Margareta Priolo neve néha Marguerite vagy Margarida alakban is előfordul) okcitán néprajzkutató és pedagógus volt. Fiatal nőként 1913-ban a Félibrige-ünnepség királynőjévé választották. Az esemény célja az okcitán nyelv irodalmának és hagyományainak védelme, és népszerűsítése volt.
Élete
Priolo 1890-ben született a franciaországi (Brive-la-Gaillarde-ben, jómódú családban. Apja, a Földrajzi Társaság elnöke volt, és a trubadúr Bertran de Born szellemi örökségét ápoló körhöz tartozott. Édesanyja korábban mintegy tizenöt éven át töltötte be a limousini Félibrige királynőjének A Félibrige királynője címmel Marie Gasquet (születési nevén Marie Girard) francia írónőtisztét.
Margareta Josèp Ros költő tanítványa volt. Priolót az 1913-ban Aix-en-Provence-ban tartott rendezvényen választották meg a Félibrige királynőjévé, és a címet 1920-ig viselte. Ebben a minőségében ő volt a Félibrige arca, jelvényként pedig egy ezüst olajágat kapott. Részt vett a mozgalom különféle fesztiváljain és megemlékezésein, valamint elnökölt a trubadúroktól örökölt „szerelemudvar” (cour d’amour) felett, ami a tánc, az ének és a költészet ötvözete volt.
A Félibrige eseményeiről Dél-Franciaország egész területén, így az okcitán nyelvterületen is beszámoltak a kiadványok. Az illusztrációkon a királynőt gyakran a „goatee” néven ismert hagyományos limousini fejfedőben ábrázolták.
Az első világháború idején Priolo ápolónőként dolgozott a brive-i Vöröskereszt-kórházban.
1918-ban házasságot kötött egy helyi festővel és rézmetszővel, Edouard Guillaume Gaillottal.
Priolo 1955. március 13-án bekövetkezett haláláig aktív maradt a limousini Félibrige-ben, és helyi szinten továbbra is részt vett az okcitán nyelv népszerűsítésében.
Művei
Priolo részt vett a Sorbonne Egyetemről érkezett Ferdinand Brunot hangfelvétel-gyűjtő munkájában az „Archives de la Parole” (A beszéd archívuma) projekt keretében 1913. augusztusában. Két felvétele maradt fenn "Mons soucs par Léon Branchet" címmel; ezek jelenleg online is elérhetők a Gallica gyűjteményében. Történetei az alsó-limousini nyelvjárásban íródtak. A „Legendas Lemonzinas” (1915) és a „Countes del Meirilher” (1916) című művei révén Priolo pozitív kritikákat kapott, mely szerint e két prózakötet „egy termékeny szellemi munka ragyogó eredménye, és a ritka női vérmérséklet tökéletes tükre”.
Jegyzetek
Források https://www.libraria-occitana.org/en/auteur/priolo-margareta-en/ https://www.occitanica.eu/items/show/439 https://www.britannica.com/art/Felibrige Fordítás
Kategória:Francia tudósok Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1955-ben elhunyt személyek Kategória:Folklórkutatók