A Szent Péter-templom () a németországi Rostock egykori négy városi evangélikus temploma közül a legrégebbi és 117 méteres magasságával a legmagasabb. A reformáció Rostockban a Szent Péter-templomból indult, amikor 1523-ban V. Henrik herceg a helyi káplánt, Joachim Slütert megbízta az evangélikus prédikálással. Egy 1942-es légitámadás során a templom a belső berendezésével együtt leégett, és elvesztette jellegzetes toronycsúcsát, ám ezt később újjáépítették. A jellegzetesen téglagótikus bazilika a világ 30. legmagasabb keresztény temploma.
Története
Az első templom Már 1300 körül templom épült a mai Szent Péter-templom (Petrikirche) helyén, a legkorábbi írásos emlék 1252-ből származik. Egy háromhajós épületről volt szó, amelynek kövei sötétvöröstől a liláig terjedő árnyalatúak voltak, falai pedig részben gránitból épültek. Ennek az első építési fázisnak a részei a két oldalhajó vízvető párkányáig ma is fennmaradtak. A torony feltehetően egy haránt- vagy ikertorony volt, amire a torony déli oldalán található falmaradványok engednek következtetni.
A második templom A 14. század közepén az elődépület helyén a templomot háromhajós bazilikaként, a balti-tengeri Észak-Európára jellemző építészeti stílusban, a téglagótika jegyében építették újjá. 1500 körül egy nagyjából 127 méter magas tornyot kapott, amely már a templom evangélikussá válása után, 1543-ban villámcsapás következtében elpusztult; ebben a Rostockban maradt katolikusok Isten büntetését látták. 1578-ra a tornyot a toronysisakkal együtt újjáépítették, miután időközben viharkárok miatt ismételten részben megsemmisült. Az ekkor elért 117 méteres magasságával tengeren és szárazföldön egyaránt tájékozódási pontként szolgált. A következő évszázadokban a zord időjárás rajta hagyta nyomát az épületen, ami 1902-ben a bazilika átfogó felújításához vezetett.
A Brit Királyi Légierő támadása során, 1942. április 26-ról 27-re virradó éjszaka a Szent Péter-templomot súlyos bombatalálat érte. A rézzel borított toronysisak leégett, az orgona, a barokk oltár, a reneszánsz szószék és az egyetlen síremlék a lángok martalékává vált. Az értékes bronz keresztelőmedencét azonban sikerült megmenteni (1942-ben kimenekítéssel, 1945-ben pedig elásással). Egy „Krisztus Pilátus előtt” keresztút-domborművet is megmentettek a tűztől. Míg a főhajó és a déli oldalhajó boltozata beomlott, az északi oldalhajó boltozata épen maradt. A toronycsúcs szélkakasa is megmaradt, bár megsérült, és a templomban állították ki. A rendkívül vontatott újjáépítés során a tornyot egy szükségtetővel biztosították, a főhajót pedig egy 24 méter magasságban lévő lapos famennyezettel zárták le. Ezenkívül a fő- és oldalhajók közötti árkádsort befalazták, a főhajó falait pedig fehérre meszelték. A toronysisakot az ateista NDK időszaka alatt nem építették újjá, 52 éven keresztül csak a toronytörzs állt.
A német újraegyesítés után, 1994-ben a városfejlesztési támogatás keretében, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány, Rostock városa, valamint adományok és műemlékvédelmi szervezetek pénzügyi forrásainak segítségével ismét egy rézborítású toronysisakot helyeztek fel, így a Szent Péter-templom újra Rostock messziről látható jelképévé vált. Ehhez 1993 májusa és 1994 novembere között a toronysisak három részét először a templomtól délre, a földön előregyártották, majd egy 500 tonna teherbírású mobildaru segítségével egymásra emelve a toronytörzsre helyezték. Az újjáépítés megkoronázásaként 1994. november 13-án a felújított, újraaranyozott szélkakas is visszakerült a torony csúcsára. Ezenfelül 45 méteres magasságban kialakítottak egy kilátóteraszt, amely 195 szűk lépcsőfokon vagy lifttel közelíthető meg, és tiszta időben széles kilátást nyújt Rostock városa felett egészen Warnemündéig és a Balti-tengerig.
