Konjikovići település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzla központjától légvonalban 10, közúton 19 km-re keletre, a Majevica-hegység lejtőin és a Kovačicva-patak völgye felett, 500-600 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_15/tz_15.html Topografska karta Tuzla 426-4-3 A mezőgazdasági területek a felszín mintegy 35%-át, míg az erdők és fás területek 59%-ot tesznek ki, 6%-ot foglalnak el a beépített területek, vízfolyások és infrastruktúra.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 800 mm.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb992Bosnyák00Horvát10Jugoszláv40Egyéb280Összesen1322 Története Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A tuzlai cölöpházak és a sókitermeléshez használt eszközök régészeti leletei arra utalnak, hogy a tágabb értelemben vett Tuzla környékén már több mint 7000 éve folyamatos volt az emberi jelenlét.
A falu neve a Konjiković családnévből származik, akik valószínűleg a település első lakói voltak. A házak a fáktól elhódított dombokon, lejtőkön és völgyoldalakon épültek, és meglehetősen távol állnak egymástól. Nyilvánvaló, hogy a mai lakosok ősei erdőirtással teremtettek helyet a letelepedéshez, vagyis a falvak tisztásokon jöttek létre. A 15. század végi oszmán hódítás előtt a hasonló falvak korai demográfiai összetétele a kis, rokonságon alapuló, 50–200 lakosú közösségek regionális mintáit követte, elsősorban szláv parasztok, akik önellátó mezőgazdasággal foglalkoztak, és a Boszniai Királyság decentralizált feudális struktúrája alatt a helyi nemességhez kötődtek.
Bosznia 1463-as oszmán hódítását követően a település területe a Zvorniki szandzsákhoz tartozó Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban. Az ismert oszmán defterekben, amelyek a Tuzla (Donja Tuzla) nahijéjének falvait veszik számba, a jelenleg hozzáférhető feldolgozások nem említik Konjikovićit önálló településként. A település fejlődését nagymértékben meghatározta Tuzla közelsége. A város piacot biztosított a mezőgazdasági termékeknek és munkalehetőséget kínált a lakosságnak.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnji járáshoz és Požarnica községhez tartozó településnek 9 háztartása és 54 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 83. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Požarnica községhez tartozó településen 19 háztartást, 57 ortodox, 2 muszlim és 2 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás. A 20. század második felében a település fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A boszniai háború idején a szerb többségű település lakói közül sokan a szerb politikai és katonai struktúrákhoz kötődtek, míg mások egyszerű helyi földművesek voltak, akik elsősorban biztonságukat keresték. A háborús propaganda és a kölcsönös bizalmatlanság erősen hatott a közösségre. A térségben a Boszniai Szerb Hadsereg (VRS) és a Bosznia-hercegovinai Köztársaság Hadserege (ARBiH) állásai viszonylag közel kerültek egymáshoz. Végül a szerb lakosság harc nélkül elhagyta a települést, mely ezután a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg ellenőrzése alatt volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nyugati része a Föderációhoz és Tuzla községhez, míg a keleti rész a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került. A szerb lakosságból a háború után csak kevesen tértek vissza, a Föderációhoz tartozó területen 2013-ban mindössze 2 állandó lakosa volt.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései