Sapna város és község Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése Sapna település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 25, közúton 41 km-re keletre, a Sapna-folyó völgyében, 240-500 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3 Sapna község területe magában foglalja a Majevica-hegység keleti lejtőit, valamint a Sapna folyó felső szakaszát és annak mellékfolyóit, a Rožanjkát és a Munjacát. A község központi része a Sapna folyó és a Zvornik–Priboj közötti regionális út mentén, 147 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, míg a többi település ettől a központi területtől északra és délnyugatra helyezkedik el. A község felszíne döntően dombos és hegyvidéki jellegű, kevés sík területtel; az egész terület kelet, részben pedig északnyugat felé lejt. A terület legnagyobb részét (51,32%-át) lombhullató erdők borítják. Sapna község legjelentősebb vízei a Sapna folyó – valamint mellékvizei, a Munjaca és a Rožanjka –, továbbá a Sniježnica-tó egy része, amely a község északnyugati részén található.
Éghajlata Sapna község teljes területére mérsékelt kontinentális éghajlat jellemző, négy jól elkülönülő évszakkal. Az átlagos éves hőmérséklet 10 °C körüli; a maximum elérheti a 40 °C-ot, a minimum pedig -15 és -20 °C között alakul. Az éves csapadékmennyiség 964 mm, a legtöbb csapadék pedig az április–májusi időszakban hullik. A területen az északnyugati szelek dominálnak.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb430234Bosnyák395610827Horvát63Jugoszláv160Egyéb28114Összesen443611178 A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb460Bosnyák17222023Horvát60Jugoszláv140Egyéb194Összesen18072027
Története Ókor A régészeti leletek tanúsága szerint Sapna vidéke már az ókorban lakott terület volt. Az ebből az időszakból származó lelőhelyek közé tartozik a Sapna melletti Gradina (egy késő ókori, i. sz. 4–6. századi menedékhely), valamint a Sapna és Goduš közötti úton fekvő, római kori „gradina” (hegyi erődítmény), a Stara Kuća; itt fal-, tégla- és habarcsmaradványokat tártak fel, amelyek egy kisebb római épület jelenlétére utalnak. Szintén említést érdemel a Sapna melletti Šetići területén található Gradina lelőhely, ahol őskori kerámiát, kovakövet és római kori kerámiát találtak (Basler, 1998). Emellett a mai napig fennmaradtak a Gradina és Gradac helynevek Goduš település közelében, akárcsak a Grad helynév Savići településnél (Halilović & Zulić, 2003). Szintén említik a Gradac-dombot és Gradina településrészt; mindkét helyen kőből épült erődítmény állt egykor (Djedović, 2009). Ismeretesek továbbá egy hegyi erődítmény maradványai Baljkovica és Nezuk települések között is. Mindez élénk emberi jelenlétre utal a térségben. Jusuf Omerović, Antropogeografski prikaz Sapne, Baština Sjeveroistočne Bosne, časopis Baština, broj 4. 2011.
Középkor A középkorban ez a terület Soli (Sói) régiójához tartozott, amely Usora (Ozora) vidékével együtt az akkori Bosznia részét képezte. Sapna már Bosznia-Hercegovina történelmének korai szakaszától kezdve önálló közigazgatási egység (župa) volt. Abban az időben ez a név közigazgatási egységként működő területet jelölt. A župa a Drina folyótól a Majevica-hegységig terjedt, magában foglalva a Sapna folyó völgyét és a környező vidékeket, valamint számos települést foglalt magában. Élén a törzsi gyűlésen választott „župan” (vezető) állt. Az Edhem Omerović által oszmán források és összeírások (defterek) alapján ismertetett adatok szerint a középkori Sapna župa nagy valószínűséggel legalább 34 falut foglalt magában – vagyis egy olyan területet, amely az oszmán korban nagyrészt Sapna náhijeként létezett tovább.
A Sapna környékén zajló aktív emberi tevékenységre számos stećak (középkori sírkő) utal, amelyek a mai napig megtalálhatók olyan településeken, mint Hanđelici, Međeđa és Gornja Sapna. A középkorban Sapna fontos közlekedési összeköttetést biztosított Zvornik és Teočak városa között. A térség a középkori boszniai állam és annak északkeleti területi szervezetéhez kapcsolódott. A későbbi középkorban a tágabb terület Ozora politikai-földrajzi keretébe került.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1460-ban foglalta el Északkelet-Boszniát. A terület az oszmán hódítás után hosszú időre az Oszmán Birodalom része lett. Az oszmán hódítást követően Sapna a Zvorniki szandzsák (amelyet 1478 és 1483 között hoztak létre) egyik nahijéjeként (alsóbb szintű közigazgatási egységként) szerepelt a feljegyzésekben. Létrejöttétől egészen 1851-ig a szandzsák székhelye Zvornikban volt; ezt követően helyezték át Tuzlába.
