Az Oude Kerk (Öregtemplom) a hollandiai Delft két nagy ősi templomának egyike, Dél-Holland tartományban. Delft másik nagy régi temploma a Nieuwe Kerk (Delft). Az Oude Kerk jellegzetes vonása a ferde tornya. Delft két jól ismert belvárosi csatornája, az Oude Delft és a Voorstraat között található. 2026-ban a két templom közös belépőjeggyel, múzeumként látogatható.
Az Oude Kerk ma is működik templomként; vasárnaponként és keresztény ünnepnapokon istentiszteleteket tartanak.
Története A kutatások szerint már 1050 körül állhatott a településen egy körülbelül 12x30 méteres, tufa anyagból épült templom. 1240 körül Bartholomeus van der Made városi tisztviselő kezdeményezte a templom kibővítését két oldalhajóval és kórussal. Ezután a templomot Szent Bertalannak szentelték.
II. Vilmos holland gróf 1246-ban városi rangot adományozott Delftnek, és ettől kezdve ezt a dátumot tekintették a templom alapítása évének is.
1325 és 1350 között 75 méter magas flamand stílusú tornyot építettek a templom elé, csúcsán négy saroktoronnyal. Az építkezés során kissé elferdült torony ekkor messze a legmagasabb épület volt a tágabb környéken. (Csak másfél évszázaddal később, 1496-ban készült el a magasabb Újtemplom (Nieuwe Kerk) és az annak 108,75 méter magas tornya.) Néhány évvel a torony felépítése után a templom oldalhajóit kiszélesítették és a főhajó szintjére emelték. A két oldalsó kórus és a főkórus is ebből az időszakból származik. Az építési időszak végén, 1396-ban a templomot Szent Hippolit tiszteletére szentelték fel. A 15. század elején – valószínűleg az Újtemplommmal versengve – újra bővítették a templomot, ennek eredményeképpen a főhajó újra magasabb lett az oldalhajóknál.
A 16. század elején egy északi kereszthajót is építettek a templomhoz, és azt tervezték, hogy azt teljes egészében újjáépítik terméskőből tégla helyett. Az 1536-os városi tűzvész, és különösen a reformáció miatt azonban az építkezések abbamaradtak. Így alakult ki a templomnak az a rajzolata, ami aztán évszázadokon át a város látképének meghatározó eleme lett. Ezen belül azonban időnként jelentős restaurációkra is sor került.
1536. május 3-án a várost tűzvész sújtotta, ami valószínűleg az Újtemplomban keletkezett villámcsapás nyomán, de az Ótemplomban is jelentős károkat okozott; ezután került sor az első jelentős restaurációra.
Delft Hollandia jelentős katonai bázisa is volt, hadianyagraktárakkal. 1654. október 12. hajnalán felrobbant a puskaporraktár, hangja egészen Texel szigetéig hallható volt. Legalább 500 ház megsemmisült, és a két nagy templom ablakai kitörtek. Társadalmi gyűjtés indult a környező falvakban és városokban, a helyreállítás gyorsan megindult. Sok ólomüveg ablakot azonban befalaztak vagy sima üveggel helyettesítettek.
A 18. vége felé a templom padlózata megsüllyedt. Ezt egy nagyobb felújítás követte, amelyhez minden sírtulajdonosnak hozzá kellett járulnia. Az 1921-es tűzvész után a templom közel három évig zárva volt. 1949 és 1961 között, végül 1997 és 2000 között átfogó restaurálások következtek a stukkómunkákat, az ólomüveg ablakokat és a tetőzetet illetően.
A ferde torony A templomot közvetlenül a fő városi csatorna és egyben utca, a település nevét is adó „delf” (a csatorna mai neve Oude Delft; a városi csatornák neve a mai holland nyelvben gracht) mellett kezdték építeni, sőt a csatorna futását is meg kellett változtatni a helyhiány miatt. A csatorna helye nem volt elég szilárd alap a torony számára, egyik oldala megsüllyedt. Építés közben igyekeztek korrigálni a dőlést, de ez csak részben sikerült; a torony csúcsán levő négy kis saroktorony már függőleges. A torony „kanyarulata” messziről jól látható.
A függőlegestől mintegy két méterrel elhajló torony már régen teljesen stabilizálódott, de régebben sokan tartottak attól, hogy egyszer majd eldől. 1843-ban a városi tanács le is akarta bontatni, de a lakosság tiltakozása miatt végülis megtartották.
