Norbert Glanzberg (Rohatin, Osztrák–Magyar Monarchia, ma Ukrajna, 1910. október 12. – Neuilly-sur-Seine, 2001. február 25.) francia zeneszerző, filmzenék és dalok szerzője, akit különösen Édith Piaf néhány leghíresebb dallamáról ismernek. IPI névazonosítója 00012026742
Élete Nathan Glanzberg néven, zsidó szülők gyermekeként született a galíciai Rohatinban, az Osztrák–Magyar Monarchia akkori területén.
1911-ben családja a bajorországi Würzburgba emigrált, ahol édesanyjától kapta első szájharmonikáját (1913). A némafilmek kísérő zenekarát hallgatva felvetette a kérdést: „Miért nevet a zene, miért sír is ugyanakkor?" 1922-ben már akkor szenvedélyes érdeklődést mutatott a zene iránt, s beiratkozott a würzburgi konzervatóriumba. 1929-ben az aacheni zenekar kórusvezetőjének és karmester-asszisztensének nevezték ki. Bartók Béla és Alban Berg zeneszerzőkkel ott ismerkedett meg.
1930-ban az Ufa szerződtette zeneszerzőként, első filmzenéjét Billy Wildernek, a másodikat pedig Max Ophülsnek írta. Amikor 1933-ban a náci rezsim hatalomra került Németországban, Goebbels az NSDAP Der Angriff című újságjában degenerált zsidó művészként említette, száműzetésbe vonult Párizsba.
1936-ban Párizsban találkozott Django Reinhardttal. Azután harmonika tánctermekben játszott. 1938-ban találkozott Lys Gautyval, és megírta neki a Le bonheur est entré dans mon cœur (Das Glück ist in mein Herz getreten) című sanzont. Énekesek zenei kísérője volt divatbemutatókon.
1939-ben mint „lengyel menekültet”, Glanzberget besorozták a lengyel hadseregbe, amely Angliában állomásozott. 1940-ben leszerelték, és visszatért Dél-Franciaországba, a szabad övezetbe. Találkozott Félix Marouani impresszárióval, aki szerződtette Tino Rossi és Édith Piaf turnéira.
1942-ben azonban, miután sikerült megszöknie a razziák elől, feljelentették és hat hónapra börtönbe zárták. Marie Bell színésznő egy korzikai börtönőr segítségével tervezte meg a szökését. 1944-ig Georges Auric, végül pedig René Laporte költő rejtegette Antibes-ban, ahol a szellemi ellenállás olyan tagjaival találkozott, mint Paul Éluard, Jacques Prévert, Louis Aragon, Elsa Triolet és a kiadó René Julliard. Ő mutatta be Maurice Chevalier-t Julliardnak, aki a háború után kiadta annak emlékiratait.
Az 1945-ös felszabaduláskor Glanzberg ismét szabad volt. Segíett kiszabadítani Maurice Chevalier-t, akit a Soleil ellenállási mozgalom tartott fogva, majd hozzájárult Mistinguett védelméhez, akit egy igazoló bíróság vizsgált. 1946 és 1948 között Charles Trenet-vel turnézott Dél-Amerikában, majd Tino Rossival nemzetközi turnén vett részt.
Édith Piaf 1948-ban a Padam, padam... c. dalát, amelynek szövegét Henri Contet írta, majd 1952-ben Yves Montand előadta a Moi j'm'en fous és a Les Grands Boulevards c. dalait.
1953-tól számos filmzenét komponált, nevezetesen a Strogoff Mihályét, amelyben Curd Jürgens főszerepelt, majd 1954-ben La Goualeuse számára. Piaf Mon manège à moi című dalát éneklte.
1955-ben ő szerezte a zenét Marina Vlady főszereplésével készült Boszorkány című filmhez, majd a Túl szép menyasszony (1956) című, Brigitte Bardot-filmhez. 1959-ben megszületett fia, Serge.
1962-től az 1970-es évekig továbbra is komponált Petula Clarknak, Dalidának és Mireille Mathieu-nek. A Yé-yé korszak vetett véget varietézenészi pályafutásának. 1983-ban azonban visszatért a klasszikus zenéhez, és egy dalsorozat komponálásához kezdett, amely a háború alatt foglyok által írt verseskötet, a Halál Németország mestere (La mort est un maître de l'Allemagne) Paul Celan talán legnagyobb költeményének, a Todesfuge-nak a refrénjét megalkotva. Két, egyenként tíz művet tartalmazó ciklusban zenésíti meg a berlini dalokat és a klasszikus romantikus dalokat. Majd 1985-ben komponált egy kétzongorás versenyművet, a Jiddis szvitet, amelyet Isaac Bashevis Singer regényei ihlettek.
Nemrégiben újra felfedezték Ausztriában, és Astrid Freyeisen, a bajor rádió munkatársa interjút készített vele. Ezért 1998-ban visszatért a színpadra, és Hanna Schygullával adott koncertet Würzburgban.
1999-ben egy karácsonyi éneket vettek fel egy würtzburgi székesegyházban tartott koncerten. Aztán 2000-ben egy hatalmas projekttel foglalkozott, barátja, a zeneszerző és karmester, Frédéric Chaslin szimfonikus zenekarra hangszerelte a Jiddis szvitet. Márciusban hozta létre a Filharmónia Lorraine-ban, Frédéric Chaslin vezényletével. Ugyanez a koncert júliusban a Jeruzsálemi Szimfonikus Zenekarral, majd októberben a Würzburgi Filharmonikusokkal zajlott.
A Neuilly-sur-Seine-i új temetőben nyugszik.
Filmográfia 1931 A hamis férj 1931 On préfère l'huile de foie de morue (Dann schon lieber Lebertran) 1938 A Goualeuse 1948 Kilenc fiú, egy szív 1949 Ragyogó keringő 1951 A Madame két úriembere 1952 A batignolles-i erőember 1952 Párizsban történt 1953 Dupla vagy semmi 1953 A bátyám Szenegálból 1954 Belső düh 1954 Az én kis őrületem 1954 A Bois de Boulogne kalózai 1955 Zsarolás 1955 A fény az út túloldalán 1956 A boszorkány 1956 A menyasszony túl szép 1956 Michel Sztrogoff 1957 Amikor eljön a szerelem 1958 A nagybátyám 1958 Az informátor 1959 A volgai hajósok (I battellieri del Volga) 1960 A francia nő és a szerelem (részlet : Házasságtörés ) 1968 A gengszterek bálja
Kompozíciók A halál mesterdiplomát szerzett Németországban A nácizmus áldozatainak verseinek antológiája (a cím Paul Celan versének egyik sorából származik) (Todesfuge) Holokauszt-dalok : 9 dal baritonra és zongorára (1983) koncentrációs táborok ihlette versekre.
1998-ban Hanna Schygullával közösen adott koncertet Würzburgban.
Közlekedés (Gerry Spies) Ausflug machen (Rainer Kirsch) Az utolsó (Gerson Stern) Ein Koffer Spricht (Ilse Weber) Der Gute Ort zu Wien (Franz Werfel) Judenhure ballada (Bertolt Brecht) Holokauszt-dalok : 11 dallam mezzoszopránra és zongorára vagy zenekarra (1984) Két zongorára írt versenymű (1985)
Diszkográfia 2018 A boszorkány A Disques Cinémusique kiadó CD-n kiadta a La Sorcière eredeti, Robert Lafond által készített filmzenéjének új felvételét, kiegészítő programként a Les Bateliers de la Volga (1959) maxi 45 rpm-es felvételének teljes tartalmával.
Emlékezete A 2010-ben létrehozott és 2011-ben is futó, négy zenész, köztük Isabelle Georges által előadott Padam Padam című musical dalválogatásával idézi fel a „Norbert Glanzberg csodálatos élete" Würzburg város Kulturális Díja, 2000
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Astrid Freyeisen: Dal Édith Piafnak Norbert Glanzberg, Egy teljes élet, 1910–2001, MJR, Genf, 2006 Portrait sur Libération.fr Norbert Glanzberg Véronique Chemla cikke
Kategória:Francia filmzeneszerzők Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:1910-ben született személyek Kategória:2001-ben elhunyt személyek