A Pogányvári Karta egy 2017-ben elfogadott helyi szintű tájkarta és településközi együttműködési nyilatkozat, amely a Zala vármegyei Pogányvár és környezete hagyományos kultúrtájának megőrzését, helyreállítását és fenntartható használatát szolgáló önkormányzati együttműködés közös céljait foglalta össze. A karta a 2011-től kibontakozó pogányvári tájrevitalizációs programhoz kapcsolódott, amelynek középpontjában a korábban művelt szőlőhegyi és zártkerti területek újbóli hasznosítása, a hagyományos szőlő- és gyümölcskultúra, a helyi növényfajták, a szőlőhegyi épített örökség és a helyi közösségek tájhoz kötődő tudásának megőrzése állt. Az Európa Tanács hivatalos dokumentációja Magyarország első helyi szintű tájkártájaként említi.
Előzmények és létrejötte
A Pogányvár környéki dombvidék hagyományos tájhasználatában jelentős szerepet játszottak a kisebb szőlők, gyümölcsösök, kertek és szőlőhegyi épületek. A 20. század második felében és a 21. század elején számos korábban művelt terület használata megszűnt vagy visszaszorult, ami a zártkerti területek egy részének beerdősülésével, illetve a korábbi tájszerkezeti és gazdálkodási elemek visszaszorulásával járt. A térség önkormányzatai ennek ellensúlyozására a 2010-es évek elején kezdtek összehangolt tájrevitalizációs programokba. Az Európa Tanácshoz benyújtott magyar pályázati dokumentáció szerint a program 2011-ben indult, és célja olyan gazdálkodási feltételek kialakítása volt, amelyek a helyi tudásra és hagyományokra épülnek, miközben elősegítik a természeti és épített táji örökség fennmaradását. A program kezdeti mintáját a Zalaszentmárton területén megindított tájrevitalizáció jelentette, majd az együttműködés más környékbeli településekre is kiterjedt.
A közös törekvéseket 2017-ben a Pogányvári Karta aláírásával erősítették meg. Az Európa Tanácshoz benyújtott hivatalos magyar dokumentáció szerint a kezdeményezés Zalaszentmárton önkormányzatához kötődött, és a kartát kilenc helyi önkormányzat írta alá: Dióskál, Egeraracsa, Esztergályhorváti, Kerecseny, Orosztony, Pacsa, Zalaszabar, Zalaszentmárton és Zalavár. A dokumentáció szerint e kilenc település közül hat játszott jelentős szerepet a program 2011 és 2017 közötti első szakaszában. A korabeli források ugyanakkor nem teljesen azonos számú résztvevőt említenek: a Pacsa és Környéke 2018 márciusában a Pogányvár körüli nyolc település közösen elfogadott tájkártájáról írt, és az ország első ilyen együttműködési nyilatkozataként mutatta be azt, míg a későbbi, Magyarország által az Európa Tanácshoz benyújtott hivatalos pályázati dokumentum kilenc aláíró önkormányzatot sorol fel.
Céljai és megvalósítása
A karta hátterében álló program központi célja a helyi táji örökség megőrzése volt a helyi tudásra és a hagyományos gazdálkodási formákra alapozva. A szőlőhegyek és gyümölcsösök újbóli művelésével Pogányvár helyi identitást meghatározó szerepét kívánták erősíteni, miközben a térség természeti, épített és kulturális örökségének fennmaradására is törekedtek. A kezdeményezés a tájat a gazdálkodás, a helyi közösségek, az épített örökség és a kulturális hagyományok összefüggő rendszereként kezelte. A program fő elemei közé tartozott a szőlők és gyümölcsösök helyreállítása, az állattartás és a helyi élelmiszer-termelés támogatása, a termények helyi feldolgozásának fejlesztése, valamint a szőlőhegyi tájelemek és építmények megőrzése. A Magyar Tájdíj hivatalos értékelése a kezdeményezés egyik fő értékeként emelte ki, hogy több önkormányzat közös stratégiára épülő együttműködésével próbált térségi léptékben tájrevitalizációt megvalósítani, a hagyományos tájgazdálkodás, a helyi erőforrások és a helyi közösségek megélhetési lehetőségeinek összekapcsolásával.
A gyakorlati programok egyik fő területe a felhagyott zártkertek és szőlőhegyi területek újbóli művelésbe vonása lett. Az Európa Tanácshoz benyújtott pályázat szerint Zalaszentmárton, Egeraracsa, Dióskál és Pacsa közigazgatási területén összesen mintegy 17,1 hektár korábbi szőlő- és gyümölcsösterületet revitalizáltak, további mintegy 5 hektár újbóli művelésbe vonása pedig a dokumentum elkészítésekor folyamatban volt. A felhagyott területek egy részén eltávolították az inváziós növényzetet, majd több helyen regionális szőlő- és gyümölcsfajtákat telepítettek. Ehhez szaporítóanyag-előállítás, kertészeti és gazdálkodási képzések, valamint a szőlőhegyi épített örökség helyreállítása is kapcsolódott. Kisebb kápolnákat, feszületeket, haranglábakat és hagyományos szőlőhegyi épületeket újítottak fel, a régi épületek egy részénél pedig a használat révén történő megőrzésre törekedtek.