A 16. század első felében a Sapnai náhije 14 faluból állt: Križevići, Gornji Grabovac (Petkovci), Javornik, Vitina Rika, Rožanj, Vitinica, Sapna, Gušteri, Glumina, Balikova Kruška (Baljkovica), Donji Grabovac, Nezuke (Nezuk), Snježnica és Vrh Rika. Az iszlám vallás felvétele ezen a területen fokozatosan és kényszer nélkül ment végbe. Az áttérésnek számos oka volt; ezek közül a legjelentősebbek a bogumil eretnekség üldözése, az adóterhek, valamint a Magyar Királyság összeomlása voltak. A mai Sapna község területén ebből az időszakból fennmaradt számos építmény tanúskodik a lakosság társadalmi és vallási életéről. Szinte minden településen találhatók mecsetek, és jelentős szerepet játszanak a vakufok (a vallási célú alapítványok) is. A viharos idők következtében a mecsetek elvesztették eredeti megjelenésüket; az évek során felújították, illetve a vallási igényeknek megfelelően alakították át őket. A terület akkori jelentős népességére a különböző helyszíneken található számos temető is bizonyítékul szolgál. Sapna legrégebbi temetői a Rožnja, a Međeđe és a Stare kuće lelőhelyeken találhatók, közülük is kiemelkedik a mahmutovići temető, amely két különösen jelentős sírkőnek ad otthont.
A Majevica vidéke is fokozatosan átalakult: a korábbi középkori településhálózat mellett új, muszlim lakosságú falvak és házcsoportokból álló falucskák (mahalák) alakultak ki. Az 1604-ből származó defter kulcsfontosságú forrásként szolgál a Sapna náhije településeinek, demográfiai adatainak és területi kiterjedésének tanulmányozásához a kora újkorban.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Vitinica községhez tartozó településnek 55 háztartása és 231 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Sapna településen 70 háztartást, 377 muszlim és 2 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 142. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A királyság idején a boszniai muszlim társadalom egyik legfontosabb problémája a földbirtok és a földreform volt. Ez az oszmán örökségből következett. Boszniában jelentős számú muszlim földbirtokos, illetve korábbi földesúri réteg rendelkezett földdel, miközben a paraszti lakosság egy része korábban függő helyzetben volt. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. Ez különösen érzékenyen érintette a boszniai muszlim földbirtokosokat. A környék gazdasága továbbra is elsősorban a földművelésre, az állattenyésztésre, a gyümölcstermesztésre és a kisebb helyi kereskedelemre épült. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak.
Az 1929-es közigazgatási reform után a terület a Drinai bánsághoz (Drinska banovina) került. Ennek székhelye Szarajevó volt. Sapna térségének társadalmi jellegét továbbra is meghatározta a muszlim bosnyák lakosság. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a terület kizárólag muszlim lett volna. A tágabb Zvornik–Majevica térség vallásilag vegyes volt, jelentős ortodox szerb lakossággal. Az 1930-as években a Sapnához hasonló vidéki térségekben lassú modernizáció zajlott. Ebben a döntően mezőgazdasági jellegű térségben megindult a kézműipar és a kereskedelem fejlődése; a kereskedelem főként az aszalt szilvára, az almára, a bőrre és a faanyagra összpontosult. Ebben az időszakban nyíltak meg az első elemi iskolák (például az 1937-ben alapított rastošnicai iskola), valamint egy „medresze” Sapnában, amely a vallási oktatás mellett általános képzést is nyújtott.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború kezdetén az e vidéken élő bosnyákok nem vettek jelentős mértékben részt a térségben jelen lévő különböző hadseregek tevékenységében; ehelyett inkább arra törekedtek, hogy megszervezzék magukat ősi településeik védelme érdekében. Ebben az időszakban nem zajlottak jelentős fegyveres összecsapások a mai Sapna község területén, és nem jegyeztek fel tömeges áldozatokkal járó eseteket sem egyetlen etnikai csoport körében sem.
1943 nyarára a partizánok helyzete Északkelet-Boszniában jelentősen megerősödött. A helyi forrás szerint a Drina, Száva, Boszna és Spreča közötti hatalmas térség nagy része partizánellenőrzés alá került, miközben Tuzla, Brčko és Zvornik közvetlen környéke továbbra is fontos ellenőrzési pont maradt. 1944–45-ben a partizánok fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmi és kollaboráns erőket.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháborút követően Sapna egészen 1958-ig községközpontként működött; ekkor a Zvorniki járást felszámolták és a Tuzlai járáshoz csatolták, Sapna községet pedig beolvasztották a Zvorniki községbe.
A település a háború után egy hagyományosan falusias, muszlim többségű, dombvidéki közösségből fokozatosan modernizálódó vidéki térséggé vált. Ugyanakkor fejlődése erősen függött a közeli nagyobb településektől. A háború utáni első években a legfontosabb feladat a helyreállítás volt. A régi társadalmi és birtokviszonyokat a kommunista rendszer fokozatosan átalakította. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Megjelent a vendégmunkás-migráció is. Sok boszniai fiatal az 1960-as évektől Nyugat-Európában, különösen Ausztriában, Németországban és Svájcban vállalt munkát. A hazaküldött pénz jelentős szerepet játszott a vidéki települések modernizációjában.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború