A 2021-től 2023-ig tartó energiaválság a Covid19-pandémia nyomán alakult ki, ami hiányhoz és az olaj-, gáz- és villamosenergia-piacok árainak emelkedéséhez vezetett. A válság Európában volt különösen súlyos, és főként az orosz Ukrajna-inváziót követően az energiaválságot a közvéleményben egyre inkább Európával hozták összefüggésbe.

A válságot számos gazdasági tényező okozta, többek között a pandémiát követő gyors gazdasági fellendülés, amely meghaladta az energiaellátás ütemét, és ez egy széles körű globális energiaválsággá eszkalálódott. A földgáz ára rekordmagasságba emelkedett, és ennek következtében egyes piacokon a villamos energia ára is. A kőolajárak 2008 óta nem látott magasságba emelkedtek.

A magasabb energiaárak családokat taszítottak szegénységbe, egyes gyárakat termeléscsökkentésre vagy akár bezárásra kényszerítettek, és lassították a gazdasági növekedést. 2022-ben becslések szerint további 11 millió európait sodorhatott szegénységbe az energiaárak emelkedése. Európa gázellátása különösen sebezhető, mivel nincs jelentős mennyiségű saját földgázforrása, Oroszországtól függ az ellátásában, és az Amerikai Egyesült Államok szankciókat vezetett be Oroszország ellen, míg számos feltörekvő gazdaságban megnövekedtek az energiaimport-költségek és üzemanyaghiány lépett fel.

Az iráni háború és a közel-keleti válság részeként kialakult 2026-os Hormuzi-szoros-válságot gyakran hasonlították össze a 2021–23-as válságokkal, amelyek rendkívül súlyos hatással voltak Európára és Ázsiára, mivel ezek a régiók az öböl-menti államokból származó olaj- és LNG-exporttól függtek.

Okok

A pandémiát követő lassú ellátás-helyreállás 2020-ban a Covid19-járvány az energiaigény hirtelen visszaesését és az ezzel járó olajtermelés-csökkentést okozta, és az orosz–szaúdi olajárháború ellenére az OPEC lassan reagált a „új normális” keretében bekövetkező kereslet-élénkülésre, ami kereslet–kínálat egyensúlyhiányt eredményezett. A 2021–2023-as globális ellátási lánc-válság tovább nehezítette a kitermelt kőolaj szállítását. Ezen felül, miközben Európa az orosz gáz pótlására törekedett, felhajtotta az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Katarból hajóval szállított cseppfolyósított földgáz (LNG) árait, elvonva ezzel a kínálatot a hagyományos ázsiai LNG-felhasználóktól. Mivel a gáz gyakran határozza meg a villamos energia eladási árát, a villamosenergia-árak is az egekbe szöktek. Mind az LNG-gyártók, mind az importőrök sietve új infrastruktúrát építettek az LNG-export/import kapacitás növelése érdekében, de ezeknek a költséges projekteknek az üzembe helyezése évekig tart.

Szénkereskedelmi vita 2020 decemberében, hónapokig tartó korlátozások után Kína teljes mértékben leállította az Ausztráliából érkező szénimportot, amely Kína legnagyobb szénimport-forrása volt.

Az éghajlati rendellenességek hatása a megújuló energiára

Az Euractiv beszámolt arról, hogy Frans Timmermans, az éghajlat-politikaért felelős európai biztos a strasbourgi Európai Parlamentben kijelentette, hogy az energiaárak emelkedésének „körülbelül egyötöde” „az EU szén-dioxid-piacán emelkedő CO2-áraknak tulajdonítható”. 2022-ben Európa 500 éve nem látott legszárazabb nyara súlyos következményekkel járt a vízerőművi termelésre és az erőművek hűtőrendszereire nézve. A New York Times szerint az aszály „csökkentette a vízenergia-termelést Norvégiában, veszélybe sodorta a francia atomerőműveket, és megnehezítette a szénszállítást Németországban”.

Világszerte a Kínában és Kaliforniában bekövetkezett rekordszárazságok szintén veszélyeztették a vízenergia-termelést, 2021-ben pedig Brazília közel egy évszázad óta legsúlyosabb aszálya fenyegette az ország áramellátását; Brazília villamosenergia-szükségletének kétharmadát vízenergiából fedezi..

Az orosz–ukrán háború

Oroszország az olaj és a földgáz egyik vezető termelője és exportőre. 2020-ban az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia után a világ harmadik legnagyobb olajtermelője volt, olajexportjának 60%-a Európába irányult. Oroszország hagyományosan a világ második legnagyobb földgáztermelője az Egyesült Államok után, a világ legnagyobb gázkészleteivel rendelkezik, és a világ legnagyobb gázexportőre. 2021-ben az ország 762 milliárd köbméter földgázt termelt, és csővezetéken keresztül körülbelül 210 milliárd köbmétert exportált.

Az orosz katonai felkészülés Ukrajna határain kívül, valamint az azt követő invázió veszélybe sodorta az Oroszországból Európába irányuló energiaellátást. Nemzetközi szankciókat vezettek be Oroszország 2014-es krími annektálása után, majd tovább szigorították azokat, miután Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát; az új Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyezését később felfüggesztették. Oroszország már a megszállás előtt is elutasította az Európába irányuló export növelését, és az állam az európai szankciókra úgy reagált, hogy csökkentette az Északi Áramlat 1 gázvezetéken keresztül Németországba irányuló gázszállításokat, amelyet szeptember elején teljesen leállított, bár a gázvezetékekben továbbra is volt földgáz.. A szeptember végén bekövetkezett gázszivárgások következtében a csövek üzemképtelenné váltak. Az Európai Unió és a NATO tisztviselői szerint a szivárgásokat szabotázs okozta, de nem neveztek meg felelős felet. Más gázvezetékek, például a Druzhba gázvezeték, nagyrészt továbbra is működtek.

Az OPEC ellátási korlátozásai 2022 októberében az OPEC+ napi kétmillió hordóval csökkentette az olajtermelést. Az OPEC+ azt állította, hogy az áringadozások megelőzésére törekszik, bár egyes elemzők szerint a cél az olajárak emelése, amelyek az elmúlt néhány hónapban csökkentek. Szaúd-Arábia külügyminisztériuma kijelentette, hogy az OPEC+ döntése „kizárólag gazdasági jellegű” volt, és a szervezet valamennyi tagja egyhangúlag hozta meg.

Globális hatások

Világméretű élelmiszer-válságok

Az élelmiszerárak meredeken emelkedtek a Covid-járvány miatti korlátozások feloldásával, majd Oroszország ukrajnai inváziója nyomán még magasabbra szöktek, ami több millió embert sodort veszélybe. A Világélelmezési Program adatai szerint a súlyos élelmezésbiztonsági veszélynek kitett emberek száma 2017 és 2021 között több mint megháromszorozódott, és 2022-ben további 17%-kal, 323 millióra nőhet. A két ország együttesen a globális búzaexport közel 30%-át adja, és kulcsszerepet játszik a globális műtrágyaellátásban. Oroszország fekete-tengeri kikötők elleni blokádja megzavarta az Ukrajnából származó élelmiszer- és egyéb árucikk-exportot, míg a szélesebb körű katonai hadművelet veszélybe sodorta a 2022-es termést. A földgáz a műtrágyák előállításának egyik legfontosabb alapanyaga. A szintetikus nitrogénműtrágya kifejlesztése jelentősen hozzájárult a globális népességnövekedéshez – becslések szerint a világ népességének csaknem fele a szintetikus nitrogénműtrágya használatának köszönhetően jut élelemhez.

Az emelkedő energiaárak megnövelik a mezőgazdasági költségeket, hozzájárulva az élelmiszerárak globális emelkedéséhez. A mezőgazdasági és élelmiszeripar különböző célokra használja az energiát. A közvetlen energiafelhasználás magában foglalja az automatizált öntözéshez szükséges villamos energiát, a mezőgazdasági gépek üzemanyag-fogyasztását, valamint az élelmiszer-feldolgozás, csomagolás, szállítás és forgalmazás különböző szakaszaiban szükséges energiát. A peszticidek és az ásványi műtrágyák használata nagy mennyiségű közvetett energiafogyasztást eredményez, mivel ezek előállítása rendkívül energiaigényes. Bár az arány régiónként jelentősen eltér – olyan tényezőktől függően, mint az időjárási viszonyok és a terménytípusok –, a közvetlen és közvetett energiaköltségek a fejlett gazdaságokban, például az Egyesült Államokban, a növénytermesztés teljes változó költségeinek 40–50%-át is kitehetik. Az energia- és műtrágyaárak emelkedése ezért elkerülhetetlenül magasabb termelési költségeket, és végső soron magasabb élelmiszerárakat eredményez.

2022 májusában Máximo Torero, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének vezető közgazdásza arra figyelmeztette az európai politikusokat, hogy ha túl korán szállnak ki a földgáztermelésből, a műtrágyák ára emelkedni fog, és világszerte több ember fog éhezni. 2023-ban a befektetésekről szóló felmérésben részt vevő vállalatok 64%-a aggódott az energiaárak miatt, míg 46%-uk a szabályozási keretek és az árak instabilitása miatt. A közép-, dél- és kelet-európai vállalkozások az EU-átlagnál magasabb, 25%-os vagy annál nagyobb energiafogyasztás-növekedésről számoltak be (77% szemben a 68%-kal). Az európai vállalkozások az energiaválságra adott válaszként leggyakrabban az energiamegtakarítást és az energiahatékonyságot említették, de kevésbé voltak hajlandók újratárgyalni az energiaszerződéseiket (62% szemben a 67%-kal).

Energiaátmenet

Az inflációs nyomáson túlmenően ez az energiaválság világszerte növelte a szén felhasználását az energiatermelésben. Európában a szénfelhasználás 2021-ben 14%-kal nőtt, és 2022-ben további 7%-os emelkedésre számítottak. A földgázárak meredeken emelkedése számos piacon versenyképesebbé tette a szenet, és egyes országok a 2022–2023-as téli időszakban az esetleges energia-adagolás helyettesítéseként a szénhez folyamodtak. Mivel Ázsiában és másutt is nőtt a szén iránti kereslet, a globális szénfogyasztás 2022-ben 1,2%-kal emelkedett, és a történelem során először meghaladta a 8 milliárd tonnát; coal-fired power plants have been reopened or had their decommissioning postponed, and coal-production caps have been removed. a széntüzelésű erőműveket újra megnyitották vagy elhalasztották leszerelésüket, és a széntermelésre vonatkozó korlátozásokat is eltörölték. A 2022-es orosz ukrajnai invázió miatt emelkedett fosszilis tüzelőanyag-árak azonban vonzóbbá tették a megújuló energiaforrásokat, és a The Economist 2023. februári elemzése megállapította, hogy az invázió „meglepő módon öt-tíz évvel felgyorsította a zöld átállást”. Európában és az Egyesült Államokban az energiaigényes gyártók 41%-a tekinti veszélynek a zöld átállást, szemben a nem energiaigényes nehézipari vállalkozások 31%-ával.

2023-ban az uniós vállalkozások mintegy 32%-a fektetett be új, éghajlatbarát üzleti ágazatokba és technológiákba, hogy lépést tartson a zöld átállással. Az Egyesült Államokhoz képest több európai uniós vállalkozás fektet be megújuló energiába és fenntartható közlekedésbe, illetve valósítja meg ezeket. Szintén 2023-ban az uniós vállalkozások 70%-a arra számított, hogy az energiaárak több mint egynegyedével emelkednek, szemben az amerikai cégek mindössze 30%-ával. Ugyanebben az évben egy felmérés eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezett uniós vállalkozások 51%-a fektetett be az energiahatékonyságba. Az energiaárak továbbra is kulcsfontosságú kérdés maradt az EU-beli vállalatok számára, sokan ezt nevezték meg a potenciális beruházáscsökkentések egyik okaként. Az EU-ban tapasztalható energiaár-emelkedés miatt (amely az amerikai vállalatok 30%-át érintette) több mint egy évtizedbe telne, mire az energiaköltségek alacsony szinten stabilizálódnának. Az európai vállalatoknak stratégiákat kell találniuk a helyzet kezelésére.

Válaszlépések

2021 Összességében a súlyosbodó válságra adott válaszként visszatértek a szénhez és más szennyező energiaforrásokhoz, támogatják az árakat, enyhítik a gázadókat, sőt akár a szén-dioxid-kibocsátás árát is csökkentik. Ezek a rövid távú megoldások ugyan csökkentik a villanyszámlákat, de pontosan ellentétes irányba hatnak ahhoz képest, ami a hőmérséklet 1,5 fokos emelkedésének megakadályozásához szükséges, így növelve egy éghajlati apokalipszis bekövetkezésének valószínűségét. Az európaiak sietve növelték a gázimportot olyan termelőktől, mint Algéria, Norvégia és Azerbajdzsán. Az EU-tagállamok emellett gáztárolási kötelezettségeket vezettek be, és önkéntes célokról állapodtak meg, amelyek szerint hatékonyságnövelő intézkedések, a megújuló energiaforrások szélesebb körű felhasználása és a hatékonyságjavítás támogatása révén 15%-kal csökkentik a gáz- és villamosenergia-keresletet.