Nébl Zsolt (Bács-Kiskun vármegye, 1978 –) magyar tamburás, hangszerkészítő, zenepedagógus, a sükösdi SUGO Tamburazenekar alapítója és vezetője. Tíz éve tanít ingyenesen tamburázni mélyszegénységben élő, jellemzően roma és nem roma gyerekeket Sükösdön, Baján és Nagybaracskán. A zenekar 2026 tavaszán, Magyar Péter országjárásához kapcsolódva, majd az új Országgyűlés 2026. május 9-i alakuló ülésén tartott fellépésével vált országosan ismertté.
Élete
Gyermekkora Nébl Zsolt 1978-ban született Bács-Kiskun megyében, egy vaskúti sváb családban. A rendszerváltás és a termelőszövetkezetek privatizációja után édesapja elveszítette munkáját és alkoholfüggővé vált, édesanyja pedig lelkileg nem tudta feldolgozni a helyzetet; a család mélyszegénységbe süllyedt, mindennaposak voltak az otthoni veszekedések. Tizenegy éves korában roma barátai kérdezték meg, van-e kedve velük tamburázni; ekkor ismerte meg a hangszert, amely számára a mélyszegénységből és a családi problémákból való kiutat jelentette, és amelyben egyfajta menedéket talált. Zenei mesterének és mentorának Ribár Józsi bácsit, egy bunyevác szakmunkást (esztergályost) tekinti, aki 1989-től önkéntesen tanított tamburázni faluról falura járva, és aki apafiguraként is meghatározó szerepet töltött be Nébl életében. Ribár módszerének lényege a közösségépítésre alapozott zeneoktatás volt: olyan ujjrendet és pedagógiai technikát dolgozott ki, amellyel a gyerekek két-három hónap gyakorlás után már együtt zenekarban muzsikálhattak.
Ausztriai évek Tizenkilenc éves korában Tirolba ment, ahol hegyi gazdáknál dolgozott, majd Burgenlandban feleségével száraz-építőipari (gipszkartonozási) vállalkozást alapítottak, amelyet tizennyolc éven át, sikeresen vezetett. A padláson már ekkor, mintegy húsz éve elkezdte gyűjteni és szárítani azt a faanyagot, amiből később, itthon hangszereket készített.
Hazatérés és a tanítás kezdete Bár vállalkozása sikeres volt, Nébl Zsolt egy idő után rájött, hogy „nem minden a pénz”, és honvágyat érzett Magyarország iránt. Mintegy tíz évvel ezelőtt feleségével, Mónikával úgy döntöttek, hazatérnek, és egy kis önfenntartó gazdaságot alapítanak Sükösd környékén, néhány tehénnel, nyugalmasabb életmódra váltva. Hazatérésük idején a sükösdi általános iskola éppen tamburatanárt keresett, Nébl Zsolt pedig jelentkezett a posztra, noha korábban semmilyen zeneoktatás nem működött a településen. Saját hangszereit és barátaitól összeszedett felszerelést felhasználva egy körülbelül húszfős csapattal indította el a tanítást, Ribár Józsi bácsi közösségépítő módszerét folytatva.
Zenepedagógiai munkája Nébl Zsolt jelenleg három helyszínen – Sükösdön, Baján és Nagybaracskán – oktat tamburázni, mindenhol ingyenesen, mivel a hozzá járó családok jelentős része a szimbolikus tandíjat sem tudná megfizetni. A zenekar működését fesztiválfellépések gázsijából fedezik, amit a tanítványok között szétosztanak, így a gazdasági-pénzügyi nevelés is a képzés részét képezi. Nébl saját kezűleg, autodidakta módon készít tamburákat a húsz éve gyűjtött és szárított faanyagból, hogy minden tanítványának saját hangszere legyen.
Oktatási filozófiája szerint elsődlegesen közösséget épít, és a gyerekek egymást motiválják és „húzzák” a tanulásban; célja, hogy kritikusan gondolkodó, közéletileg felelős felnőtteket neveljen, nem feltétlenül hivatásos zenészeket. Az órák a köszönés, tegeződés-magázódás és egyéb alapvető viselkedési normák tanításával kezdődnek. Első generációs tanítványai közül többen sikeres zenészi karriert építettek, köztük Lakatos Jonatán, míg mások más szakmákban helyezkedtek el – az egyikük ma 24 évesen termelési igazgató. Munkáját elismerte a Muzsikás Együttes és Porteleki László díjnyertes prímás is, aki szerint Nébl módszerével gyorsabban meg tudja tanítani a roma gyerekeket kottát olvasni, mint amire Kodály Zoltán képes lett volna.
