Patricia Paola Fernández Silanes (Santiago, 1971. június 23. –), ismertebb nevén Nona Fernández, chilei színésznő, író és forgatókönyvíró. Elnyerte a Juana Inés de la Cruz Nővér-díjat, valamint – számos alkalommal – az Altazor-díjat.
Élete Egyedülálló anya egyetlen gyermekeként Nona Fernández a Matta sugárút környékén, a Persa Bíobío piachoz közel nőtt fel. Első munkáját is itt végezte: használt ruhákat árult.
Bár a neve megegyezik az édesanyjáéval – Patricia Paola –, mindenki Nonának hívja; ezen a néven írja alá alkotásait is. Amikor még csak épphogy járni kezdett, keveset beszélt, szinte alig szólalt meg. Egyetlen szava a „no” (nem) volt. Mivel ez a tagadószó kedvenc kifejezésévé vált, családja a különös „Nonito” becenevet ragasztotta rá; később, ahogy cseperedett, a becenév Nonára rövidült.
Santiagoban a Santa Cruz iskolába, majd később a Katolikus Egyetem Színművészeti Iskolájába járt.
Később színésznőként megalapította a Merri Melodys társulatot, számos színházi produkcióban vett részt, és a Centro Chileno-Norteamericano de Cultura versenyén elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat.
1995-ben részt vett Antonio Skármeta egyik műhelyfoglalkozásán, és ugyanebben az évben megnyerte a Gabriela Mistral Irodalmi Játékokat. Először különböző versenyantológiákban jelentek meg írásai, első novelláskötete, az El Cielo pedig 2000-ben látott napvilágot. Díjnyertes regénye, a Mapocho két évvel később jelent meg.[forrás?]
Az említett első regény keletkezéséről így nyilatkozik: Első regényemet egy barcelonai lakásban írtam; messziről tekintettem Chilére, és oldalakat töltöttem meg nemzeti történelmének vad interpretációival, miközben egyre növekedett a hasamban a helyet követelő gyermek. Épp akkor fejeztem be a könyvet, amikor a fiam világra jött. A fiamat Danténak hívják. A könyv a Mapocho címet kapta – akárcsak a városomon átfolyó folyó, amely ősidők óta szállítja a szemetet és a holttesteket.
Egyes kritikusok Fernándezt az úgynevezett Literatura de los hijos (az „utódok irodalma”) körébe sorolják.
Férje – Dante édesapja – Marcelo Leonart író és színházi rendező, akivel még a színiiskolás éveik alatt ismerkedtek meg. Közösen vezetik a La Fusa társulatot.
Nona így jellemzi önmagát: „Színésznő – kedvtelésből. Mesélő – hogy borsot törjek mások orra alá, és igyekezzem nem elfelejteni azt, amit nem szabad elfelejteni. Szappanopera-író – kényszerből. Egy kényelmetlen chilei, aki olykor vadul dühöngő is tud lenni.”
Nona Fernández számára a tévésorozatok forgatókönyvírójaként végzett munka csupán megélhetési forrást jelent. A TVN csatornánál ő írta az El laberinto de Alicia forgatókönyvét, emellett közreműködött a Los archivos del cardenal című sorozatban is, amely Augusto Pinochet diktatúrája idején a Szolidaritás Vikariátusa (La Vicaría de la Solidaridad) által képviselt ügyeken alapul. Társszerzőként vett részt Andrés Waissbluth 199 recetas para ser feliz (199 recept a boldogsághoz) című játékfilmjének, valamint Sebastián Moreno La ciudad de los fotógrafos (A fotósok városa) című dokumentumfilmjének elkészítésében is.
A Guadalajarai Nemzetközi Könyvvásár fennállásának 25. évfordulója alkalmából 2011-ben két másik chilei íróval – Diego Muñoz Valenzuelával és Francisco Díaz Klaassennel – együtt választották be azon „25, felfedezésre váró irodalmi kincs” közé, vagyis azon írók sorába, „akik tehetsége hazájukban már elismertté vált, ám határaikon túl még kevéssé ismertek”.
