Kőszeg

Kőszeg (, , , történelmi szlovák neve: Kysak) város Vas vármegye nyugati szélén, az osztrák határ közelében. A Kőszegi járás központja, a megye harmadik legnépesebb települése Szombathely és Sárvár után. Városrésze: Kőszegfalva.

Gazdag múltja révén sokszor jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében. Vas vármegyében egyedüliként már 1328-ban királyi városi címet kapott, amelyet 1648-ban szabad királyi városi ranggal erősítettek meg. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte városát a török elleni támadástól, ezáltal megakadályozva Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. A város sikeres helytállása először a hírnevet, majd a gazdaság felvirágzást hozta el. Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték, mára országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. A történelmi városközpont felújításáért 1978-ban Hild János-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Televízió nézőinek szavazata alapján az „Az év települése” címet érdemelte ki. 2009-ben „Magyarország legjobban fejlődő ökoturisztikai desztinációja” címet érte el a Kőszegi-hegység településein működő Írottkő Natúrparkért Egyesület. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet központja, számos látnivalót kínálva a természet szerelmeseinek.

A városban három kultúra keveredik: a magyar, a német és a horvát. A németek javarészt a 200 évig tartó osztrák fennhatóság alatt települtek be, míg a horvátok még azt megelőzően, a török támadásait követően. A nemzetközi kapcsolatokat a testvérvárosok, a Douzelage szervezet és a színes városi programok jelentik. Kőszegen egyetem is működik. A szőlészetet és borászatot a rómaiak honosították meg, erről már 1279-ből említést tesz egy fennmaradt forrás, illetve tanúskodik róla az 1740-től vezetett „Szőlő jövésnek könyve” is. Természeti szépségei mellett a város területén mérték Magyarország legnagyobb hóvastagságát (151 cm) és a legtöbb csapadékot (1510 mm) is. A városhoz kötődő híres emberek elsői között említendő Ottlik Géza író, az Iskola a határon című könyv szerzője és Chernel István ornitológus, a síelés megszállottja, valamint Lóránt Gyula futballista, az Aranycsapat egyik tagja.

Fekvése Magyarország nyugati határánál, az Alpokalján helyezkedik el, a Nyugat-Dunántúlon, a Nyugat-Dunántúl turisztikai régióban, Vas vármegye nyugati szélén, az osztrák határ mentén fekszik, Bécstől 110 km-re délre, Budapesttől 260 km-re nyugatra, Graztól 130 km-re északkeletre, Szombathelytől 18 km-re északra, Felsőpulyától 15 km-re délre. A Kőszegi kistérség és a Kőszegi Tájvédelmi Körzet központja, városrésze: Kőszegfalva. Hazánk schengeni egyezményhez való 2007-es csatlakozásával megszűnt a határvárosi szerepe, a kapcsolatai könnyebbé váltak a vonzáskörzetének számító egykori Kőszegi járás és Burgenland jelenlegi területével.

Földrajz Kőszeg az Alpokalján, a Kőszegi-hegység lábánál fekszik, amely a határ túloldalán a Borostyánkői-hegységben folytatódik. A város a Gyöngyös-patak völgyében helyezkedik el. Az alapkőzetet az átkristályosodott kőzetek közül a mészfillit és a zöldpala alkotja. Jó vízzáró képességüknek köszönhetően sok a forrás, a gyors lefutású patak.

