezett poinikiszt, egy mélyvörös szövetdarabot, amelyet egy rúd vagy lándzsa tetejére akasztottak. Nem ismert azonban, hogy bármiféle jelkép vagy díszítés lett volna rajta.

Az ókori rómaiak a perzsáktól vették át a vexilloidok használatát, valamint a sas emblémát is. A római légiók jelvényei egy ezüstözött nyéllel rendelkező lándzsából álltak, amelynek tetején egy keresztrúd volt, rajta különböző állatok ábrázolásaival, amelyek közül a legfontosabb a sas volt. A nyélhez több fémgyűrű volt rögzítve, amelyek babérkoszorúk és medálok formáját öltötték, rajtuk istenek, a császár és a császári ház tagjainak képeivel.

Az mongolok is használtak vexiloidra hasonlító jelképeket, amelyek egy fémgolyóval vagy lándzsacsúccsal ellátott rúdból álltak, amelyhez lófarok volt rögzítve. Ez a „tug” néven ismert jelkép elterjedt a török népek körében, és a török haderő katonai szimbólumává vált. A 17. és 18. században a lengyel hadsereg főparancsnokai előtt hordozták őket.

Példák

Ókor

Az Óperzsa Birodalom jelvényén egy stilizált sólyom volt látható. Nagy Sándor makedón birodalmának jelképe a verginai nap volt. A görög–baktriai királyság szimbóluma egy elefánt volt. Az indogörög királyság szimbóluma a buddhista triratna. Az indoszkíták szimbóluma egy jobbra néző oroszlán vagy leopárd. Az indo-pártus királyság zászlajának ábrázolása valószínűleg nagyon hasonlít a pártusok által használt napra, és kapcsolatban áll a Derafsh Kavianival. A Kusán Birodalom zászlaját egy lándzsa vagy háromágú szigony hegyére akasztották. A Maurja Birodalom szimbóluma az Ashoka-csakra volt. A Gupta birodalom szimbóluma Garuda volt. Az ókori Karthágó zászlajának valószínűleg egy lándzsa alkotta a középpontját, amelyen egy korong és egy felfelé mutató félhold volt látható, szimbolizálva Baál istent (nap = korong) és Tanit istennőt (hold = félhold).Vexilloid of the Carthaginian Empire. A Ptolemaiosz dinasztia jelvénye a sas, Zeusz madara. Az ókori Róma által használt vexiliumon a S·P·Q·R (senātus populusque Rōmānus) mottó, azaz „A római szenátus és nép” felirat volt látható arany betűkkel bíborvörös alapon. A Szászánida Birodalom, amelyet középperzsa nyelven Eran Shahr-nak (az árják földje) neveztek,Josef Wiesehöfer: ancient Persia New York:1996 I.B. Tauris. egy lótuszvirágot használt zászlaján, ez volt a derafsh Kaviani.Website honoring Dr. Kourosh Aryamanesh—Depicts images of the Derafsh Kaviani.Image of the Derafsh Kaviani.

Középkor

A tug a közép-ázsiai és török népek jelképe volt az oszmán birodalom felemelkedése előtt, és a birodalom idején is. A Mongol birodalom vexiloidja, a „Yöson Khölt tsagaan tug” (cirill ábécével: Есөн хөлт цагаан туг) lefordítása: „kilenc fehér zászló”, kilenc zászlórúdból állt, amelyeket kilenc törtfehér lófarok díszített, oldalán korongok, a tetején láng vagy háromágú szigony alakú díszítés volt. Békeidőben ez a jelkép a kán a jurtája előtt állt. A Mongol birodalom hadi lobogója megegyezett az előzővel, a különbség csupán az volt, hogy a lófarok nem fehér, hanem fekete volt. A címeres vexiloidok a címerek különféle részeire épülő mintázatú zászlóformák, amelyek híres példája a francia oriflamme. A Csola birodalom jelképe és zászlaja a tigris volt.

Modern

A francia császárság vexiloidja egy sas volt (a római birodalom mintjára), amelyet a napóleoni háborúk idején a Grande Armée vitt magával a csatákba. A Harmadik Birodalomban az SS olyan vexiloidot használt, amelyekkel utcai felvonulásokon és a nürnbergi gyűléseken vonultak fel. Ezeket sas és horogkereszt díszítette, valamint az az SS-kontingens neve, amely a zászlót vitte. Rajtuk a „Deutschland Erwache” (Ébredj Németország!) szlogen volt felírva.Hitler and the Rise of Nazism (Museum of World War II – Navick, Massachusetts, USA).Image of an SS vexilloid. Az emberek különféle mintájú fesztiváltotemeket készítenek rudak tetejére, hogy a zenei fesztiválok zavaros tömegében meg tudják magukat különböztetni.Dalton Hughes (2023). "Flags and Totems at Music Festivals: A Modern Twist on Ancient Vexilloids".bélyegkép| A Baden Garde Du Corps vexilloidja 1740–1919.

Jegyzetek

Kategória:Vexillológia

Források (angol)

Whitney Smith (1975). Flags Through the Ages and Across the World. New York.

További információk (angol)

Entry on Vexilloids in the Flags of the World website.

Fordítás