A koutou (vagy kaotao, kau3 tau4, egyszerűsített kínai írással: 叩头; hagyományos kínai: 叩頭) a mély tisztelet kifejezésének olyan formája, amelyben az ember leborul, vagyis letérdel, és olyan mélyen meghajol, hogy a feje a földet érje. Általában vallási szertartások során alkalmazták, ami hangsúlyozza az intézmény érzelmi mélységét, őszinteségét és az önkéntes behódolást. A kínai kultúrában a tisztelet legmagasabb fokát jelenti. Széles körben alkalmazták az idősebbek, a feljebbvalók, és különösen a kínai császár iránti tisztelet kifejezésére, valamint vallási és kulturális jelentőségű tárgyak előtt.
A kifejezés eredete A „koutou” szó a kantoni nyelvű „kau3 tau4;” (pinjin: kòutóu) kiejtéséből származik. Egy másik kínai megnevezése a „hap6 tau4;” (pinjin: kētóu); ennek jelentése azonban némileg eltér: a „叩” általános jelentése „kopogás”, míg a „磕” általános jelentése „(felülethez) hozzáér”, a „頭/头” pedig fejet jelent. A szokás eredete valószínűleg a kínai történelem tavaszi és ősz, vagyis a hadakozó fejedelemségek időszakára (Kr. e. 771–221) nyúlik vissza, mivel a Csin-dinasztia (Kr. e. 221–206) idejére általánossá vált.
Hagyományos használat balra|bélyegkép| William Saunders színpadi fényképe, amint egy bíró előtt meghajolnak, 1865–1872 körül.A kínai birodalmi protokoll szerint a koutout a kínai császár előtt hajtották végre. A helyzet ünnepélyességétől függően különböző fokozatú formáit alkalmazták. A legünnepélyesebb szertartásokon, például egy új császár koronázásakor, a császár alattvalói elvégezték a „három térdelés és kilenc koutou” szertartást, az úgynevezett nagy koutoutt, amelynek során álló helyzetből háromszor letérdeltek, és minden alkalommal térdelő helyzetben háromszor hajtották végre a koutout. Immanuel Hszu a „teljes koutout" úgy írja le: „három térdelés és kilenc fejleütés a földre”.Immanuel Hsu the Rise of Modern China. New York: Oxfordi egyetem, 152 oldal. 1970.
Mivel a kormánytisztviselők feladataik ellátása során a császár fenségét képviselték, a közemberektől elvárták, hogy hivatalos helyzetekben koutout hajtsanak végre előttük. Például egy helyi bíró elé idézett közembernek le kellett térdelnie. A közembernek térdelő helyzetben kellett maradnia, míg az, aki a császári vizsgákon diplomát szerzett, leülhetett.
Mivel a konfuciánus filozófia előírja, hogy az ember nagy tisztelettel viseltessen szülei és nagyszülei iránt, a gyermekektől elvárható, hogy koutout hajtsanak végre családjuk idősebb tagjai előtt, legfőképpen különleges alkalmakkor. Például egy esküvőn a házasulandó párnak hagyományosan koutout kellett végrehajtania a szüleik előtt, elismerésük és hálájuk jeleként a nevelésükért.
Konfuciusz úgy vélte, hogy a test és az elme között természetes harmónia áll fenn, ezért bármilyen cselekedet, amelyet a test fejez ki, átkerül az elmébe is. Mivel a test a koutou során alacsony pozícióba kerül, az elgondolás szerint az ember természetesen átalakítja az elméjében a tisztelet érzését. Amit az ember magával tesz, az hatással van az elméjére.Man, Eva Kit Wah: Issues of Contemporary Art and Aesthetics in Chinese Context. Springer, 32 oldal, 2015. A konfuciánus filozófia szerint a tisztelet fontos a társadalom számára, így ez a meghajlási forma fontos rituálévá vált az évezredek során.