Drámaíróként 2012-ben debütált az El taller című darabbal; a művet az az irodalmi szalon ihlette, amelyet Mariana Callejas tartott fenn lo currói otthonában, miközben férje, Michael Townley egy DINA-központ földalatti műveleteit irányította. A Leonart és Fernández társulata, a La Fusa által előadott fekete komédia premierjére áprilisban került sor a santiagói Lastarria 90 színházban, majd augusztusban a Centro Cultural Gabriela Mistralban is műsorra tűzték. A darab elnyerte a 2013-as Premio Altazort színházművészet kategóriában. Második műve, a Liceo de niñas 2015-ben debütált (ekkorra a Nona és Leonart vezette társulat már a Pieza Oscura nevet viselte); a darab „fantasztikus vígjáték egy túlterhelt természettudomány-tanárról, aki az iskolai laboratóriumban három olyan diákra bukkan, akik még egy 1985-ös tiltakozó akció során elfoglalt épületben rejtőztek el”.
Művei
Regények 2002: Mapocho, Planeta 2007: Av. 10 de Julio Huamachuco, Uqbar 2012: Fuenzalida, Mondadori, Santiago 2013: Space invaders, Alquimia, Santiago. 2015: Chilean Electric, Alquimia, Santiago 2016: La dimensión desconocida, Penguin Random House, Santiago
Emlékirat Translated by Natasha Wimmer,
Novellák 2000: El Cielo, Cuarto Propio. Santiago (hét történet)
Antológiákban 1994: Música ligera (Grijalbo) 1996: Pasión por la música (Lom) 1997: Cuentos extraviados (Alfaguara; with "Blanca") 1998: Queso de cabeza y otros cuentos (with "El Cielo")
Színházi drámák El taller: bemutató 2012 áprilisában; megjelent a Bestiario, freakshow temporada 1973/1990 című kötetben Liceo de niñas: bemutató 2015. október 23-án a Pieza Oscura társulat előadásában a Katolikus Egyetem színházában, rendező: Marcelo Leonart, szereplők között a szerző is, aki egy néma diákot alakít. Kiadta az Ediciones Oxímoron 2016-ban.
Televíziós sorozatok forgatókönyvei Eredeti történetek 2011: El Laberinto de Alicia 2005: Los treinta (Marcelo Leonart, Hugo Morales, és Ximena Carrera mellett) 2003: 16 (Marcelo Leonarttal)
Adaptációk 2013: Secretos en el jardín 2011: Los archivos del cardenal 2009: Conde Vrolok 2009: ¿Dónde está Elisa? 2007: Alguien te mira 2004: 17 2002: El circo de las Montini 1999: Aquelarre 1998: Iorana
Magyarul megjelent Chilean Electric – Sonora, Siklós, 2026 · · Fordította: Zombory Gabriella
Díjak és elismerések 1995: Első helyezés a Gabriela Mistral Irodalmi Játékokon a "Marsellesa" című elbeszélésért 1996: Első díj a Passion for Music irodalmi pályázaton 1997: Döntős a Paula magazin elbeszélés-pályázatán a "Blanca" című művel 1998: Döntős a Paula magazin elbeszélés-pályázatán az "El Cielo" című művel 2000: Döntős az Altazor-díjon tévés forgatókönyv kategóriában az Aquelarre című művel (megosztott díj) 2003: Santiago város irodalmi díja a Mapocho című műért 2004: Döntős az Altazor-díjon tévés forgatókönyv kategóriában a 16 című művel (megosztott díj) 2006: Altazor-díj tévés forgatókönyv kategóriában a Los treinta című műért (megosztott díj) 2008: Altazor-díj tévés forgatókönyv kategóriában az Alguien te Mira című műért (megosztott díj) 2008: Santiago város irodalmi díja az Av. 10 de Julio Huamachuco című műért 2010: Döntős az Altazor-díjon tévés forgatókönyv kategóriában a Conde Vrolok című művel (megosztott díj) 2010: Döntős az Altazor-díjon tévés forgatókönyv kategóriában a ¿Dónde está Elisa? című művel (megosztott díj) 2012: Altazor-díj tévés forgatókönyv kategóriában a Los archivos del cardenal című műért (megosztott díj) 2013: Altazor-díj dramaturgia kategóriában az El taller című műért 2016: A Nemzeti Kulturális és Művészeti Tanács díja a legjobb regényért (megjelent művek kategória) a Chilean Electric című műért 2017: Sor Juana Inés de la Cruz-díj a La dimensión desconocida című műért 2019: Hosszú listára került a 2019-es National Book Award (Nemzeti Könyvdíj) fordított irodalom kategóriájában. 2021: Döntős a 2021-es National Book Award (Nemzeti Könyvdíj) fordított irodalom kategóriájában. 2022: Hosszú listára került a szépirodalmi kiválóságért járó 2022-es Andrew Carnegie-éremnél.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:1971-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Chilei írók Kategória:Chilei színészek Kategória:Chilei nők