Éghajlat A Keleti-Alpok közelsége jelentős hatást gyakorol a mikroklímájára. A klímája szubalpin, mérsékelten hűvös-nedves éghajlatú, de a magasabban fekvő területeken hűvös-nedves. A tél havas, de nem zord, a nyár hűvös és csapadékos. A napsütés évi összege 1800 óra körül mozog. Az évi középhőmérséklet 8,5 °C körüli, a tenyészidőszaké 15,0 °C. Április 25. és október 14. között mintegy 172 napon (fagymentes időszak) keresztül a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 °C-ot. A táj csapadékban rendkívül gazdag. A feljegyzések alapján az országban a legnagyobb sok éves átlagos csapadékösszeget 807 mm-rel itt mérték. 1937-ben a Stájer-házaknál már hazai rekordként jegyzik a valaha mért legmagasabb éves csapadékot: 1510 mm-t. (a 73 éven át fennálló rekordot 2010-ben döntötte meg Miskolc-Jávorkút.) A nyári félév csapadékátlaga 450–470 mm. A hegység magasabb pontjain 60 nap körüli, a mélyebben fekvő területeken 50 nap a hótakarós időszak hossza. Az átlagos hóvastagság 50 cm körüli,Kőszeg Város Rendezési Terve – 2002 azonban szintén a Stájer-házaknál mérték országban az eddigi legnagyobb hóvastagságot: 151 cm-t, 1947. február 19-én.

Flóra A Kőszegi-hegység a Ceticum flórajárásába és a Noricum flóravidékhez tartozik. A hegység magasabban fekvő részein természetes fenyőerdő van, főleg luc- és erdeifenyő. A legelterjedtebb erdőtársulás a gyertyános–kocsánytalan tölgyesek, a bükk és a mészkerülő gyertyános–tölgyesek. Bőven található itt erdei ciklámen is, de az Alsóréten találjuk a fehér sáfrány egyetlen magyarországi állományát. A déli lejtők híresek a szelídgesztenyésekről. A város kiterjedt területének 60%-át erdők, 16%-át szántók, 4–4%-át gyepek és gyümölcsösök, 1%-ban szőlők alkotják. A szőlőültetvények a Soproni Borvidéken belül alkotnak külön Kőszeg és Környéke Hegyközséget. Az erdők a Kőszegi-hegységben védelem alatt állnak, az egyes fajokat mégis a környezet változása okozta pusztulás fenyegeti.

Fauna Az állatvilágra a Noricum faunakörzet kelet-alpesi és hegyvidéki jellege jellemző. A talajlakókat a százlábúak és az ikerszelvényesek jellemzik, míg a felszínen a futóbogarak, szarvasbogarak élnek, de találunk kullancsokat is. A források és patakok környékén fordul elő a foltos szalamandra. A napsütötte réteken, erdei tisztásokon gyakori a fürge gyík. A területen élő madarak közül említést érdemel a kabasólyom, a búbos banka az nagy őrgébics, ritka vendég a fekete gólya. A madárállomány megfigyelésében jelentős érdeme volt Bechtold Istvánnak. Az emlősök közül nagy számban fordul elő az erdei egér, pocok és cickány, szarvasfélék. Gyakori a mókus, ritkább a nagy pele, muflon, zerge, a sün és a denevérek. Ragadozók közül sok a róka, a borz, a nyuszt, a nyest, a menyét.

Története A Kőszegfalvi-réteken Farkas Csilla 2000. évi optikai kábelfektetés alkalmából végzett leletmentése több régészeti kultúrának, köztük Nyugat-Magyarország első földműves kultúrájának, a középső-újkőkorszaki vonaldíszes kultúrának a megtelepedését igazolta. 2009-ben a lukácsházi árvízcsúcs csökkentő tározó (ma Abért-tó) építését megelőző feltárások során Basticz Zoltán és Eke István vezetésével, ugyancsak a Kőszegfalvi-réteken, a rézkori Balaton-Lasinja kultúra településrészletét tárták fel. A római kor idejére a Kőszegfalván és a városkörnyéken feltárt villagazdaságok, valamint a délkeleti határban húzódó borostyánút utalnak.

Középkor 190px|bélyegkép|A középkori városfal 1932-ben újraépített Hősök tornya, ma a Városi Múzeum egyik kiállítóterme

A környék már a magyar történelem korai évszázadaiban is jelentős hely volt hadászatilag a fekvése miatt. A Kőszeg nevet a város egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még ma is láthatóak az Óház kilátónál. 1248-ban említik először ezen a néven egy oklevélben, mely arról tanúskodik, hogy a tatárjárás után IV. Béla király az osztrák hercegtől visszafoglalta a felsővárat. Magát a várost Kőszegi Henrik és fia, Iván építtette. 1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta a várost, 1291-ben azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak. 1327-ben Károly Róbert elvette a várost tőlük, és 1328-ban királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogot adott neki. Később az itt élők még a helyi és a környékbeli borok külföldi eladására is engedélyt kaptak, majd 1336-ban erődépítési munkálatokra kötelezte a polgárokat. Ekkor épült fel a 13. századtól álló földesúri vár és a város szoros összefüggő kettős védelmi rendszere. A 160–180 cm széles városfal kiépítése a 14. századtól indult és a 15. században is folytatódott.