A helyi termékek feldolgozásának fejlesztése ugyancsak a program részét képezte. Zalaszentmártonban és Egeraracsán közösségi használatú zöldség- és gyümölcsfeldolgozó kapacitást alakítottak ki, amely a helyi termények helyben történő feldolgozását szolgálta. Az egeraracsai programhoz baromfitartási kezdeményezés is kapcsolódott, míg más településeken a szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és gyógynövény-termesztés, a méhészet és az állattartás különböző formái kaptak szerepet. A táji értékek bemutatását helyi rendezvények, tájséták és tanösvényi fejlesztések egészítették ki. Az első dokumentált tájsétát 2018 májusában tartották, és ezeknek a programoknak a céljai között a helyi természeti és kulturális értékek megismertetése, valamint a tájhoz kapcsolódó helyi tudás továbbadása is szerepelt.
A kezdeményezéshez egy tervezett natúrpark előkészítése is kapcsolódott. Az Európa Tanácshoz benyújtott pályázati anyag a tervezett Zalai-dombhátak–Balaton Natúrpark létrehozását a program további fejlődésének fontos elemeként mutatta be. A natúrparki munkaszervezeti feladatokat ellátó egyesület 2018. április 19-én alakult meg 28 taggal, a környék önkormányzatainak, civil szervezeteinek és vállalkozásainak részvételével. A tervezett natúrparki együttműködés céljaként a Pogányvár természeti és kulturális örökségének megőrzését és a táj fenntartható használatának elősegítését jelölték meg.
Magyar Tájdíj és európai elismerés
A pogányvári tájrevitalizáció eredményeivel hat önkormányzat – Zalaszentmárton, Egeraracsa, Esztergályhorváti, Dióskál, Kerecseny és Pacsa – közösen pályázott a 2018-ban kiírt Magyar Tájdíjra. A Tájrevitalizáció a Zala megyei Pogányváron című pályázat első helyezést ért el, így Magyarországot képviselte az Európa Tanács Táj Díjának 2019-es pályázatán. A hivatalos értékelés a program legfőbb értékének a hagyományos tájgazdálkodás megőrzésére irányuló törekvést, a helyi erőforrásokra építést, az önkormányzatok közötti tényleges együttműködést és a helyi közösségek megélhetési feltételeihez való hozzájárulást tekintette. Az értékelés szerint a program más térségek számára is alkalmazható jó példát jelentett, és nemzetközi bemutatásra is érdemesnek minősült. A díjazásról a térségi sajtó is beszámolt.
A program Magyarország képviseletében részt vett az Európa Tanács Táj Díjának 2018–2019-es, hatodik ülésszakában, ahol Landscape revitalization initiative in the spirit of the Pogányvár Landscape Charter címen szerepelt. Az Európa Tanács hivatalos értékelése a projektet nagy értékű kezdeményezésként ismerte el, és a program bekerült a Miniszteri Bizottság által elismert, más térségek számára inspirációként szolgáló projektek közé. Ez az elismerés nem az Európa Tanács Táj Díjának elnyerését jelentette, hanem a bemutatott projekt értékének hivatalos elismerését és európai példaként történő bemutatását.
Jelentősége
A Pogányvári Karta a magyar tájpolitika helyi, településközi szintű alkalmazásának dokumentált példája. Jelentősége abban áll, hogy a táji örökség megőrzését nem egyetlen természeti vagy épített érték védelmére korlátozta, hanem a földhasználatot, a mezőgazdaságot, a szőlőhegyi örökséget, a helyi gazdaságot és a közösségi életet egymással összefüggő rendszerként kezelte. A program a korábbi művelési formák részleges újjáélesztését, a helyi termék-előállítást és -feldolgozást, az épített örökség használatban tartását, a táji ismeretek továbbadását és az önkormányzatok közötti együttműködést egyaránt a tájrevitalizáció részévé tette.
A karta országos szempontból azért is figyelemre méltó, mert a korabeli helyi sajtó az ország első ilyen együttműködési nyilatkozataként, az Európa Tanácshoz benyújtott hivatalos magyar dokumentáció pedig Magyarország első helyi szintű tájkártájaként határozta meg. Az együttműködés későbbi Magyar Tájdíja és európai bemutatása azt is jelezte, hogy a pogányvári kezdeményezést a magyar tájvédelmi szakpolitika és az Európa Tanács tájegyezményéhez kapcsolódó nemzetközi értékelés egyaránt bemutatásra érdemes példának tekintette.
Kapcsolódó szócikkek
Pogányvár Európai Táj Egyezmény Természetvédelem Natúrpark Dióskál Egeraracsa Esztergályhorváti Kerecseny Orosztony Pacsa Zalaszabar Zalaszentmárton Zalavár
Jegyzetek
Kategória:Zala vármegye Kategória:Természetvédelem Magyarországon Kategória:2017 Magyarországon