A modern kínában bélyegkép| A háromévente megrendezett konfuciánus vizsga vietnámi díjazottai meghajolnak a Nam Định- i szentély előtt, 1897.A koutout és más hagyományos tisztelgési formákat a Május 4 mozgalom fellépése után erősen elítélték. Ma már csak nyomai maradtak fenn, sok esetben az álló meghajlás váltotta fel. Például egyesek – de nem mindenki – úgy döntenek, hogy koutot hajtanak végre egy ős sírja előtt, vagy amikor hagyományos áldozatot mutatnak be. A közvetlen leszármazottak egy temetésen koutout hajthatnak végre, míg mások egyszerűen csak meghajolnak. Esküvő során egyes párok koutout hajthatnak végre szüleik előtt, bár manapság az álló meghajlás a gyakoribb. Szélsőséges esetekben a koutout a bocsánatkérés gesztusaként is alkalmazzák.Xiaofei Kang: The Cult of the Fox: Power, Gender, and Popular Religion in Late Imperial and Modern China. Columbia egyetem, 103 oldal. 2005.balra|bélyegkép|200x200px| A férfi a temetőben meghajolva rótta le tiszteletét az elhunyt előtt.Még mindig alkalmazzák bizonyos hagyományos szakmákban – ahol a tanulószerződéses képzés vagy a tanítványság része – a hivatalos beavatási szertartás részeként. Például a kínai harcművészeti iskolákban gyakran megkövetelik a tanulótól, hogy koutout hajtson végre a mester előtt. A hagyományos előadóművészetekben is gyakran előírják.Eric Reinders: Buddhist and Christian Responses to the Kowtow Problem in China. Bloomsbury kiadó, 139 oldal. 2015.
Vallás balra|bélyegkép| Egy férfi leborul egy párnára egy templomban.A leborulás általános gyakorlat a buddhizmusban, és nem korlátozódik Kínára. A koutout gyakran hármas csoportokban hajtják végre buddhista szobrok és képek, illetve a halottak sírjai előtt."Buddhist Studies: Devotion: Way of Salutation", buddhanet.net. A buddhizmusban általában „a fejtetővel való tiszteletnek” (ding li) vagy „az öt végtag földre vetésének” (vuti tou di, 五體投地) nevezik,"Wu ti tou de, Wǔ tǐ tóu de: 5 definitions", wisdomlib.org. 2026. utalva a két karra, a két lábra és a homlokra. Például bizonyos szertartásokon az adott személy három sorozatban három-három koutout hajt végre – minden sorozat között feláll, majd újra letérdel –, mint a tisztelet legmagasabb fokát kifejező gesztus; innen ered a „három térdelés és kilenc fejleütés” kifejezés. Egyes buddhista zarándokok hosszú útjaik során minden harmadik lépés után egyszer koutout hajtanak végre, a hármas szám a buddhizmus három ékkövére, Buddhára, a dharmára és a szanghára utal."Tibetan Prostration: Its Symbolic Meaning, Practice, Where to See", tibettravel.org.
Diplomácia bélyegkép| A mandarin hivatalnokok meghajolnak egy oltár előtt, miközben Earl Amherst és az 1816-os kudarcot vallott Amherst nagykövetség többi tagja térdet hajt.A koutou a 19. század elején került be az európai nyelvekbe (például „kowtow” formában az angolba), eredetileg magát a meghajlást jelölve, de jelentése hamarosan kiterjedt bármilyen alázatos behódolásra vagy alázatos könyörgésre. Ma is gyakran használják ebben az értelemben, függetlenül a fizikai mozdulattól és a kelet-ázsiai kontextustól.
Isaac Titsingh holland nagykövet végrehajtotta a szertartást, amikor 1794–1795-között Csien-lung császár udvarában tartózkodott. A Titsingh-küldöttség tagjai, köztük Andreas Everardus van Braam Houckgeest és Chrétien-Louis-Joseph de Guignes minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megfeleljenek a bonyolult császári udvari etikett követelményeinek.