Nébl Zsolt nyilatkozatai szerint a Sükösdön tapasztalt szegregációs problémák (a település egyes szülei korábban elvitték gyermeküket a helyi iskolából a roma tanulók miatt) motiválták abban, hogy zenén keresztül közös platformot teremtsen magyar és roma gyerekek számára; álláspontja szerint „a zenekarban nincs olyan, hogy magyar gyerek, cigány gyerek”.
A SUGO Tamburazenekar és az országos ismertség (2026) A SUGO Tamburazenekar nevet néhány évvel ezelőtt kapta a csoport, amikor Nébl Zsolt elkezdett önállóan hangszereket gyártani, és minden tanítványa saját felszerelést kapott. A zenekar híre eljutott a Tisza Párt köreihez is: Rost Andrea, a párt „Zene mindenkinek” elnevezésű országjárásán 2025-ben ellátogatott Sükösdre, ahol a helyi roma önkormányzat és a Tisza Sziget szervezete fogadta. A találkozásból szorosabb kapcsolat alakult ki: a zenekart meghívták a Klebelsberg Kultúrkúriában tartott adventi jótékonysági koncertre, ahol Rost Andrea is fellépett, és ahol a gyerekek meghívták Magyar Pétert, a Tisza Párt elnökét is, aki magánemberként, kíséret nélkül el is jött az eseményre. A zenekar támogatására a Tisza Párt EP-képviselői létrehozták a Ludas Matyi Alapot.
2026. május 9-én a sükösdi SUGO Tamburazenekar gyermektagjai felléptek az újonnan megválasztott Országgyűlés alakuló ülésén a Parlamentben, ahol többek között a cigány himnuszt (Opre Roma) is előadták. A fellépés élő közvetítésben és felvételről is erős érzelmi hatást váltott ki nézőkből és a parlamenti teremben ülőkből egyaránt. A fellépés előtt a Mi Hazánk Mozgalom képviselői kivonultak a teremből, állításuk szerint az Örömóda elhangzása elleni tiltakozásként; Nébl Zsolt ezt elfogadhatatlannak nevezte, mondván, a gyerekek hónapokig készültek és fegyelmezetten viselkedtek a protokolláris eseményen. Az esetet követően Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke asszisztense útján személyes találkozót kért Nébl Zsolttól, amit ő – értékrendi különbségekre hivatkozva – visszautasított; a miniszterelnök ezután jelezte a pártelnöknek, hogy ne zaklassák tovább a zenekarvezetőt.
A fellépés nyomán a zenekarhoz országos érdeklődés, gratulációk és jelentős mennyiségű támogatási felajánlás érkezett. Nébl Zsolt elmondása szerint a zenekart igyekszik távol tartani a pártpolitikától: bár a Tisza Párt október 23-i rendezvényére és a Tisza vezetőjének más felkéréseire többször nemet mondott, állami, protokolláris ünnepségeken vállalta a fellépést. 2026 júniusában a zenekar fellépett a székesfehérvári FEZEN fesztiválon is, ahol Nébl Zsolt Tarr Zoltán, kultúráért felelős miniszter társaságában vett részt nyilvános pódiumbeszélgetésen.
Nézetei Nébl Zsolt katolikus, hazaszerető magyar embernek vallja magát, aki az 1990-es évek elején Horvátországban szerzett benyomások (a nemzeti szimbólumok mindenütt jelenlévő használata) hatására kezdte a piros-fehér-zöld szalagot hangszerére, majd tanítványai hangszereire kötni. Bár vaskúti sváb családból származik, sosem regisztrálta magát kisebbségi identitásúként, mert – nagyapja szavai szerint – a magyarországi svábok mindig jó magyarok voltak. Élesen kritizálta azokat a politikai szereplőket, akik szerinte kisajátítják a nemzeti, keresztény és polgári identitást, ugyanakkor ők maguk elfordulnak a mélyszegénységben élő gyerekek problémáitól. Nyilatkozataiban rendszeresen sürgeti a mélyszegénység, a szegregátumok és a vidéki dizájnerdrog-probléma kezelését, és azt szeretné, hogy zenepedagógiai módszere országos programmá váljon, több száz hasonló zenekarral.
Magánélete Nébl Zsolt felesége, Mónika aktívan részt vesz a zenekar körüli szervezési munkában, például a támogatók és gratulálók hívásainak kezelésében. A házaspárnak egy húszéves fia és egy tizenhét éves lánya van. Vaskúton él, gazdálkodóként is tevékenykedik: saját földjén lucernát termel, amelyet rendszeresen maga takarít be.
Jegyzetek
További információk Sükösd Tambura Magyar Péter