Harangok A harangok számára a 16–17. században erős tölgyfa harangállványt építettek a torony fele magasságában. Itt két különleges harang található: a Szentháromság-harang 1570-ből, amelyet gyakran Bourdon-harangnak is neveznek, és a Laudate-harang 1719-ből.
A Szentháromság-harangot Hendrick van Trier öntötte, közel 9000 kilogrammot nyom, átmérője pedig körülbelül 2,3 méter. Ez Hollandia legnagyobb történelmi harangja, és csak különleges eseményekkor, például a királyi temetések alkalmával harangoznak vele. A toronyban, sőt a környező házakban is erős rezgéseket okoz. Egy-egy harangütése azonban hallható minden egész- és fél órában.
A koronavírus-járvány idején, 2020 áprilisában a „Remény harangjai” kezdeményezés keretében megkongatták a Bourdon-harangot az elismerés jeléül az áldozatos munkát végző egészségügyi dolgozóknak.A történelmi Oude Kerk-i Bourdon-harang megszólal a „Remény harangjai” idején, ad.nl, 2020. március 30.
Ólomüveg ablakok A templom 1406-ban kapta meg első ólomüveg ablakát, amit aztán a század folyamán továbbiak követtek. Az 1536-os városi tűzvész majd az 1654-es delfti puskaporrobbanás miatt az összes ablak elpusztult, és egyszerű üveggel helyettesítették. Csak a huszadik században kerültek vissza az ólomüveg ablakok. A templomban ma összesen 27 ólomüveg ablak található. Ez a különleges gyűjtemény a neves üvegműves, Joep Nicolas életművének tekinthető.
Az Oude Kerk ablakai színei változatosak, az okkersárgától az égkékig, a mélyvöröstől a sötétzöldig. Általában jól ismert bibliai történeteket ábrázolnak, de van köztük más téma is, mint a Felszabadulás ablaka és a Vilmos-ablak.
Síremlékek A századok során számos neves személyiséget temettek a templom padlózata alá. Közöttük volt a korában kevéssé ismert Jan Vermeer, aki annakidején csak egy szerény sírkövet kapott. A holland aranykor két híres tengerészkapitánya, admirálisa, Piet Hein és tanítványa, Maarten Tromp is itt kapott síremléket. A templomban modern, múzeumi jelegű emlékhelyekkel is megemlékeznek több itt eltemetett személyiségről.
Szószék, orgona A fő szószék 1548-ból származik, Hollandia egyik legszebb ilyen alkotása. A reformáció során lezajlott képrombolások 1566-ban és 1572-ben ezt a templomot is sújtották, de a szószék megmaradt.
Az Oude Kerkben már a 16. százdban működött két orgona, ezek azonban nem maradtak fenn. A mai legnagyobb orgona 1857-ben készült el, 2832 sípja van és Christian G.F. Witte fejezte be az építését. Orgona a Szegényház templomból
Az északi hajó falán található második orgona a közeli Schoolstraat utcai szerény templomban volt – Szegények templomának is nevezték – amit az 1960-as években lebontottak.
A harmadik orgona az úgynevezett diákorgona a templom hátsó részén, ajtókkal zárható szekrényben. Ezt a delfti diákgyülekezet adományozta a 18. század második felében.
A hangszernek 41 regisztere van három manuális billentyűzettel és pedállal. I Hauptwerk C–g3 Prestant 16′ Prestant 8′ Bourdon 8′ Octaaf 4′ Fluit 4′ Quint 3′ Woudfluit 2′ Mixtuur V Cornet V 8′ Trompet 16′ Trompet 8′ II Rückpositiv C–g3 Prestant 16′ Prestant 8′ Roerfluit 8′ Viola 8′ Octaaf 4′ Roerfluit 4′ Quint 3′ Octaaf 2′ Mixtuur IV Cornet V 8′ Trompet 8′ Dulciaan 8′ III Oberwerk C–g3 Prestant 8′ Baarpijp 8′ Gamba 8′ Vox Celeste 8′ Salicet 4′ Fluit 4′ Gemshoorn 2′ Nasard 11/3′ Fagot 16′ Schalmij 8′ Tremulant Pedalwerk C–f1 Prestant 16′ Subbas 16′ Octaaf 8′ Violon 8′ Holfluit 8′ Bazuin 16′ Trompet 8′ Cornet 4′
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Református templomok Kategória:Hollandia építményei Kategória:Gótikus vallási építmények Kategória:Delft