Bár Károly Róbert megígérte, hogy Kőszeg örökre királyi város marad, ennek ellenére Luxemburgi Zsigmond 1392-ben mégis örökjogon Garai Miklós nádornak adományozta a várhoz tartozó uradalommal együtt. Az új birtokos megerősítette a város kiváltságait és jelentős építkezésekbe kezdett; ekkor épült a Szent Jakab-templom.

1445-ben III. Frigyes német-római császár foglalta el a várost V. László nevében, de magának. A császár adta Kőszegnek a ma is használatos címerét 1446-ban. Innen egészen 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt, Alsó-Ausztria részeként állt a város, leszámítva egy pár éves időszakot, amikor Mátyás király visszafoglalta, de halála után újra a Habsburgokhoz került. 1526-ban, a mohácsi vész után a soproniakhoz hasonlóan a kőszegi zsidókat is törökbarátsággal vádolták meg, és kiűzték a városból. A zsidó lakosság a Batthyány-birtokon levő Rohoncra (ma Rechnitz, Ausztria) menekült, és onnan csak 1840-ben térhettek vissza.

Török ostrom

260px|bélyegkép|Kőszeg ostroma egy a várban található emléktáblák egyikén

Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532-ben lezajlott ostrom. Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kis számú várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget. Az ostrom előzménye, hogy 1529-ben a Bécs felé vonuló I. Szulejmán szultán seregei feldúlták a város környékét, elpusztítva a szomszédos Borsmonostor cisztercita apátságát is. I. Ferdinánd elrendelte, hogy a város úrbéri tartozását a falak erősítésére fordítsák, továbbá 1530-ban Jurisics Miklóst és Joseph Lamberg krajnai főkapitányt Isztambulba küldte. 1532. augusztus elején érte el a várost Ibrahim nagyvezír előhada, és ötnapi felvonulást követően augusztus 10-én kezdetét vette az ostrom. A Szulejmán szultán által vezetett, az akkori világ legerősebb főnyi török seregéből 60– – ebből janicsár – fordult a vár és a város ellen. Jurisics néhány száz katonájával és 700 idemenekült jobbággyal húsz napig védte a várat, aminek falai között még 1800 asszony és 2300 gyermek is volt. A török 19-szer intézett támadást, miközben a falakat is aláaknázta, és egyszer 10 öl hosszban fel is robbantotta. Az oszmán sereg a várárkokat várfal magasságig három irányban feltöltve támadta, ami ellen gyújtogatással védekeztek. A sikertelen ostromot követően augusztus 30-án, a vár elfoglalása nélkül, de annak jelképes átadásával, megkésve vonultak Bécs felé, így ott már az egyesült keresztény zsoldoshadsereg várta az ütközetet. A kőszegi védőket segítette a védmű erőssége, a hősies helytállás és a hetekig tartó esőzések is.

A szultán a Király-völgy és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket. Ez azóta a Szultán-domb elnevezést viseli. Az ostrom emlékére Kőszegen nem csak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat. A hagyomány szerint Ibrahim pasa sátrának helyét a Petőfi téren, a mai sporttelepen álló Szent Lénárd-kápolna jelöli. A következő évben a császár a harcban megsebesült Jurisicsot báróvá emelte, majd a várat 1537-ben örökbirtokul adományozta neki, 1538-ban pedig az öt alsó-ausztriai terület kapitánya lett. A csata emlékére 2007-től a Félhold-Telihold rendezvények elevenítik fel a hőstetteket.

Kőszeg

Źródło i licencja