Szegfalu egykori középkori település és napjainkig fennmaradt külterületi helynév a mai Dióskál területén, Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban. Az egykori falu önálló települési szerepe megszűnt, neve azonban Szegfalu, illetve Szegfalusihegy alakban tovább élt Dióskál helynévanyagában. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa Dióskál, Szegfalu néven külön régészeti lelőhelyet is nyilvántart.

Fekvése és lokalizációja Szegfalu a mai Dióskál közigazgatási területéhez tartozik. Dióskál a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát térségében, Zala vármegye Keszthelyi járásában fekszik.

Egy 2022-ben készült települési diagnózis Dióskál belterületi részei között Alsókált, Felsőkált és Palkonyát, külterületi részei között pedig Káli-hegyet, Gesztenyést, Ungi-hegyet, Büki-hegyet, Szegfalut és Pogányvárat sorolja fel.

A történeti Szegfalu és a későbbi Szegfalusihegy kapcsolatát egyházi és levéltári források dokumentálják. A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár településnév-mutatója az 1816-ban Szegfalu néven szereplő helyhez a történeti névanyagban ugyancsak Szegfalu, az 1913-as névanyagban Szegfalusihegy, mai megfelelőként pedig Dióskál része megjelölést rendeli.

A Magyar Nemzeti Levéltár mikrofilmes anyakönyvi adatbázisa a dióskáli római katolikus plébánia filiái között 1800 és 1880 között Szegfalusi hegy néven tartja nyilván a helyet. Ugyanebben a felsorolásban Palkonya, Ung, Aracsa, Egeraracsa és több más környékbeli település, illetve településrész is szerepel.

A rendelkezésre álló források alapján a középkori falu pontos kiterjedése és a mai Szegfalu, illetve Szegfalusihegy névvel jelölt terület teljes területi azonossága nem határozható meg teljes bizonyossággal. A történeti és újkori névadatok ugyanakkor Szegfalu nevének több évszázados továbbélését dokumentálják Dióskál területén.

Története Szegfalu középkori létezése helynévtörténeti és okleveles adatokkal igazolható. A helynévtörténeti szakirodalom 1329-ből Zegfalw alakban adatolja a nevet, és birtokként jelöli.

A név a késő középkorban is használatban maradt. Egy 1479-ből közölt történeti adatban Zegffalu névalak szerepel.

A Magyar Nemzeti Levéltár egy 1492. szeptember 19-én kelt oklevél ismertetésében név szerint említi Szegfalut. Az oklevél szerint egy szegfalui birtokos a Palkonyapataka folyón lévő malmát az aracsai Szent Margit-plébániának adományozta egyházi szolgálatok fejében.

Az 1492-es oklevél földrajzi szempontból is jelentős, mert Szegfalut Palkonya és Aracsa környezetével kapcsolja össze. Egyben azt is dokumentálja, hogy a térség vízfolyásain a késő középkorban malom működött.

Szegfalu önálló települési szerepe később megszűnt. Ennek pontos időpontja és közvetlen oka a jelenleg hozzáférhető források alapján nem állapítható meg kellő bizonyossággal, ezért elnéptelenedését nem indokolt egyetlen konkrét háborús eseményhez vagy támadáshoz kötni.

A település neve azonban az újkorban sem tűnt el, hanem Szegfalu és Szegfalusihegy formában tovább élt.

A név és továbbélése A Szegfalu nevet a helynévtörténeti szakirodalom a természeti környezet általános földrajzi jellemzőjére utaló összetett középkori településnevek közé sorolja. A Zegfalw forma 1329-ből adatolt.

A 19. század elején az egyházlátogatási forrás még Szegfalu néven tartotta nyilván a helyet. Az 1913-as névanyagban már Szegfalusihegy alak szerepel, a levéltári mutató mai megfelelőként pedig Dióskál részét adja meg.

A dióskáli plébánia levéltári anyakönyvi nyilvántartásában 1800 és 1880 között Szegfalusi hegy szerepel filiának. Ez azt mutatja, hogy az egykori település neve ekkorra külterületi, illetve hegyi helynévként is használatban volt.

A név napjainkban ismét Szegfalu alakban szerepel Dióskál külterületi részei között. Az egykori középkori település neve tehát különböző névalakokon keresztül több évszázadon át fennmaradt.

Régészeti adatok A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa Dióskál, Szegfalu néven önálló régészeti lelőhelyet tart nyilván. A lelőhely azonosítója 67357, típusa településnyom (felszíni). A nyilvántartás a lelőhely korát ismeretlen kor megjelöléssel tartalmazza, a hozzá kapcsolódó dokumentáció pedig 2009-ben készült.

Mivel a nyilvántartás a felszíni településnyom korát nem határozza meg, a régészeti jelenség kizárólag ennek az adatnak az alapján nem azonosítható bizonyítottan a középkori Szegfalu maradványaival. A régészeti adat tehát elsősorban azt igazolja, hogy a Szegfalu helynévvel jelölt dióskáli területen településnyomot tartanak nyilván.

Szegfalu Dióskál történeti településszerkezetében Szegfalu története szorosan kapcsolódik Dióskál más történeti településrészeihez. A mai község területén Kál mellett Palkonya és Ung neve is hosszú időn keresztül fennmaradt. A modern települési dokumentáció Alsókált, Felsőkált és Palkonyát belterületi, Szegfalut, Ungi-hegyet és Pogányvárt pedig külterületi részként sorolja fel.

Az egyházi források ugyancsak azt mutatják, hogy Palkonya, Ung és Szegfalusi hegy a 18. század végétől, illetve a 19. században a dióskáli plébániához kapcsolódó kisebb települési vagy külterületi egységek voltak.

A késő középkori Szegfalu Palkonyával és Aracsával fennálló kapcsolatát az 1492-es malomadomány is dokumentálja.

Jegyzetek

Források A természeti környezetre utaló településnevek strukturális kérdései, Helynévtörténeti Tanulmányok 15., 2019 Magyar Nemzeti Levéltár – A Zala Megyei Levéltár középkori oklevelei 1019–1526 Magyar Nemzeti Levéltár – a dióskáli római katolikus anyakönyvek nyilvántartási adatai Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár – egyházlátogatási jegyzőkönyvek településnév-mutatója Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis – Dióskál, Szegfalu Dióskál – Lakhatási diagnózis és beavatkozási terv

Kapcsolódó szócikkek Dióskál Egeraracsa Pogányvár Zalaapáti-hát Zalai-dombság

Kategória:Magyarország elpusztult települései Kategória:Magyarország megszűnt települései Kategória:Zala vármegye története