A Csing-udvar keserű visszajelzést adott Ahmad Sah Durrani afgán emírnek, amikor az afgán követ – aki 1763-ban négy pompás lovat ajándékozott a császárnak – megtagadta a koutou végrehajtását. Ez valószínűleg annak volt a következménye, hogy az iszlám tiltja a szudzsúd végrehajtását Allahon kívül bárkinek. Mivel ez a Csing- és a Durráni birodalom közötti feszült viszonyok közepette történt, a kínai tisztviselők megtiltották az afgánoknak, hogy a jövőben követeket küldjenek Pekingbe.
Két alkalommal hajtották végre a koutout kínai követek egy külföldi uralkodó – konkrétan az orosz cár – előtt. T’o-Sih, a Csing-dinasztia oroszországi követe, akinek moszkvai küldetése 1731-ben zajlott le, Jung-cseng császár utasításainak megfelelően leborult Anna cárnő előtt, ahogyan Deszin is, aki a következő évben egy másik küldöttséget vezetett az új orosz fővárosba, Szentpétervárra. Hszu megjegyzi, hogy Kang-hszi császár, Jung-cseng elődje elrendelte, hogy az orosz birodalomnak kiemelt helyzete legyen a Csing-dinasztia külkapcsolatait illetően, nem sorolták be a hűbérállamok közé, azaz implicit módon Kínával egyenrangúként ismerték el.
A koutout gyakran alkalmazták az ázsiai országok közötti diplomáciai kapcsolatokban is. 1636-ban, miután vereséget szenvedett a betörő mandzsuktól, Indzsó, Csoszon királya kénytelen volt behódolni, háromszor koutout hajtott végre, és ezzel ígéretet tett a Csing-dinasztia császárának, Hong Taidzsinek, hogy a hűbérese lesz. Ahogyan az a Csing-kori Kínába utazó összes ázsiai követ esetében szokás volt, a csoszoni követek is háromszor hajoltak meg a csing-császár előtt látogatásuk során; ez a gyakorlat 1896-ig folytatódott, amikor az első kínai–japán háború következtében a Koreai császárság kijelentette, hogy nem hűbérese többé a Csing-dinasztiának.
A Rjúkjúi királyság királyának is háromszor kellett térdre borulnia, és kilencszer a fejét a földhöz érintetnie, hogy kifejezze hűségét a kínai császárok iránt.
Kapcsolódó cikkek
Kínai kultúra szadzsda: az Allah előtti leborulás az iszlámban.
Megjegyzések
Jegyzetek
Források (angolul)
Fairbank, John K., and Ssu-yu Teng. "On the Ch'ing tributary system." Harvard Journal of Asiatic Studies 6.2 (1941): 135–246. Frevert, Ute. "Kneeling and the Protocol of Humiliation." (szerkesztők: Benno Gammerl, Philipp Nielsen). Encounters with Emotions: Negotiating Cultural Differences since Early Modernity (2019): 133–159 oldal. Gao, Hao. "The "Inner Kowtow Controversy" During the Amherst Embassy to China, 1816–1817." Diplomacy & Statecraft 27.4 (2016): 595–614. Hevia, James L. "‘The ultimate gesture of deference and debasement’: kowtowing in China." Past and Present 203.suppl_4 (2009): 212–234. Pritchard, Earl H. "The kotow in the Macartney embassy to China in 1793." Journal of Asian Studies 2.2 (1943): 163–203. Eric Reinders: Buddhist and Christian Responses to the Kowtow Problem in China. Bloomsbury kiadó, 2015, 139 oldal. Rockhill, William Woodville. "Diplomatic Missions to the Court of China: The Kotow Question I," The American Historical Review, (2 kiadás, 1897 tavasza), 427–442 oldal. Rockhill, William Woodville. "Diplomatic Missions to the Court of China: The Kotow Question II," The American Historical Review, 2 kiadás, 1897 nyara), 627–643 oldal.
További információk (angolul)
wiktionary.org, kowtow.
Fordítás
Kategória:Kínai kultúra Kategória:Szócikkek japán nyelvű tartalommal