A főtér nyugati falán, nem messze a bejárattól egy festmény lóg, amely az égő Szent Péter-templomot (és a Régi Piac lakóházait) ábrázolja az 1942. április 26-ról 27-re virradó éjszakán. Az alkotást Albrecht Krohn amatőr festő és vendéglős készítette az 1980-as években, és a torony felépítése alkalmából, 1994-ben adta át a Péter-egyházközségnek.
Építészeti jellemzői Az épület egy háromhajós, négy boltszakaszos bazilikális elrendezésű templom, amelyet a nyugati torony és annak magas, hegyes sisakja zár le. A torony alsó szintje a nyugati oldalon vakárkádos tagolású, mély fülkékkel; a torony középső szintjén oldalanként három darab négyrészes, magas, csúcsíves vakárkád található, kivéve a keleti oldalt, ahol a torony a főhajóhoz csatlakozik; e felett pedig mind a négy oldalon három-három csúcsíves ablak szolgál hangnyílásként.
A hosszház északi és déli homlokzatán boltszakaszonként két-két magas, csúcsíves ablak helyezkedik el egymás felett. A szentély a nyolcszög öt oldalával záródik, rendkívül magas csúcsíves ablakokkal, északi és déli oldalán pedig egy-egy hegyes sisakú, kis lépcsőtorony található.
A főhajó kétszintes belső falkiképzése a háborús pusztítás előtt még nyitott, de az újjáépítés során befalazott árkádok felett egy széles falsávot mutat egy olyan folyosóval, amely átjárókon keresztül vezet át a falpilléreken. E felett a gádorfal ablakain keresztül árad be a fény. Az északi oldalhajó feletti bordás keresztboltozat fennmaradt. A déli oldalhajó azonban túlságosan elpusztult ahhoz, hogy az eredeti szerkezetet helyre lehessen állítani. A főhajóban is lemondtak a boltozat rekonstrukciójáról, helyette egy lapos famennyezetet építettek be. A déli hajót kétszintesre építették át: az emeleten egy teremmel, a földszinten pedig több helyiséggel, amelyeket a helyreállítás során a lábazati részen vágott kerek ablakok világítanak meg. Az oldalhajókban és a szentélyben is folyosók vezetnek végig a lábazat felett, az ablakok alatt; ezeket a járatokat a szentélynél lévő lépcsőtornyokon keresztül lehet megközelíteni.
Az oldalhajók nyugati boltszakaszában északon és délen profilozott bélletű csúcsíves kapuzatok épültek, a déli oldalhajóban pedig kiegészítésként egy mázas idomtéglákból rakott kapu is található a keleti boltszakaszban. A torony nyugati kapuzata mély, gazdagon profilozott bélletet mutat, amelyet felváltva mázas és mázatlan idomtéglákból falaztak.
Az északi hajóhoz nyugat felé egy kápolna csatlakozik, amely egészen a toronyhomlokzatig ér. Ezt a kápolnát 1989 után profanizálták, és nyilvános illemhellyé alakították át. Széles, négyrészes csúcsíves ablakok világítják meg, és egy saját, idomtéglákból készült, rendkívül karcsú bélletű kapuzaton keresztül közelíthető meg. A torony megfelelő déli oldalán nem építettek kápolnát, oda az újjáépítés során egy szerény, az egyházközség számára konyhát és mosdót magában foglaló épületet toldottak, amely jóval kisebb, mint az északnyugati kápolna.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Rostock Kategória:Szent Péter-templomok Kategória:Németország gótikus vallási építményei Kategória:Németország evangélikus templomai